Info-Társadalomtudomány 55. (2001)

Simai Mihály: A hatalmi viszonyok főbb dimenziói a 21. század elején

műszaki fejlettségénél fogva, valamint nemzetközi gazdasági műveleteinek terje­delme következtében különösen nagy hatást gyakorol a többi gazdaságra (bizonyos értelemben szándékaitól függetlenül is). Perroux az Egyesült Államokat a hegemón gazdaság tipikus példájának tekintette (Perroux 1961). Új feltételek és dimenziók Az a tény, hogy korunkban a gazdasági (és katonai) hatalmi viszonyok a kölcsönös függőségi viszonyokkal összefonódva érvényesülnek, azt is jelenti, hogy az államok közötti gazdasági és hatalmi versengés célja ma rendszerint nem az, hogy tönkre­tegyen, megsemmisítsen más államokat. A hatalmi viszonyok alakulását és a hatalom gyakorlásának dimenzióit befolyá­solja az államok nagy száma és erős differenciáltsága is. A közel 200 állam többsége globális szinten csak minimális nemzetközi befolyással rendelkezik. Ezért is van nagy jelentősége a multilaterális együttműködéseknek, amelyek keretében ezek az országok különféle csoportosulásokat hozhatnak létre és így közösen védekezhet­nek az unilaterális nagyhatalmi befolyásokkal szemben. A nemzetközi viszonyok­ban különleges fontosságú az ENSZ kollektív biztonsági rendszere, amely szava­tolja tagjai szuverenitását és területi integritását. Ilyen viszonyok között számotte­vően megnehezült a külső hódítás, a kisebb országok annektálása, ami a 19. szá­zadban és a 20. század első felében gyakori volt, de kisebb államoknak is lehetnek hatalmi ambíciói, például szomszédaikkal szemben. Sajátos helyet foglalnak el a hatalmi struktúrában a regionális középhatalmak, amelyek szerepe a 21. században valószínűleg növekedni fog a nemzetközi szervezetekben is (Simai 1994). A hatalmi viszonyok távlatait illetően hagyományosan megkülönböztetnek sta­­tus-quo hatalmakat, amelyek érdekeltek egy adott hatalmi struktúra fenntartásában és új, feltörekvő hatalmakat, amelyek ennek megváltoztatására törekednek. Fontos politikai és tudományos kérdés az is, hogy egy olyan nemzetközi szervezeti rend­szer, mint például az ENSZ, mennyiben tekinthető eszköznek a status-quo hatalmak kezében, illetve mennyire képes az új erők törekvéseit szolgálni. Az egyik hatalmi struktúrából a másikba való átmenet jellege természetesen nem függetleníthető annak a világrendnek a sajátosságaitól, amelyikben a folyamat zaj­lik. Nyilvánvaló, hogy abban a világrendben, amelyre a gyarmatbirodalmak voltak jellemzőek, másképpen zajlott le az átmenet Anglia vezető szerepéről az amerikai hegemónia kialakulására, mint ahogyan egy mai hatalmi struktúraváltás zajlana. A gazdasági hatalmi viszonyok átalakulása ezt a problémát sokkal komplexebbé teszi. A 21. század elején ugyanis a nemzetközileg összefonódott transznacionális társaságok meghatározó szerepet játszanak sok olyan tényező tekintetében, amelyek korábban a nemzetek hatalmához kötődtek. A világon működő mintegy 63 000 transznacionális társaság nemzetközi termelésének értéke több mint felét teszi ki a világ bruttó termelésének, s több mint kétszer akkora mint a világban lebonyolított összes export. Kereteik között koncentrálódik a világ K+F-kapacitásának közel kétharmada (UNCTAD 2001).

Next