Terentius Afer, Publius: Publius Terentius Afer vigjátékai Ford. Kis Sándor (1895)
Előszó
IV ELŐSZÓ, czélra esetenként választandó öt tagú bizottsága tesz véleményes javaslatot; b) vagy a dramaturgia körébe tartozó elméleti vagy irodalomtörténeti feladatok megfejtésének pályázás vagy megbízás útján eszközlésére; ha pedig ilyenek a 400 arany jutalom esedékessé váltat megelőző öt évben már nyomtatásban megjelentek volna, utólagos megjutalmazására, c)s vagy végre ó- vagy újabbkori classikus drámaii művek kitűnő fordításának eszközlésére szintén megbízás vagy pályázás útján, ha pedig ilyenek a 400 arany jutalom esedékessé váltát megelőző öt évben már nyomtatásban megjelentek, ezek utólagos jutalmazására». A bizottság szem előtt tartva e rendelkezést, megvizsgálta : vájjon az 1887—1891. évközben megjelent színművek között van-e olyan, mely e díjjal megjutalmazható ? Azonban úgy találta, hogy nincs, mert, amelyek szóba jöhetnének, már részesültek akadémiai jutalomban. Továbbá oly dramaturgiai munkák és drámai műfordítások sem jelentek meg az 1887—1891 évközben,amelyek e jutalomra igényt tarthatnának. S így nem marad más hátra, mint az, hogy a 400 arany dramaturgiai munkák vagy ó- vagy újabbkori classikai drámák fordításának eszközlésére fordíttassék. Ehhez képest a bizottság azt javasolja, hogy a 400 aranyból 720 forint fordíttassék Terentius összes fenmaradt művei (hat vígjáték) fordításának tiszteletdíjára, egy-egy darab 120 forinttal díjazva. Ugyanis Kis Sándor, kegyesrendi tanár, Terentius összes műveit lefordította, melyeket még boldogult Csiky Gergely mutatott be a class, philologiai bizottságnak, azzal a kijelentéssel, hogy a fordítást szépnek, könnyen folyónak és kellemesen olvashatónak találta a bizottság mind a hat vígjátékot