Gyóni Mátyás: Magyarország és a magyarság a bizánci források tükrében - Magyar-görög tanulmányok 7. (1938)
Bevezetés
tek. A második kisebb rész a forrásoknak a magyar népről szóló tudósításait foglalja össze hasonló módon, azaz ebben azt a képet igyekszünk vázolni, mely Bizáncban a magyarság ethnikai jellegéről kialakult. Ennek kapcsán tárgyaljuk a magyarságra vonatkozó bizánci népneveket, főleg az archaizáló neveket és a bizánciak ismereteit a történeti Magyarország területén élő más népekről s a külföldi magyarságról. Ezután sorra vesszük a forrásoknak a magyarság jelleméről, életmódjáról, vallásáról, állami életéről és hadiszervezetéről szóló tudósításait. A dolgozat második fő része a forrásoknak a magyar földre és a magyar népre vonatkozó névanyagát adja onomastikon alakjában. Ebben a részben az olvasó megtalálja a magyar nyelv minden görög szórványemlékét a XVI. századig. A dolgozat kitűzött célja itt is úgy kívánta, hogy a magyarságra vonatkozó névanyag közlését attól az időtől kezdjük, amikor a magyarság már mint kialakult nép tűnik fel, így azután mellőztük azt a néhány korábbi bizánci adatot, melyeket az újabb kutatás kétséget kizáróan a magyarokra vonatkoztat. Ilyen a Malalas-Theophanesnél található MovyeX-Movayenic, név, továbbá az onogur népnévre vonatkozó adatok.1 2 Az onomastikonba felvettük a magyarságra vonatkozó népneveket (az archaizáló népneveket is), a történeti Magyarország területén élő más népek neveit, a magyar törzsek neveit, a magyar vonatkozású személyneveket,tehát a forrásokban előforduló összes magyar személy nevét, így az idegenbe került magyar királyleányok nevét is, a magyar királynévá lett bizánci hercegnők nevét is, valamint néhány olyan nem magyar személyét, kiknek neve magyar eredetre vall, végül pedig néhány olyan idegen, személy nevét, akik hazánkban telepedtek le, a méltóságneveket, a közneveket és a földrajzi neveket. A földrajzi nevek közül az onomastikonba természetesen csak azokat vettük fel, amelyek a történeti Magyarország területére vonatkoznak, tehát elhagytuk a középkorban meghódított területek földrajzi neveit s egyben kénytelenek voltunk — bármily szoros is a kontinuitás e téren — a Magyarországra vonatkozó honfoglalás előtti anyagot ezúttal mellőzni. Az onomastikon anyagának feldolgozásában a következő módszert követtük. Közöltük minden név valamennyi előfordulási helyét úgy, hogy a források rövidítése mellett levő számok jelölik meg az adat elő 1 L. Moravcsik Gy., Magyar Nyelv 23 (1927) 258—271. 2 L. Moravcsik Gy., Magyar Nyelv 26 (1930) 4—18., 89—109. 3 Ezek gyermekeinek nevét már csak abban az esetben vettük fel, ha nevük magyar eredetű. Kivételt csak néhány olyan hellyel tettünk, melyeket a források a bizáncimagyar érintkezések kapcsán gyakran említenek, így pl. Barancs, Belgrád, Galambóc, Szendrő.