Schäfer Illés: A kalaznói német nyeivjárás hangtana - Magyarországi német nyelvjárások 6. (Budapest, 1908)

Bevezetés

A kalaznói német nyelvjárás hangtana/) Kalaznó egyike azoknak a tolnamegyei német falvaknak, melyek a XVIII. század első felében, főkép III. Károly uralko­dása alatt keletkeztek. Lakói bevándorolt ág. h. evang. német parasztok, kiknek létszáma az 1900. évi népszámláláskor 955 volt; ma azonban már 1000-en fölül lesznek. Más fajokkal nem keve­redtek, úgyhogy nyelvök is lehetőleg ment idegen befolyásoktól. Czoernig «Ethnographie der oesterreichischen Monarchie» czímű művének III. kötetében chronologiai áttekintését adja a XVIII. század kezdete óta alapított falvaknak, ill. telepítvények­­nek, a melyek között Kalaznót is megemlíti, a következő meg­jegyzésekkel: «Die Deutschen langten 1722 an, hat (t. i. Kalaznó) jetzt (1857) 1230 Einw. (Rheinländer). Gründer der Ansiedelung: *) Irodalom: Czoernig, K., Ethnographie der österreichischen Monarchie. Wien, 1855. — Sievers, E., Grundzüge der Phonetik5. Leipzig, 1901. — Wilmanns, W., Deutsche Grammatik. Erste Abteilung: Laut­lehre2. Strassburg, 1897. — Behaghel, 0., Geschichte der deutschen Spra­che2. Strassburg, 1898. (Sonderabdruck aus der zweiten Auflage von Pauls Grundriss der germanischen Philologie.) — Paul, 1:1., Mittelhochdeutsche Grammatik5. Halle. 1900. — Michels, V., Mittelhochdeutsches Elementar­huch. Heidelberg, 1900. — Braune, W., Abriss der althochdeutschen Gram­matik3. Halle, 1900. — Kaufmann, Fr., Geschichte der schwäbischen Mundart. Strassburg, 1890. — Heilig, O., Grammatik der ostfränkischen Mundart des Taubergrundes und der Nachbarmundarten. Leipzig, 1898. — Heeger, G., Der Dialekt der Südost-Pfalz. I. Theil: Die Laute. Progr., Landau, 1896. — Schmidt, H., A verbászi német nyelvjárás. (Egyetemes Philologiai Közlöny XXIII. 1899.) — Wülcker, E., Lauteigentümlichkeiten des Frankfurter Stadtdialekts im Mittelalter. (PBB. IV. 1.) —Kehrein, J., Volkssprache und Volkssitte in Nassau. Bonn, 1872. — Rövidítések: ófn. = ófelnémet, kfn. — középfelnémet, úfn. — újfelnémet. A > jel a fej­lődés irányát tünteti föl. Magyarországi német nyelvjárások, e.1*

Next