Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám)

1837-06-03 / 44. szám

346 egy szót sem tud elfogadhatóul mondhatni. — Koránt sincs azonban czélom földészeinket átaljában mentegetni, mert ha néhutt igyekez­nének, valóban legalkalmasbb úsztatókat lehetne készíteni — vagy az agyaggali mosást is be­hozni, bárha legtöbb helyeken tetemes akadá­lyok hátráltassák is a’ lehetőséget. De remény­lenn bátorkodom , hogy új törvényeink’ foganat­ba leendő vétele, még e’ tárgyban is hasznos sikert szülend. — Mi illeti a’ 18. §ban tett okoskodását Cs. úrnak, mi szerént „ha a’ magyar gazdák gyak­rabban látogatnák a’ külföldi nemes birkate­nyésztést, még egyszer annyi gyapjút, ’s egé­szen más becsüt termeszthetnének“ erre a’Kém­lő’ 32. száma eléggé megfelelvén , felszólítom Csi urat, hogy az ott felhozott akadály’ elhá­rítására szolgáló jó tanáccsal sietni legyen szi­ves, — mert ez iránt nem mondott útbaiga­zítást. A’ 23. §ban tanácsolja Csa­ur, hogy „a’ piczi csigacsőt (medicago minima­) tövestül ki kell mindenütt irtani (!)mert ezektől erednek a’ bogáncsok; ’s az, ki bizonyosan tudja, hogy gyapja bogáncsos,’s azt még is a’ nyirés előtt kö­tött szerződésnél fogva, mint tisztát adja el, szánt­­szándékkal csalja meg a’ vevőt, ki úgy fizet a’ bogáncsért, (­!) mintha gyapjú volna, ’s a’t. ’S végre tanácsolja hogy legjobb az ilyes koldus tetüs és csigacsöves gyepeket felszántani, és bevetni (!) Mi illeti először azt, hogy a’ szőrös, fullán­­kos gazok a’ gyapjúban kárt tesznek, arra még utolsó földészinket is megtanították már a’ ke­reskedők, és kerültetik is nyájaikkal a’ mennyire csak lehet, de ezen ártalmas gazok’ kivesztése’ módjához az valóban nem ért, ki azoknak ki­szántását javasolja. Igaz hogy ez elméletileg könyvben természetes, ’s a’ nem gyakorlott gaz­da, vagy is úgy nevezett tentus oeconomus az ily tanácsadókat magasztalva meg is szok­ta tapsolni, de a’ természetben természetien; ’s azt hiszem, hogy ki a’ múlt évi Kémlő 5. szá­mát a’ kutyatejről megolvasta, ennél százszor jobb tanáccsal tud visszaszolgálni, és a’legelő­ket nem fogja felszántatni. — ’s akkor el fogja hinni Cs. úr, hogy a’ tanítónak sem szégyen előbb megtanúlni azt, a’ mit tanítani akar. — Másodszor: Midőn valaki tudatlannak ne­vez, azon meg nem ütközők, mert az okos neveztetés tudóssá senkit sem tett még, de ha becsületünk veszi kérdésbe , kötelességünk azt keresni, mert erre már törvény is van. Mi­vel pedig Cs­­úr csalással vádol némely ma­gyar földészeket, és pedig mi több­ magyar korona alatt született lakos létére külföldön és külföldi nyelven, szükségesnek tartom, hogy abban, a­­mit nem ért, nékie felvilágosí­tást adjak. Midőn a’ Pápa követe Budán Mátyás Király­hoz tartott beszédében­ azt mondá, hogy nem válna becsületére a’ háború, a’ király ol­dalvást lenézően ’s boszúsan tekintett reá. A’ követ kimenvén, ’s az udvariak előtt pa­naszkodván, megkérdeztetett, hogy mit beszélt akkor, midőn a’ király őt lenézte? “Én„ úgy­mond „a’ becsületére hivatkoztam.“ — „Elég,’ mondának „a’ magyar ezért lángra szokott gyűlni.“ ’S valóban ha nemzeti bélyegről van szó a’ magyar, becsületére most is igen sokat tart. Azonban tudjuk, hogy az aranynak is van salakja, ’s a’ magyar földészek közt is, mint mindenütt e’ kerek ég alatt, találkozhattak olya­nok, kik zsákban macskát árultak. De mi kö­vetkezett belőle? talán hogy csaltak? — ko­rántsem. Ők bizonyosan csak csalni akartak. Mert: Ha felvesszük, hogy a’ mi gyapjú keres­kedőink többnyire zsidókból állottak ’s állanak, és igy oly vevőkből, kiknek okosságát, szemes­ségét ’s ügyességét kétségbe sem lehet hozni, önként következik, hogy azok tudják mit vesz­nek , ’s látatlanban semmit sem, és így ha bár meg volt is a’ szerződés előre téve, nem olyan gyapjút, mint kialkudtak, bizonyosan el sem vettek. De kik előre tett alku mellett szokták eladni a’ gyapjút , azok azt is tudják, hogy a’ vevő usztatáskor ’s nyiréskor a’ maga emberét is oda szokta többnyire állítani, mert eszes, ’s mert kereskedő. — Ha tehát megtörtént, hogy a’ gyapjú hibás volt, azt a’ kereskedő kényte­len kelletlen általvette ugyan, de bizonyosan visszaalkudt orr mellett, ’s így igen olcsón. Ez megtörténvén, nagyon hihető hogy mint keres-

Next