Kultúra és Közösség, 2014 (4. folyam, 5. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám • Kultúrák és társadalmi viselkedések - ELMÉLETEK, MÓDSZEREK, TEÓRIÁK - Biernaczky Szilárd: Magyar afrika tudástár (AHU) (szakmai bemutatkozás, célok, feladatok és első eredmények)

Biernaczky Szilárd: Magyar Afrika Tudástár (AHU) gyományos zenével, sőt, zenéjében az afrikai zene hatása is nyomon követhető. A zene- és tánctudo­mány területén is találhatunk eredményeket: Kár­páti János Marokkóban, Sárosi Bálint Etiópiában gyűjtött, Vadasi Tibor és Martin György ugyancsak Etiópiában rögzített a magyarok feltalálta táncírás­sal helyi táncokat. Említettük már George Herzog nevét, aki viszont különféle gyűjtések zenei átírásá­ban segédkezett. A magyar népzenetudomány leg­jelentősebb tette azonban kétségkívül a Borsai Ilo­na és Tóth Margit által kettesben végzett kopt zenei vizsgálatok és átírások terén következett be. Borsai igen korai távozása nyomán, a nemrégiben, igen idős korában elhunyt Tóth Margit teljesítette be vé­gül is a nagy művet, évtizedes munka nyomán egy, a régi kopt zenei hagyományokat lekottázó hatalmas gyűjteménnyel, amely mára világraszóló eseménye lett ennek a tudományterületnek. Brauer-Benke Jó­zsef az afrikai hagyományos zenei hangszerekről írt cikkeket és könyvet. A tágan értelmezett néprajzi szakmát (etnográ­fiát, etnológiát, kulturális és társadalomantropoló­giát, folklorisztikát­ illetően a sor viszonylag gaz­dag, bár jelezzük, hogy az adatok feltárását már az előbbiek során megkezdtük, gondoljunk Magyar László, Teleki Sámuel, Torday Emil expedícióira, illetve munkásságára. A sort a sok más szeretett kollégánkhoz hasonlóan nemrégiben elhunyt Vaj­da László müncheni etnológia-professzorral kell folytatnunk, akinek tanítványa, Bodrogi Tibor vi­szont itthon jeleskedett (lásd pl. Afrika művészete c. kötetét). Vajda másik, már müncheni tanítványa, Tollas Tibor felesége, Kecskési Mária legutóbb te­­remunka-monográfiáját adta közre, de korábban a város (München) etnológiai múzeuma munka­társaként több terjedelmes, önálló monográfiával felérő kiállítási katalógust is­ írt. Az őket követő fiatalabb, mára már hatvanas-hetvenes nemzedék körébe tartozik: Ecsedy Csaba, Füssi Nagy Géza, Sárkány Mihály, az afrikanisztika területére oly­kor-olykor kirándulást tevő Voigt Vilmos vagy éppen e beszámoló szerzője. Az általunk szervezett első hazai nemzetközi afrikanisztika konferencia idején (1982) csatlakozott hozzánk Vidács Bea, aki utóbb az USA-ban tanult. Érdekes szocioló­giai jellegű monográfiát készített a foci kapcsán Kamerunról. Ugyancsak ez idő tájt indult Borsos Balázs pályája, aki Móga Jánossal közös afrikai út­­jukról írt könyvet, majd a néprajzi fotózással, illet­ve a Teleki-expedícióval foglalkozott. Újabban az általános és alkalmazott magyarországi kulturális antropológia felől az afrikanisztika területére át­szakosodott A. Gergely András írásos működésére figyelhetünk fel. A fiatalokról szólva azt kell látnunk, ma a prak­tikus területek, diplomácia, gazdaság, a politológia, idegenrendészet, államigazgatás jelent nagyobb vonzerőt. Talán csak a Néprajzi Múzeumban tevé­kenykedő, észak-afrikai kultúrák iránt érdeklődő és jó ideje Torday Emillel foglalkozó Földessy Edina, a máris jeles afrikai terepmunkákat megvalósító Régi Tamás, az ugyancsak több afrikai területen, de leg­inkább Kongóban terepmunkákra vállalkozó Szilasi Ildikó vagy az antropológiai érdeklődése kapcsán számunkra ismert Lerner Balázs nevét tudom itt említeni. Viszont támadt — ifjú néprajzi gyűjtőink­kel összefogva — néhány jeles néprajzi fotós (Lóránt Attila, Lantai-Csont Gergely stb.). Ami a néprajzi szakmát illeti, természetesen nem feledkezhetünk meg a külföldre szakadt, onnan mostanában rész­ben hazatért tudóstársainkról sem. A már említett Vajda-tanítvány, majd kollégává avanzsált Kecskési Máriáról, a hosszú időn át Párizsban működő, mára hazatért Görög Veronikáról és Zempléni Andrásról, a korábban a zürichi múzeumban tevékenykedő Szalay Miklósról van többek között szó. Ők vala­mennyien kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az elmúlt évtizedekben, és publikációk, könyvek sorá­val gazdagították a magyar tudományosságot. Nincs mód itt felsorolni és ismertetni az ókor­tudomány, illetve egyiptológia hazai jeles képvise­lőit, illetve azok műveit, az alapító Mahler Ede és Dobrovits Aladár nevéhez most csak Kákosy László és Török Lászlót nevét fűzzük még hozzá. Előbbi, mint az ELTE tanszékvezetője nemcsak jeles mű­veket hozott létre, de lényegében iskolateremtő személyiségként vonult be a magyar tudományos­ság történetébe, a hazai egyiptológia publikáci­ókban is igen gazdag újkori élettörténete nem kis részben az ő tevékenységének köszönhető. Török László akadémikus nubiológiai (Merve, romváros Szudánban!) munkássága pedig rendkívüli gazdag eredményei kapcsán érdemel külön említést. (Re­ménykedünk, hogy művei jelentős része esetében módjában áll majd engedélyt adni arra, hogy tudás­tárunkban azokat elhelyezzük). Észak-Afrikára tekintettel mindenképpen em­lítenünk kell a hazai arabisztika szerepkörét. Két tanszékünk is van (ELTE, Pázmány Egyetem). Tudomásunk szerint e két egyetemről a követke­ző kollégák foglalkoznak (többnyire érintőlege­sen) észak-afrikai vonatkozású témákkal is: Fodor Sándor, Iványi Tamás, Szombathy Zoltán, Tüske László, Ormos István, Dévényi Kinga. A korábban

Next