A Komárom-Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet jelentése 4. (1890)
Komárom vármegye és város történetéhez
. Midőn évek előtt belekaptam a megye és város történetének megírásához szükséges adatok gyűjtésébe, tisztában voltam azzal, hogy mindazt, amit egyesek akár régebben, akár újabban — egyik a másikat másolva — megyénk legrégibb lakóiról meséltek, bátran elhagyhatom ; azért mindjárt a megye földjének ismertetésén kezdtem a dolgot (l. a Kom. Lapok 1887. 2—7. sz.) Azután összeállítottam azon régiségi leleteket, melyek megyénk történet előtti őskora műveltségi fokát jelzik. (U. o. 9—13. sz.) Azóta főleg a kőkori adatok, bold. Ebenköck Ferencz szívességéből, jelentékenyen szaporodtak. Ezen túl e korszakról semmi biztosat nem tudunk. Csak a kelták egyik ágáról, az azalokról sikerült Hampelnek (Adalék Pannonia történetéhez Antoninus Pius korában) — az Ászáron talált, 148-ból való római katonai diploma alapján — bebizonyítani, hogy az azalok megyénk dunántúli részében laktak, főhelyük Azaum, Süttő vagy Momsen szerint Almás volt. Aránylag legtöbb adat maradt a rómaiak korából a föliratos kövekben s egyéb műemlékekben. Parányi a népvándorlás és nem sokkal több a vezérek korából. Ezen adatokat 1. a Kom. Lapok 1886. 50., 51. sz., 1887. 9—18. sz. és a Kom. tört. rég. egylet 1887. jelent. 1—17. 11. Nemzeti műveltségünk romjait kutatva, igen sok, megyénkre vonatkozó, műveltség-történeti töredékre akadni a régi oklevelekben, krónikákban, a helynevekben, a dűlők és vizek neveiben, melyekből, mint a romok közt talált oszloptöredékekből a romba dőlt épület arányaira és mivoltára lehet következtetni. Markoljunk bele az adatokba s alkossuk meg mindenekelőtt megyénk hajdani területének képét, amennyiben ez az oklevelek alapján lehetséges. Kezdjük a csallóközi járáson. — Bartal Gy. szerint (Csallóköz tört. vázlata 27.) a Csilizköz véghelyül szolgált a nagy Károly által ostromolt győri avaroknak, s mindenkor Győrmegyéhez tartozott; de ez utóbbi állítás nem valószínű, mert a csilizközi két Árpa, Bana, Für komáromi várbirtokok voltak a XIII. és XIV. században; pedig tudtomra egyetlen komáromi várbirtok sincs nevezve az oklevelekben, mely a megye területén kívül feküdt volna e korszakban. Csilizköz később hol Komáromhoz, hol Győrhöz volt csatolva. A most pozsonymegyei Nyárasd a XIV. században Komáromhoz, a most komárommegyei Szemő ellenben a XIII. században Nyitrához tartozott. E határszéli ingadozások más megyékben is gyakoriak. A most nyitramegyei Lüki és Gyorok a XIV. században Komáromhoz volt csatolva; valószínűleg az esztergomi érsekség, melynek nagy birtokai voltak megyénkben, eszközölte ki e két falu átkeblezését megyénkbe. Hasonló enclavék másutt is voltak, melyeket csak az 1550. 28. törvényczikk kapcsolt visszaazon megyékhez, melyek területétől elválasztattak. A XV. században a most barsmegyei Cseke, továbbá a XIII.