Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)

1836-10-22 / 33. szám

33. Szám PESTEN Szombat Octob. 22*e. 18 36. A GAZDASÁG, IPAR SS KERESKEDÉSBEN. Egyesülj. A' gazdasági t­anit­óint­ézet­ekr­ől. (Folytatás.) Mennyire éretett légyen czél a’ gazda­ságnak eddigiem közönséges taníttatása, és a* dicsőült Festetics által emelt magányos in­tézet által? vitatni nem fogjuk, mert hiszen tudva van közönségesen, mi azon süker, mely ezekből született.­­ ’S e’ helyett tartozóbb­­nak vélem annak említését, hogy Festetich György volt első, kinek bölcs belátása és felfogása gazdaságunk’ nagy fontosságát meg­ítélni, ’s nemes lelke tulajdon költségén való taníttatását elhatározni ’s egyszerre meg is ten­ni, halhatatlan vala. De fájdalom­ e’ nagy emberünk’ terve, ki különben kész lett volna honáért, a’ miket tőle vett, mind feláldozni, csak hatalmas kez­det és eszköz az ifjúság’ számára, és a’ gazda­ság’ magasabb mivelésére, ’s korántsem hatott ama’ szempontra, melyben véleményünk sze­rint a’ haza’ gyermekei’ taníttatásának kell fő­leg kitűzve lennie. Mely szerint felmaradt azon szükség , hogy gazdasági tanitóintézetekről gondoskodjunk, melyek ne nehány száz vagy ezer ifjúkat vezessenek csupán a’magasb gazda­ság’ miveléséhez , hanem az egész nemzet’ gyermekeibe öntsenek szükséges fogalmat, tudományt, értelmi kifejtést, és szorgalomhoz ’s munkához való szoktatást. — Valóban ez azon fordulás, melyet minél későbbre hagyan­­dunk, jövedelmink’ csonkulása által magunkat annál inkább büntetjük; ’s annál messzébb esünk ama’ miveit egyremunkálástól, mely a’ hongazdaság’ erejét szüli, ’s lelkét teszi.— Látván e’ szörnyű hi­ányt a’ Dunamelléki Ref. t. ez. Superintendentia, mint már jelentők, elhatározá, hogy Nagy-Kőrös szabad városá­ban, a’ philosophiai karon kivűl, mely ott már 1808tól fogva virágzik , egy oly gazdasági új tanítóintézet is állíttassék, melyben mind azok, kik akár nagyobb, akár kisebb oskolákban fog­nak jövendőben tanítóskodni, előbb magokat a’ nevelési és gazdasági tudományokban tartoz­zanak ugyanitt kiképezni, és mivelni. Nem akarjuk itt felhozni, hogy eddig fa­lusi tanítóságra többnyire az oly gyengébb rész szánta magát, mely tudománya után keveset reménylhetett más úton, ’s midőn tanítóságra kötelező magát, olyannak adására volt kény­­szeríttetve, mellyel maga nem bírt. A’ kár azonban nem övé volt, hanem a’ nép’ nagy Hét (m­­int kétezer félévi árra 3 sor. 30 kr. p.p. Szerezhető minden dz. kir. Poéta-Hivatalnál a’ Szerkeztőnél

Next