Macaulay, Thomas Babington, : Anglia története II. Jakab trónralépte óta 4. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata (Budapest,1877)
Negyedik kötet - XV. Fejezet
VILMOS ÉS MÁRIA, hogy ez összeg nagyobb része a fekvő vagyonra fog kivettetni. A többi része a fejadó s a beára, kávéra és csokoládéra szabott fogyasztási adó alakjában folyjon be. Indítványoztatott, hogy egy száz ezer fontot a zsidók fizessenek, s eleinte a háznak tetszett ez indítvány, de később nehézségek támadtak ellene. A zsidók kérvényt nyújtottak be, melyben kijelentették, hogy ily nagy összeg fizetésére képtelenek, s hogy készebbek inkább elhagyni végkép az országot, semmint teljes romlásukra itt maradjanak. Fölvilágosult politikusoknak lehetetlen volt be nem látniok, hogy egy kisszámú osztályra, mely véletlenül gazdag, népszerűtlen és védtelen, külön adót vetni ki, nem egyéb mint vagyonelkobzás és oly eljárás, amely utó-végre az államot inkább elszegényíteni mint gazdagítani fogná. Némi vita után, a zsidótaksa elejtetett.*) A »Bill of Rights,« mely az utóbbi ülésszakban, a két ház közötti sok czivódás után, elejtetett, most újra napirendre került s gyorsan átment. A peerek nem követelték többé, hogy a korona utódának valaki név szerint kijelöltessék azon esetre, ha Mária, Anna és Vilmos mind utódok nélkül halnának meg. Tizenegy év alatt többé soha sem jött szóba a braunschweigi ház jogigénye. A »Bill of Rights «ban némely olyan intézkedések foglaltattak, melyek külön említést kívánnak. A convent elhatározta volt, hogy az ország érdekével ellenkezőnek tartja azt, hogy valaha pápista királya legyen, de *) Alsóh. n. nov. 17. 19. decz. 30. 1689. A ház szabályai akkor megtiltották, hogy adókivetés ellen kérvény fogadtassák el. Ezen szabály, erős harcz után, 1842-ben döntetett meg. A zsidók kérvénye nem fogadtatott el s nincs is emlitve a naplókban. De találni róla egyetmást Luttrell Narczisznál és Greynél. nov. 19. 1689.