Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 18. (Budapest, 1894)
XIII. I. Lajos király ideje
JEGYZETEK. XXI görögül — tehát nem szláv találmány. Kölest pedig a pannoniaiak is már 200 évvel azelőtt termesztettek. «Leginkább termesztenek árpát ,és kölest, azt esznek, abból készült italt isznak.» (Dion Cassius, XLIX. 36.) A kamont Vámbéry is kumusnak érzi, a miből, többi közt, a hunok tatárságát bizonyítja, akik azt Ázsiából hozták volna ki magukkal. De megvolt a «camum» a hunok idejötte előtt; római törvények többször megemlítik, hogy nem kell bornak venni; árát is meghatározzák. Lásd Hehn idézett munkájának 121. lapját. Talán a Tacitus említette ital, ex hordeo aut frumento in quandam similitudinem vini corruptus (Germania XXIII.) is ilyen kamum. 195 Tudván, hogy a római birodalom azelőtt a Földközi-tenger valamennyi tartományait foglalta magában, hogy keleten a parthusperzsa hatalom vala határosa, melylyel sokszor, de állandó siker nélkül hadakozott, hogy azontúl északra az egész ismeretlen terület Skythiának neveztetett, ezt tudván, elképzelhetjük Attilának hatalmát, amint azt Romulus előadta. 196 Herodotus (IV. 62.) azt írja a skythákról, hogy mesterséges farakásba egy régi vas kardot szúrnak, s azt a hadisten (Ares, Mars) képének tartván, annak áldoznak évenként juhokat és lovakat. — Ammianus Marcellinus (XXXI. 2., 23.) hasonlót ír az alánokról, hogy náluk se templom, se szalmával fedett kunyhó nincsen, hanem puszta földbe szúrnak kardot, s azt mint a környék elöljáróját úgy tisztelik. Tehát nem Marsnak kardjáról beszélnek Herodotus és Ammianus Marc , hanem istent ábrázoló kardról, vagyis a hatalomnak symbolumáról. Attiláék bizonyosan nem tudtak semmit a Herodotus skytháiról, mert azt nem olvasták, nem olvashatták. Az alánok, kiket legyőztek volt, talán közéjök is vegyültek, de volt-e a kard a hatalom symboluma a hunoknál is, nem tudjuk. Attila maga bizonyosan soha sem látta Marsnak kardját; ez csak a görögök és rómaiak tudós fejeiben volt meg. Jordanus (XXXV.) Priskos rövid tudósítását kibővítette, elbeszélvén, mint vette észre a csordás, hogy egyik tehenének lába vérzik, a mely kardba hágott. A csordás megtalálja a kardot, s azonnal Marsénak ismeri el s viszi Attilának. Szép mese, s mert szép, tehát nemzedékről-nemzedékre jár, s ime Attilának kardját — ha nem is Marsét — Salamon magyar királynak anyja 1071-ben a bajor Ottónak ajándékozza vala, mely azonban szerencsétlenné teszi, a ki viseli, így olvas-