Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám)
1837-02-25 / 16. szám
122 gabona jó formán megtartandja az árját, mert a’ mint már mondatott, a’ készségnek, mely a’ vására tódulhatna, nagy része már el van adva , és ha mindyárt anglia sem szorulna is külhoni gabonavételre, mint az utolsó tudósítások állitni akarják, tehát még mindig eladhatandó amerikába és északi tartományokba. — A’ tett gabona vételek is azon jóban részesültek, hogy a’ szesz megtartó értékét. Egy garnitz (17 garnisz — 1 porosz akóhoz) égett bor még most is 1 forint 18 garassal fizettetik lengyelpénzben. Még sem lehetni aggodalom nélkül, hogy az tavasz felé csökkenhet, minthogy oly tetemes burgonya termett, melynek, a’ külföldtől tekintetbe sem vétetvén, mindöszre az országban kell elfogyni. — Lengyel országra uj évszak derül a’ bányászati kereskedésre nézve, mivel a’ czink és vastermítés is a’ statustól árverés útján igen kedvezőleg át adatott haszonbérbe egy társaságnak, melynek pénzerőitől, esméretitől és munkásságától a’megáldottabb következményeket várhatni a’ foglalatosság számára. A kénsavanya alkalmazását illető észrevételek 3 s jó tárnics, óvó és gyógyszerkint a 3 szarvasmarha paczal aszálya ellen. T. Szakmáry Augusttól, gróf Brunsvik Ferencz marton vásári uradalmi kormányzó tisztjétől. Uj felhivatást leltem a’budapesti újság' A 837. Febr. 9. közhasznulatok’ 12. számában, adnám elő nyilván a’ gazdasági közönségnek észrevételimet és tapasztalásimat a’ kénsavany gyógyerejéről a’ már néhány év óta uralkodó járvány marha vész - paczalaszályra nézve. — Az a’ czikk azon állításának bebizonyítására, hogy » kénsavany legbiztosb ovószer e’ rémítő nyavalya ellen, mely hazánkban százezer áldozatot csikart, mely a’ földmivelésnél és baromtartásnál szerencsésen élt családok nagy részét igy pusztító tűzvészhez hasonlag siralomba és nyomorba sülyeszté, mely a’ szegénynek egyetlen tehenét szint oly kevéssé kéméli mint a* gazdagok’ számos csordáit, mely az országot is jövedelminek bő forrásától megfosztja, — szolgáljanak itt kevésbé szorítva kimondott tapasztalásim. — 1834. előtél óta, midőn a’ betegség szomszédunkban kiütött ’s a’ hely rendtartási zárkozás ajánltatott, eszembe jutott az egy év előtt ajánlott óvószer, a' kénsavany, ’s azt azonnal az itteni uradalom’ 250 darabot fogó szarvasmarha istálójába átvitettem. Minden héten t. i. bizonyos meghatározott napon korán reggel a’ még éhmarhának, kora ’s nagyságához képest egy tizer egy pint tiszta kutvizet adattam bé, mely kellemesen savanyítva volt a’ kénsavany (^Acidum sulphuricum concertratum) által. Egy icze vízre 20—25 csep használtatott. Ez vala az adag két esztendős üsző’ számára, az éves borjúk egy meszelyt kaptak, az idősb marhák pedig egy pintet. Beadás után valamennyi marhának a’ szájürege kidörgöltetett foghagyma, eczet és borókával, ’s azután következett az etetés. Ezen óvszert én mai napig folyton folytatom, mivel megbizonyult ’s kívánt következménye van. Minden körülfekvő helységben és pusztán, közel és távol, uralkodott e’ dögnemű nyavalya külön időkben. Minket Martonvásáron megkémélt. Ámbár gyanús kórjelek mutatkoztak némely marhán, mégis szerencsésen meggyógyítom evszerrel, mint alább bőven előadandom. De nem csak itt, hanem gróf uram’ egyébb jószágin is az egész marhacsorda megkéméltetett ezen óvszer’ alkalmazása által. —— Nagy Bócsán, egy meszsze terjedő pusztán nemes Pest Vármegyében, hol uram a’ Hajós famíliát illető részt is bérben tartja, 1834—1836 a’ szilaj gulya, a’ svájczi marha fajzata és számos igás ökör legeltettek, számuk 400—500 darabban állott. Köröskörül dühödött a’ dög, a’szomszédok’s közbirtokosok marháját megszökte, holott a’grófi csordák kímélve maradtak. A'szilaj gulyának ivó vályújába adatott a’kénsavany, a’ szelíd marhának pedig torkába töltetett. Lehetlen vala itt minden idegen marha elválasztása és szoros zártatás. Gondoljunk csak egy több □ mértföldre terjedő legelőt, a’ nélkül hogy bizonyos szoros határokra volna osztva, ellepve minden részről vándor vagy álló szarvasmarha’s juhnyájaktól és melyeknek szabad ég alatt van állásuk; továbbá a’ szarvasmarhának elő