Simonyi Zsigmond: A magyar határozók 1. köt. (1888)
MACGY. AKADÉMIA KÖNYVTÁRA E pályamunka 1885-ben, a M. T. Akadémia XLV-ik nagygyűlésén, az I-ső osztály ajánlatára a Lukács Krisztina jutalomra (1000 forint) és kiadásra méltónak ítéltetett. A kitűzött kérdésre (kifejtendő a magyar nyelv egész életében — a régi és új irodalomban és a nép nyelvében — hogyan szerepelnek a szondat határozó részei ; tekintetbe veendők egyéb nyelvek analóg szerkezetei s különös ügyelem fordítandó e részben a rokon nyelvekre és azon nyelvekre is, melyek a miénknek fejlődésére befolytak) A magyar határzókról czímmel s «Törvényes szabadság» jeligével csak egy pályamunka érkezett be. A bírálatra kinevezett bizottság (Hunfalvy Pál, Szarvas Gábor r. és Lehr Albert r. tagok) az 1885. máj. 26-án tartott osztályülésnek a következőkben tette megjelentését: E pályamunka nagy grammatikai képzettségről, mind az ismertebb idegen, mind pedig a rokon nyelvekkel való elég tág körű ismeretségrül, az összes magyar, de legkivált a régi irodalomban való teljes tájékozottságról tanúskodik ; az eljárás, amelyet a mű szerzője a kitűzött kérdés megfejtésében követett, helyes: először fejlődések szerint összeállítja a tényeket, aztán az egyes jelenségek okait vizsgálja s lélektanilag iparkodik megmagyarázni, végül fejlődésök utolsó fokai szerint állapítja meg használatukat, mindenkor rámutatva s különválasztva egy részről a csak múltban élő, de ma teljesen feledésbe ment, más részről az idegen hatás nyomása alatt keletkezett használatot. Ha leszámítjuk azt a hézagot, melyet szerző részben betöltetlenül hagyott, amennyiben néhány határozó exponenst csak vázla