Info-Társadalomtudomány 55. (2001)
Simai Mihály: A hatalmi viszonyok főbb dimenziói a 21. század elején
közvetlen szereplői közül a terrorista szervezetek és a nemzeti felszabadító mozgalmak rendelkezhetnek még erőszakszervezettel, azonban ezeket a szervezeteket is - az ENSZ tilalma ellenére - gyakran valamilyen állam támogatja és/vagy használja fel. A gazdasági erő, a gazdasági hatalom a mai nemzetközi viszonyok rendszerében különösen komplex és igen jelentős kategóriává vált. Holzman amerikai közgazdásztól származik a gazdasági erő egyik, a nemzetközi szakirodalomban talán legszélesebb körben használt meghatározása. Szerinte gazdasági erőn két dolgot kell érteni: az egyik a klasszikus értelemben vett monopolista piaci erő, amelynek révén az eladó vagy a vevő elegendő ellenőrzéssel rendelkezik a kínálat vagy a kereslet felett ahhoz, hogy befolyásolni tudja egy tranzakció feltételeit és kimenetelét; a másik pedig a kormányok képessége az erőforrások áramlásának ellenőrzésére (Holzman 1976). A gazdasági erő bizonyos mértékig ugyancsak állami zászlók alatt jelenik meg. Vitatott kérdés ugyanakkor, hogy a nemzetközi gazdasági viszonyok olyan szereplői, mint a transznacionális társaságok vagy nemzetközi integrációs szervezetek, mennyiben tekinthetők önálló hatalmi egységeknek. Abban az értelemben feltétlenül annak tekinthetők, hogy autonóm döntési központok, noha általában olyan közegben tevékenykednek, amelyet az államok politikai döntései, cselekedetei alakítottak ki. A természeti erőforrások mennyisége és összetétele, a tudományos és műszaki fejlettség szintje, a kutató-fejlesztő bázis mérete és összetétele, a lakosság nagysága, kor és képzettség szerinti összetétele, a gazdaság volumene, teljesítőképessége és rugalmassága, a lakosság ellátottságának mértéke és a szükségletek kielégítésének módja további lényeges tényezők a gazdasági és a katonai erő szemszögéből is. Miközben például a Szovjetunió az Egyesült Államokéhoz hasonló, pusztító erejű katonai potenciált volt képes kiépíteni, gazdasági bázisa lényegesen gyengébb volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a fegyverkezési verseny gazdasági életében viszonylagosan sokkal költségesebb volt, és jelentős gazdasági károkat okozott. Vagy, mint azt a világ népességének több mint egyharmadát magában foglaló Kína és India példái bizonyítják, a hatalmas népesség is szerepet játszik a hatalom tényezői között mind politikai, mind katonai, mind pedig gazdasági téren. A gazdasági erő tényezői között különösen fontosak: a társadalom és a gazdaság újító képessége, nemzetközi versenyképessége, az exportképesség, a képesség külföldi tőkebefektetésekre, az adott ország nemzeti valutájának ereje és szerepe a nemzetközi pénzpiacokon. A gazdasági erő, a gazdasági hatalom megteremtésének és a gazdasági hatalmi potenciál érvényesítésének képessége ugyanakkor nagymértékben függ a politikai intézményektől és a politikai hatalom gyakorlásának hatékonyságától is. Ez alatt a társadalom kohézióját, a politikai stabilitást, a politikai hatalom gyakorlásának (működésének) költségeit, az intézmények rugalmasságát, a hatalmi bürokrácia képzettségét, kormányzóképességét stb. értjük. A gazdasági és a politikai-katonai hatalom összekapcsolódása különösen világos az ún. hegemón gazdaságok működésében és nemzetközi rendszerében. Egy hegemón gazdaság François Perroux francia közgazdász szerint nagy méreténél.