Info-Társadalomtudomány 55. (2001)
Simai Mihály: A hatalmi viszonyok főbb dimenziói a 21. század elején
műszaki fejlettségénél fogva, valamint nemzetközi gazdasági műveleteinek terjedelme következtében különösen nagy hatást gyakorol a többi gazdaságra (bizonyos értelemben szándékaitól függetlenül is). Perroux az Egyesült Államokat a hegemón gazdaság tipikus példájának tekintette (Perroux 1961). Új feltételek és dimenziók Az a tény, hogy korunkban a gazdasági (és katonai) hatalmi viszonyok a kölcsönös függőségi viszonyokkal összefonódva érvényesülnek, azt is jelenti, hogy az államok közötti gazdasági és hatalmi versengés célja ma rendszerint nem az, hogy tönkretegyen, megsemmisítsen más államokat. A hatalmi viszonyok alakulását és a hatalom gyakorlásának dimenzióit befolyásolja az államok nagy száma és erős differenciáltsága is. A közel 200 állam többsége globális szinten csak minimális nemzetközi befolyással rendelkezik. Ezért is van nagy jelentősége a multilaterális együttműködéseknek, amelyek keretében ezek az országok különféle csoportosulásokat hozhatnak létre és így közösen védekezhetnek az unilaterális nagyhatalmi befolyásokkal szemben. A nemzetközi viszonyokban különleges fontosságú az ENSZ kollektív biztonsági rendszere, amely szavatolja tagjai szuverenitását és területi integritását. Ilyen viszonyok között számottevően megnehezült a külső hódítás, a kisebb országok annektálása, ami a 19. században és a 20. század első felében gyakori volt, de kisebb államoknak is lehetnek hatalmi ambíciói, például szomszédaikkal szemben. Sajátos helyet foglalnak el a hatalmi struktúrában a regionális középhatalmak, amelyek szerepe a 21. században valószínűleg növekedni fog a nemzetközi szervezetekben is (Simai 1994). A hatalmi viszonyok távlatait illetően hagyományosan megkülönböztetnek status-quo hatalmakat, amelyek érdekeltek egy adott hatalmi struktúra fenntartásában és új, feltörekvő hatalmakat, amelyek ennek megváltoztatására törekednek. Fontos politikai és tudományos kérdés az is, hogy egy olyan nemzetközi szervezeti rendszer, mint például az ENSZ, mennyiben tekinthető eszköznek a status-quo hatalmak kezében, illetve mennyire képes az új erők törekvéseit szolgálni. Az egyik hatalmi struktúrából a másikba való átmenet jellege természetesen nem függetleníthető annak a világrendnek a sajátosságaitól, amelyikben a folyamat zajlik. Nyilvánvaló, hogy abban a világrendben, amelyre a gyarmatbirodalmak voltak jellemzőek, másképpen zajlott le az átmenet Anglia vezető szerepéről az amerikai hegemónia kialakulására, mint ahogyan egy mai hatalmi struktúraváltás zajlana. A gazdasági hatalmi viszonyok átalakulása ezt a problémát sokkal komplexebbé teszi. A 21. század elején ugyanis a nemzetközileg összefonódott transznacionális társaságok meghatározó szerepet játszanak sok olyan tényező tekintetében, amelyek korábban a nemzetek hatalmához kötődtek. A világon működő mintegy 63 000 transznacionális társaság nemzetközi termelésének értéke több mint felét teszi ki a világ bruttó termelésének, s több mint kétszer akkora mint a világban lebonyolított összes export. Kereteik között koncentrálódik a világ K+F-kapacitásának közel kétharmada (UNCTAD 2001).