Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1836-10-19 / 32. szám
Igaz, hogy ezer meg ezer gazdatársaink ez isméretek nélkül is szerencsésen mivelik földeiket; ’s hogy sok gyakorlott gazdáknak még csak fogalmuk sincs e’ tudományok’ szükséges voltáról; sőt sértésnek ’s elbizottságnak nézik, ha valaki ilyes tudományokat csak ajánlani is bátorkodik néktek; a’ min csodálkozni szinte úgy nem lehet, , mint azon, hogy az elmélet’ (theoria) eltévesztett oldalai gyakortan ferde következéseket szülnek. De ellenben az idő, ’s vele a’ népek’ magasabb nyiveltsége szünet nélkül előhalad, ’s mind egyre többet követel a’ gazdáktól is. ’S valljon az imént érintett practikus gazdáink, kik természeti okosságuk ’s tapasztalásuk által derék jövedelmeket ’s bő kamatolást tudnak földeikkel adatni — valljon, ha ezek a’ kivántató tudományokat bírhatták volna, nem tudták volna e azokat is szinte úgy meghasználni , mint a’ puszta tapasztalást ? Bizonyára azt kell hinni, hogy ki a’ bajvivási tudomány nélkül is sok ellenfelet meggyőz, annak megtanulása után mindennel szembe mer szállni. — ’S vallymi öröm volna ama’ gazdag jövedelmeket látni, melyeket az ily szép elmebeli tehetségű gazdáink a’ tudományok által tudnának,’s tudtak volna hazánknak teremteni. — Ezeknek előre bocsátása után általtérünk azon módokra, melyek által a’ szükséges tudományok a’ földmivelői osztály közt minél czélirányosabban szétterjesztethessenek. — Sokan, mint a’ híres Elsner is, csak felületesen érinték e’ fontos tárgyat; úgy hogy ennek érdemébe nem is avatkoztak, de ha és a’ mennyire, azt épen ellenkezőleg tették körülményinkkel ’s belső visszonyinkkal. Mi azonban egészen más szempontból , ’s épen más felfogással mondjuk az egészről véleményünket. E’ tárgy egész nemzetünket érdekelvén, szükség, hogy az intézetek az egész’ hasznára gyümölcsözzenek, ’s így az ott kezdessék, hol az nem csupána’ nemzet’ egyik,osztálya, hanem az egész Haza’ gyermekeibe csepeg* tessék, ebben válljon ,vérré, ’s majd egykor eon ellenállhatlan erővel munkáljon benne , már emberben. Igen is a’ javítás’, az ipar* és haladás’ elfogadása és eszközlése, mindig az ifjúságnak marad előmozdításéia dicsőségül, ’s a’kérges elvű emberkornak bizonyos szégyenül. Ennélfogva czéliránytalannak ’s későnek tartjuk Eigner’ tanácsát, mely a* -.gazdasági intézetekben a tanulást, már praxissal bíró ’s tehetős ifjaknak ajánlja. Mi a’ jelent a’ nemzet’ meglett korú fijaiban, a’ jövendőt pedig gyermekeiben képzeljük; ’s tőlünk függ, hogy bennök a’ régi hiúság, balitélet vagy homály’ magvait gyökereztessük el vagy a’ szorgalom, életrevalóság’ és istenesség’ hatalmát élesszük. — Valóban csak egy emberélet évszak kell ahhoz, hogy egy nemzet megifjúlhasson , és a’ bal és előítéletek’ otrombaságát mint hátráltató nyűgöt széttéphesse. —tőlünk függ, hogy hazánknak magával nem biró tehetetlen vénségét elhagyjuk,s az ipar’ és szorgalom’ útain, az ifjúság ’s lelkesség’ erőin , a’ nemzet’ egész tömege által újjá teremtsük gazdaságunkat, ’s kettőztessük jövedelminket. Különben tehetetlenségünk nyomorúsággal párosulva fogna bennünket gúnyolni. Nem a’ rész, nem csupán az iuság’ tanítása tehát , a’ nagy hiány’ orvoslásmódja, hanem az egészé, mely a’ tanulnikezdő minden gyermekek’ tanítása. Maga bizonyítja a’ tapasztalás, hogy a’ vesszőt mindenfelé lehet hajlani, ’s hogy a' megnőtt fa már nem szenvedcsavarást. .Kimondhatatlan ama’ következés’ haszna, mely a’ jónak, a’ hasznosnak gyönge gyermekekbe való oltásából ’s hatásából származik; *s hatalmas az, mint az erő, melyet a* fonák elvek felett, tiszta.« hasznos