Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1837. január-július (2. évfolyam, 1-51. szám)
1837-02-08 / 11. szám
ettenlént kötszer Szerezhető minden csász. kir. Posta Hivatalnál, és a’ Szerkezténél 11. Szám l§31 ] kir(301 félévi álra 3 for. 30 kr. pengő pénzben, a’ Gazdaság, Tpar és Kereskedésben. Pesten Szerda Egyesült. Februárius 8-ik Gondolkodó gazdáinkhoz. Mert az egész határ közös. (Vége.) XXXII Nem írni sokkal könnyebb, mint írni; mégis a’ ki nem ír, az menten maradván, az írót, fáradságos munkájáért még rágalom és kedvetlenség is szokta érni. De ha mindnyájan veszteglőnk, és üres időnkben nem írunk, úgy nem is fogunk olvasni; — ha pedig nem olvasunk, úgy se a’ világ se az magunk mibenlétéről nem tudunk semmit, súrlódásra semmi okunk, jobblétre semmi ösztönünk. Akármint ítéljenek is meg tehát tory gazdáim: én írok, a’ mit tudok, más írjon ellenkezőt, vagy mutasson jobbat, tanítson nemesebbet, ’s pótolja ki az én hibámat. Én se panegyricumot az nemes földészetre, se philippikát az közbitangoló kontárságra értetni nem akarok, hanem az igazi valóságot, az kézzelfogható lett dolgot,folytonos tapasztalásim eredményét kívánom mások ítélete alá bocsátani, — ha jó, használjon az közjóra, — ha hibás: nem árt senkinek, sőt még úgy is használ, mert mással tollat ragadtat. Hogy ügyem szent és igaz: ezen véleményben leszek mindaddig, mig valakitől jobbról meg nem győzetem. Hogy újat nem irok, jól tudom, — de sok ideig kell még őt írni, és ugyanazont ismételni, — mindaddig, tudni illik, míg az egész határ közös lesz. XXXIII. Nem csak a históriák, nem csak az folyóírások, de talán minden csekélység, mi az sajtó alól kikerül, még a negatívum is egy egy mentora az emberi társaságnak, egy előre intő tanács és tükör, csak olvasnák, melyben az jövendő baj megelőzésére serkentetünk; egy tanszer, melynél fogva az lotterián kihúzandó fő nyertes számot előre kiszámolhatjuk. Ilyenek különösen az hazafiúi értekezések, mellyekhez kívántam én is az magamét hozzá adni. Költ Egerben Januar, elején 1837. Udvardy János. T. N. Hee* Vármegyei almérmnik ’s a’ m. t. t. lev. tagja. Bécsben felállítandó gyapjú vásárról. (Oesterr. Zeitschrift) Közönséges az panasz az mezei gazdaság szükségeiről, és annak fájdalmas elhagyatásáról, holott az úgy is sok szerencsétlen eseteknek van egyátaljában alája vettetve. Minthogy pedig az marhatenyésztés , különösen az juhtenyésztés, egyik főágát teszi az mezei gazdaságnak , és legnagyobb befolyással van az termesztésre is, azt kellene gondolni,hogy minekutána már több mint húsz esztendei békességben, bölcs kormányunk alatt a’ mezei gazdaság, az mesterségek, és gyárak legszerencsésebb kifejlődést értek, és minthogy Bécs nem csak politikai, hanem kereskedési tekintetből is Fővárosa az egész birodalomnak, csakugyan illő volna, hogy más országok példájára, itt is gyapjúvásár tartatnék minden idén, posztóló szarvasmarha- és juhvásárral összeköttetésben , semmi kétséget nem szenvedvén, hogy ezek itt mind jó sikerrel eshetnének meg. Csak az ilyen vásárokon történhető több rendbeli azon egynemű termékek és kézművek összehasonlítása után lehet a legjobbakra szert tenni, és csak úgy lehet az ipar előmeneteleiről igazságos ítéletet tenni. Már többször említtetett, mily nagy haszonnal járna, ha Bécsben egy közönséges