Sőtér István: Francia - magyar művelődési kapcsolatok - Kincsestár 133. (1941)
XXI. Párizs varázsa
MAGYAR LÉLEK, FRANCIA SZELLEM 75 előtt s száz éve itt vált történettudóssá az addig inkább irodalmi érdeklődésű Szalay László. Talán azért volt olyan fontos számukra a francia szellem, mert olyasvalamit találtak meg benne, ami szerencsésen kiegészítette a magyar alkatot, kioldotta görcseiből, felnyitotta szemét. Csíky a francia színpadtól tanul technikát s a francia realizmus színei térnek vissza Gozsdu Eleknél, vagy Tolnai Lajosnál. A kísérleti regény már-már új módszer útjaira vezeti a századforduló magyar irodalmát s ha Justh Zsigmond be tudja fejezni művét, talán megszületik nálunk is az a társadalmi regény, mely máig is adós még a magyar emberi komédia nagy körképével. A formával szüntelen küzdő, bizonytalanságok, kétségek közt vergődő magyar lélek biztonságot és támaszt talált a francia szellemben; felemás életének áttekinthetetlen zűrzavara kitisztult, elrendeződött, mihelyst megismerkedett a francia értelem tisztaságával. A passzív magyar józanság a franciák cselekvő józanságában rokon és számára elérhető eszményt tisztelt. Bessenyei előtt a francia gondolat nyitotta meg a kétségek s a tagadás poklát, de ugyanez a gondolat hozta el számára a megváltást is: a rendet s a megnyugtató tudatot, hogy egy széthullott régi világ törmelékeiből újat tud teremteni. Sok közös vonást tudnánk találni a magyar s a francia lélek között s e vonások sorában a józanság mellett, (melyen a franciáknál nemcsak Montaigne, hanem általában a XVII., sőt XVIII. század természet- és értelemtisztelő filozófiája alapul) különösen fontosnak látszik az a mély humanizmus, mely mérsékletével és fegyelmével egy, a németek antikeszményénél annyival élőbb s ugyanakkor mégis a latinságban gyökerező szellemi magatartást tudott teremteni Franciaországban. De még a józanságnál és humanizmusnál is többet jelent az a frisseség, az újításnak az a forradalmi