Kultúra és Közösség, 1982 (9. évfolyam, 3-6. szám)

1982 / 5. szám - KULTÚRAELMÉLET - Gross, David: Löwenthal, Adorno, Barthes: A populáris kultúra három szempontból

gikus érzetét. Adorno szerint a kimúlófélben lévő világ (még ha polgári is) össze­hasonlíthatatlanul kívánatosabb, mint az, amely születőben van. Ebből erednek konzervatív panaszai, hogy a hagyományos értelemben vett „otthon” eltűnik (38 o.), hogy a könyvek már nem a régiek (51. o.), hogy a szellemi önfegyelem fel­bomlófélben van, mert megszűnnek azok a feltételek, melyek a múltban lehetővé tették (29. o.), az előzékenység és jómodor kimentek a divatból, s ezért „elveszett a képesség,... hogy halkan és diszkréten csukjanak be egy ajtót” (40. o.) ; a szár­nyas ablakok helyébe eltolható keretek kerülnek, és a nyájas kilincseket f­elforgat­ható fogantyúk váltották fel, s mindez befolyásolja a tapasztalat minőségét (40. o.); a szertartások, szabatos társalgás és társadalmi távolságtartás napjai tovatűntek, s így a világban egyre nagyobb tér nyílik a közvetlenség, közönségesség és bruta­litás számára (42. o.). Az egész könyvet átszövik az ehhez hasonló sirámok. 32 T. W. Adorno: Minima Moralia 15—17., 63. o. 33 Ibid., 40., 54—55., 65—66. o. 34 Ibid., 147. o. 35 Ibid., 146. o. 36 Ibid., 200—201. o. 37 Ez alól kivétel a „Terror’s Atomization of Man” c. írása, melyet fentebb idéztünk a 17. lábjegyzetben. 38 Később némi fenntartásokkal él. Lásd: „Cultura Industry Reconsiderer” (A kul­­túripar felülvizsgálata), New Greman Critique, 4. sz. (Fall 1975) 12—19. o. 38 Ezeknek a megkülönböztetéseknek részletesebb elemzése olvasható Richard Wolin: „The De-Aes­theticization of Ara: On Adorno’s Aesthetische Theorie" (A művészet de-esztétizálása : Adorno Aestetische Theorie-ja) c. írásában, Telos, 41. sz. (Fall, 1979), 105—128. o.; és Russel Berman: „Adorno, Marxism and Art” (Adorno, marxizmus és művészet) c. írásában Telos, 34. sz. (Winter 1977—1978), 157—168. p. 40 Adorno nem mindenütt fest ilyen sötét képet a tömegkultúráról. Előfordul, hogy megengedi a lehetőséget, hogy a populáris kultúra keretén belülről szülessék ta­gadás és nem azonosság (non-identity) s nem kizárólag az autonóm műalkotás ma­gasabb rendű minőségéből. Lásd. például T. W. Adorno: „Sociology and Empirical Research” (Szociológia és empirikus kutatás), Critical Sociology (New York, 1978) 252—257. o.; Martin Jay: The Dialectical Imagination (A dialektikus képzelet), 180., 188., 192. o.; és Andreas Huyssen: „Introduction to Adorno”, New German Critique 4. sz. (Fall, 1975) 3—11. o. 41 T. W. Adorno: Prisms (Prizmák), ford. Samuel and Shierry Weber (London, 1967) 32. o. 42 Erről lást. Hayden White: „Structuralism and Popular Culture” (Strukturalizmus és populáris kultúra) c. művét, Journal of Popular Culture, 7. sz. (1974) 771. p. 43 Talán ebből ered Löwenthal bizonyos mértékű elfogultsága az irodalmi dokumen­tumok visszatükröző erejével kapcsolatban melyeket meg kell kérdőjelezni. És ha az irodalmi művekbe ágyazott értékek valójában nem tükrözik a társadalom alap­vető attitűdjeit? Ha így állna a helyzet, Löwenthal módszere jelentősen meggyen­gülne. George L. Mosse például éppen ezt állítja. Szerinte az egész „német popu­láris irodalom — az az irodalom, melyet a milliós tömegek 1914 előtt és után olvastak — liberális, toleráns, filo­szemita (volt)”, miközben az ország valóságos hangulata homlokegyenest az ellenkező irányba fejlődött. Tehát ha a német kultú­rát irodalma alapján akarnánk megítélni, helytelen képet kapnánk arról, ami történt. Lásd. George L. Mosse: Nazism (Nácizmus), (New Brunswick, 1978) 34. p. 44 Lásd. a Times Literary Supplement-ben megjelent ismertetését a Noten zur Lite­rature c. művéről, 1962. február 16.; George Lichtheim idézi „Adorno” c. írásában. From Marx to Hegel (Marxtól Hegelig), (New York, 1974) 137. .. 45 A Systeme de la Mode (Paris, 1967) c. művéről van szó, mely szinte kibogozha­tatlan zsargonban íródott. 4e Susan Sontag: „Remembering Barthes” (Barthes-ra emlékezvén) The New York Rewiew of Books, 1980. május 15. 21 о. 47 Roland Barthes: Roland Barthes ford. Richard Howard (New York, 1977) 79. o. 48 Ez a találó kifejezés Martin Jaytől származik, bár ő nem „The Concept of Totality in Lukács and Adorno” (A totalitás fogalma Lukácsnál és Adornónál), Telos 32. sz. (Summer, 1977) 132. o. 48 Igaz, hogy a Systeme de la Mode-ban Barthes elismeri, hogy a „divatot” feltehe­tőleg azok teremtik, akik a tömegkommunikációs eszközöket kézben tartják. Ez

Next