Info-Társadalomtudomány 55. (2001)

Simai Mihály: A hatalmi viszonyok főbb dimenziói a 21. század elején

közvetlen szereplői közül a terrorista szervezetek és a nemzeti felszabadító moz­galmak rendelkezhetnek még erőszakszervezettel, azonban ezeket a szervezeteket is - az ENSZ tilalma ellenére - gyakran valamilyen állam támogatja és/vagy hasz­nálja fel. A gazdasági erő, a gazdasági hatalom a mai nemzetközi viszonyok rendszerében különösen komplex és igen jelentős kategóriává vált. Holzman amerikai közgaz­dásztól származik a gazdasági erő egyik, a nemzetközi szakirodalomban talán legszélesebb körben használt meghatározása. Szerinte gazdasági erőn két dolgot kell érteni: az egyik a klasszikus értelemben vett monopolista piaci erő, amelynek révén az eladó vagy a vevő elegendő ellenőrzéssel rendelkezik a kínálat vagy a kereslet felett ahhoz, hogy befolyásolni tudja egy tranzakció feltételeit és kimene­telét; a másik pedig a kormányok képessége az erőforrások áramlásának ellenőr­zésére (Holzman 1976). A gazdasági erő bizonyos mértékig ugyancsak állami zászlók alatt jelenik meg. Vitatott kérdés ugyanakkor, hogy a nemzetközi gazdasági viszonyok olyan szerep­lői, mint a transznacionális társaságok vagy nemzetközi integrációs szervezetek, mennyiben tekinthetők önálló hatalmi egységeknek. Abban az értelemben feltét­lenül annak tekinthetők, hogy autonóm döntési központok, noha általában olyan közegben tevékenykednek, amelyet az államok politikai döntései, cselekedetei alakítottak ki. A természeti erőforrások mennyisége és összetétele, a tudományos és műszaki fejlettség szintje, a kutató-fejlesztő bázis mérete és összetétele, a lakosság nagy­sága, kor és képzettség szerinti összetétele, a gazdaság volumene, teljesítőképessége és rugalmassága, a lakosság ellátottságának mértéke és a szükségletek kielégítésé­nek módja további lényeges tényezők a gazdasági és a katonai erő szemszögéből is. Miközben például a Szovjetunió az Egyesült Államokéhoz hasonló, pusztító erejű katonai potenciált volt képes kiépíteni, gazdasági bázisa lényegesen gyengébb volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a fegyverkezési verseny gazdasági életében viszonylagosan sokkal költségesebb volt, és jelentős gazdasági károkat okozott. Vagy, mint azt a világ népességének több mint egy­harmadát magában foglaló Kí­na és India példái bizonyítják, a hatalmas népesség is szerepet játszik a hatalom tényezői között mind politikai, mind katonai, mind pedig gazdasági téren. A gaz­dasági erő tényezői között különösen fontosak: a társadalom és a gazdaság újító képessége, nemzetközi versenyképessége, az exportképesség, a képesség külföldi tőkebefektetésekre, az adott ország nemzeti valutájának ereje és szerepe a nemzet­közi pénzpiacokon. A gazdasági erő, a gazdasági hatalom megteremtésének és a gazdasági hatalmi potenciál érvényesítésének képessége ugyanakkor nagymérték­ben függ a politikai intézményektől és a politikai hatalom gyakorlásának hatékony­ságától is. Ez alatt a társadalom kohézióját, a politikai stabilitást, a politikai hatalom gyakorlásának (működésének) költségeit, az intézmények rugalmasságát, a hatalmi bürokrácia képzettségét, kormányzóképességét stb. értjük. A gazdasági és a politikai-katonai hatalom összekapcsolódása különösen világos az ún. hegemón gazdaságok működésében és nemzetközi rendszerében. Egy he­gemón gazdaság François Perroux francia közgazdász szerint nagy méreténél.

Next