Kultúra és Közösség, 1982 (9. évfolyam, 3-6. szám)
1982 / 5. szám - KULTÚRAELMÉLET - Gross, David: Löwenthal, Adorno, Barthes: A populáris kultúra három szempontból
gikus érzetét. Adorno szerint a kimúlófélben lévő világ (még ha polgári is) összehasonlíthatatlanul kívánatosabb, mint az, amely születőben van. Ebből erednek konzervatív panaszai, hogy a hagyományos értelemben vett „otthon” eltűnik (38 o.), hogy a könyvek már nem a régiek (51. o.), hogy a szellemi önfegyelem felbomlófélben van, mert megszűnnek azok a feltételek, melyek a múltban lehetővé tették (29. o.), az előzékenység és jómodor kimentek a divatból, s ezért „elveszett a képesség,... hogy halkan és diszkréten csukjanak be egy ajtót” (40. o.) ; a szárnyas ablakok helyébe eltolható keretek kerülnek, és a nyájas kilincseket felforgatható fogantyúk váltották fel, s mindez befolyásolja a tapasztalat minőségét (40. o.); a szertartások, szabatos társalgás és társadalmi távolságtartás napjai tovatűntek, s így a világban egyre nagyobb tér nyílik a közvetlenség, közönségesség és brutalitás számára (42. o.). Az egész könyvet átszövik az ehhez hasonló sirámok. 32 T. W. Adorno: Minima Moralia 15—17., 63. o. 33 Ibid., 40., 54—55., 65—66. o. 34 Ibid., 147. o. 35 Ibid., 146. o. 36 Ibid., 200—201. o. 37 Ez alól kivétel a „Terror’s Atomization of Man” c. írása, melyet fentebb idéztünk a 17. lábjegyzetben. 38 Később némi fenntartásokkal él. Lásd: „Cultura Industry Reconsiderer” (A kultúripar felülvizsgálata), New Greman Critique, 4. sz. (Fall 1975) 12—19. o. 38 Ezeknek a megkülönböztetéseknek részletesebb elemzése olvasható Richard Wolin: „The De-Aestheticization of Ara: On Adorno’s Aesthetische Theorie" (A művészet de-esztétizálása : Adorno Aestetische Theorie-ja) c. írásában, Telos, 41. sz. (Fall, 1979), 105—128. o.; és Russel Berman: „Adorno, Marxism and Art” (Adorno, marxizmus és művészet) c. írásában Telos, 34. sz. (Winter 1977—1978), 157—168. p. 40 Adorno nem mindenütt fest ilyen sötét képet a tömegkultúráról. Előfordul, hogy megengedi a lehetőséget, hogy a populáris kultúra keretén belülről szülessék tagadás és nem azonosság (non-identity) s nem kizárólag az autonóm műalkotás magasabb rendű minőségéből. Lásd. például T. W. Adorno: „Sociology and Empirical Research” (Szociológia és empirikus kutatás), Critical Sociology (New York, 1978) 252—257. o.; Martin Jay: The Dialectical Imagination (A dialektikus képzelet), 180., 188., 192. o.; és Andreas Huyssen: „Introduction to Adorno”, New German Critique 4. sz. (Fall, 1975) 3—11. o. 41 T. W. Adorno: Prisms (Prizmák), ford. Samuel and Shierry Weber (London, 1967) 32. o. 42 Erről lást. Hayden White: „Structuralism and Popular Culture” (Strukturalizmus és populáris kultúra) c. művét, Journal of Popular Culture, 7. sz. (1974) 771. p. 43 Talán ebből ered Löwenthal bizonyos mértékű elfogultsága az irodalmi dokumentumok visszatükröző erejével kapcsolatban melyeket meg kell kérdőjelezni. És ha az irodalmi művekbe ágyazott értékek valójában nem tükrözik a társadalom alapvető attitűdjeit? Ha így állna a helyzet, Löwenthal módszere jelentősen meggyengülne. George L. Mosse például éppen ezt állítja. Szerinte az egész „német populáris irodalom — az az irodalom, melyet a milliós tömegek 1914 előtt és után olvastak — liberális, toleráns, filoszemita (volt)”, miközben az ország valóságos hangulata homlokegyenest az ellenkező irányba fejlődött. Tehát ha a német kultúrát irodalma alapján akarnánk megítélni, helytelen képet kapnánk arról, ami történt. Lásd. George L. Mosse: Nazism (Nácizmus), (New Brunswick, 1978) 34. p. 44 Lásd. a Times Literary Supplement-ben megjelent ismertetését a Noten zur Literature c. művéről, 1962. február 16.; George Lichtheim idézi „Adorno” c. írásában. From Marx to Hegel (Marxtól Hegelig), (New York, 1974) 137. .. 45 A Systeme de la Mode (Paris, 1967) c. művéről van szó, mely szinte kibogozhatatlan zsargonban íródott. 4e Susan Sontag: „Remembering Barthes” (Barthes-ra emlékezvén) The New York Rewiew of Books, 1980. május 15. 21 о. 47 Roland Barthes: Roland Barthes ford. Richard Howard (New York, 1977) 79. o. 48 Ez a találó kifejezés Martin Jaytől származik, bár ő nem „The Concept of Totality in Lukács and Adorno” (A totalitás fogalma Lukácsnál és Adornónál), Telos 32. sz. (Summer, 1977) 132. o. 48 Igaz, hogy a Systeme de la Mode-ban Barthes elismeri, hogy a „divatot” feltehetőleg azok teremtik, akik a tömegkommunikációs eszközöket kézben tartják. Ez