Hunfalvy Pál: Az oláhok története 1. - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 18. (Budapest, 1894)

XIII. I. Lajos király ideje

JEGYZETEK. XXV szlávok­ és faszokról. Abban a magyarok fejedelméről az mondatik, hogy Kende-nek nevezi magát, mi méltósági név, tulajdonneve pedig Csile (t. i. az írónak idejében élő magyar fejedelemé). Az 1889. szeptem­berben Stockholmban tartott Orientalisták Congressusán találkozván Chvolsonnal, azt hallom tőle, hogy új kiadását szándékozik készíteni, több adat kerülvén elő, mely azt szükségessé teszi. Jelesen a Kende névben nincsen az arab 8 betű, s hogy nem (kende), hanem J.J (lebed) olvasható. Ezen Lebed nagyon megegyeznék a Kon­­stantinus Lebedias-val, melyet utóbb fogunk látni. Továbbá a görög császár azt írván, hogy a magyarok nagyfejedelme örökség útján Árpád nemzetségéből való, hogy még Gylas és Kard­as is van. De ezek nem tulajdonnevek, hanem méltóságok, birói tisztviselők. Az arab írónak Csile-je megint nagyon megegyezhető a Konstantinus Gylas­­ával. A magyaroknak honfoglalás előtti történeteire nézve nagy becsű lesz tehát Chvolsonnak új kiadása. 234 Vita Oonstantini. Az Archiv f. Österr. Geschiehtsquellen X. 53. a Dümmler «Südöstliche Marken»-jében. 235 Hincmari Remensis Annales ad 862. Pertz, Scriptores Vol. I. 453. 236 Adami Franc. Kollarii «Históriáé jurisque publici Regni Ungariae Amoenitates». Vol. 1. Vindobonae, 1783. Görögül és latinul. 237 De administrando Imperio, caput 40. 238 Constantini Porphyrogeniti de administrando imperio. Bonni kiadás, 37—42. Konstantinus a keresztyénné lett Tebelest cpíXoc-nak nevezi, így : ó apxiws ávekHeiv cpiXoc p.sxá xoc BooXxCoc, xoc xpíxoc ap)(ovxoc xai y.apjv. Toopzlac;. (40.) 239 Konstantinus (42. cap.) a Fekete tengerbe szakadó folyókat elő­számlálván, a Danastris és Danapris mellett a Syngul, Vbyl, Almata, Kuphis, Bug folyókat nevezi meg, mondván, hogy ezeken kívül sok más van még (xal sxspot, tcoXXoI). 240 Jirecek, Geschichte der Bulgaren, Prag, 1816. A 163. lapon a bolgár háborút 893-ba teszi, ezt írván : «In dem griechisch-bulgarischen Kriege vermittelte die byzantinische Flotte den Übergang der magya­rischen Schaaren über die Donau. Symeon musste nach drei Schlachten in Drister (Silistria), später in Mundraga (unbekannter Lage) sieh einschliessen, während der Feind sein Reich bis vor Préslav verheerte, 893. Als aber die Magyaren heim zogen, folgten ihnen die Bulgaren in ihre Steppen, und brachten ihnen dort eine Niederlage bei.» Csak

Next