Kultúra és Közösség, 2014 (4. folyam, 5. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám • Kultúrák és társadalmi viselkedések - ELMÉLETEK, MÓDSZEREK, TEÓRIÁK - Biernaczky Szilárd: Magyar afrika tudástár (AHU) (szakmai bemutatkozás, célok, feladatok és első eredmények)
Biernaczky Szilárd: Magyar Afrika Tudástár (AHU) gyományos zenével, sőt, zenéjében az afrikai zene hatása is nyomon követhető. A zene- és tánctudomány területén is találhatunk eredményeket: Kárpáti János Marokkóban, Sárosi Bálint Etiópiában gyűjtött, Vadasi Tibor és Martin György ugyancsak Etiópiában rögzített a magyarok feltalálta táncírással helyi táncokat. Említettük már George Herzog nevét, aki viszont különféle gyűjtések zenei átírásában segédkezett. A magyar népzenetudomány legjelentősebb tette azonban kétségkívül a Borsai Ilona és Tóth Margit által kettesben végzett kopt zenei vizsgálatok és átírások terén következett be. Borsai igen korai távozása nyomán, a nemrégiben, igen idős korában elhunyt Tóth Margit teljesítette be végül is a nagy művet, évtizedes munka nyomán egy, a régi kopt zenei hagyományokat lekottázó hatalmas gyűjteménnyel, amely mára világraszóló eseménye lett ennek a tudományterületnek. Brauer-Benke József az afrikai hagyományos zenei hangszerekről írt cikkeket és könyvet. A tágan értelmezett néprajzi szakmát (etnográfiát, etnológiát, kulturális és társadalomantropológiát, folklorisztikát illetően a sor viszonylag gazdag, bár jelezzük, hogy az adatok feltárását már az előbbiek során megkezdtük, gondoljunk Magyar László, Teleki Sámuel, Torday Emil expedícióira, illetve munkásságára. A sort a sok más szeretett kollégánkhoz hasonlóan nemrégiben elhunyt Vajda László müncheni etnológia-professzorral kell folytatnunk, akinek tanítványa, Bodrogi Tibor viszont itthon jeleskedett (lásd pl. Afrika művészete c. kötetét). Vajda másik, már müncheni tanítványa, Tollas Tibor felesége, Kecskési Mária legutóbb teremunka-monográfiáját adta közre, de korábban a város (München) etnológiai múzeuma munkatársaként több terjedelmes, önálló monográfiával felérő kiállítási katalógust is írt. Az őket követő fiatalabb, mára már hatvanas-hetvenes nemzedék körébe tartozik: Ecsedy Csaba, Füssi Nagy Géza, Sárkány Mihály, az afrikanisztika területére olykor-olykor kirándulást tevő Voigt Vilmos vagy éppen e beszámoló szerzője. Az általunk szervezett első hazai nemzetközi afrikanisztika konferencia idején (1982) csatlakozott hozzánk Vidács Bea, aki utóbb az USA-ban tanult. Érdekes szociológiai jellegű monográfiát készített a foci kapcsán Kamerunról. Ugyancsak ez idő tájt indult Borsos Balázs pályája, aki Móga Jánossal közös afrikai útjukról írt könyvet, majd a néprajzi fotózással, illetve a Teleki-expedícióval foglalkozott. Újabban az általános és alkalmazott magyarországi kulturális antropológia felől az afrikanisztika területére átszakosodott A. Gergely András írásos működésére figyelhetünk fel. A fiatalokról szólva azt kell látnunk, ma a praktikus területek, diplomácia, gazdaság, a politológia, idegenrendészet, államigazgatás jelent nagyobb vonzerőt. Talán csak a Néprajzi Múzeumban tevékenykedő, észak-afrikai kultúrák iránt érdeklődő és jó ideje Torday Emillel foglalkozó Földessy Edina, a máris jeles afrikai terepmunkákat megvalósító Régi Tamás, az ugyancsak több afrikai területen, de leginkább Kongóban terepmunkákra vállalkozó Szilasi Ildikó vagy az antropológiai érdeklődése kapcsán számunkra ismert Lerner Balázs nevét tudom itt említeni. Viszont támadt — ifjú néprajzi gyűjtőinkkel összefogva — néhány jeles néprajzi fotós (Lóránt Attila, Lantai-Csont Gergely stb.). Ami a néprajzi szakmát illeti, természetesen nem feledkezhetünk meg a külföldre szakadt, onnan mostanában részben hazatért tudóstársainkról sem. A már említett Vajda-tanítvány, majd kollégává avanzsált Kecskési Máriáról, a hosszú időn át Párizsban működő, mára hazatért Görög Veronikáról és Zempléni Andrásról, a korábban a zürichi múzeumban tevékenykedő Szalay Miklósról van többek között szó. Ők valamennyien kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az elmúlt évtizedekben, és publikációk, könyvek sorával gazdagították a magyar tudományosságot. Nincs mód itt felsorolni és ismertetni az ókortudomány, illetve egyiptológia hazai jeles képviselőit, illetve azok műveit, az alapító Mahler Ede és Dobrovits Aladár nevéhez most csak Kákosy László és Török Lászlót nevét fűzzük még hozzá. Előbbi, mint az ELTE tanszékvezetője nemcsak jeles műveket hozott létre, de lényegében iskolateremtő személyiségként vonult be a magyar tudományosság történetébe, a hazai egyiptológia publikációkban is igen gazdag újkori élettörténete nem kis részben az ő tevékenységének köszönhető. Török László akadémikus nubiológiai (Merve, romváros Szudánban!) munkássága pedig rendkívüli gazdag eredményei kapcsán érdemel külön említést. (Reménykedünk, hogy művei jelentős része esetében módjában áll majd engedélyt adni arra, hogy tudástárunkban azokat elhelyezzük). Észak-Afrikára tekintettel mindenképpen említenünk kell a hazai arabisztika szerepkörét. Két tanszékünk is van (ELTE, Pázmány Egyetem). Tudomásunk szerint e két egyetemről a következő kollégák foglalkoznak (többnyire érintőlegesen) észak-afrikai vonatkozású témákkal is: Fodor Sándor, Iványi Tamás, Szombathy Zoltán, Tüske László, Ormos István, Dévényi Kinga. A korábban