Ballagi Aladár: Colbert (Jean Baptiste) 1. köt. (1887)
Bevezetés
COLBERT, úgyszólván rendszerezője volt a despotismussal határos királyi absolutismusnak! ? Ezen okhoz egy másik, bár részleges, de nem kevésbbé fontos kapcsolódik. Colbertnek, az embernek, magán jelleme, úgy látszik, inkább be van szennyezve a kicsinyes kapzsiság és nepotismus félreismerhetetlen foltjaival, mint bármely más kortársáé. S az életíró, ha egy államférfinál gyakran találkozik önérdekhajhászattal, önkénytelen még nagyítani fogja azzal, hogy ott is föltételezi (legalább magában), hol jelenlétét nem állapíthatja meg. Nem lelkesülhet hőse iránt! Nem támadhat benne az a mély rokonszenv, melynek segélyével mintegy delejes kapcsolatba jőve az eltűnt alakkal, annak lelkébe hatolhat. Mert a valódi életíró mindenkor a szellemidézés egy nemére vállalkozik. S a szellemek, mikép a földi emberek, sziveket, lelküket nem nyitják meg másnak, mint aki rokonszenvvel közeledik feléjük. No character — mondja Carlyle was ever rightly understood, till it has first been regarded with a certain feeling, not of tolerance only, but of sympathy. Így történt, hogy Colbert-t vagy csupán egy szakma szűkkörű szempontjából, vagy csak általánosságban vették szemügyre. S mivel összes államférfiéi működését, saját rengeteg eredeti iratából, s a rá vonatkozó még nagyobb számú eredeti kútfőkből művészi történetírók soha nem tanulmányozták , napjainkig, miként Napóleon, úgy Colbert élete körül is egész legendakor képződött. Ha valamely nagy történelmi egyéniség életét több nemzedék, az eredeti források elhanyagolásával, mindig csak másod-harmad kézből vett adatok alapján dolgozza fel, okvetlenül kiforgatja lényegéből s legendává teszi történelmüket. Ily szók merő föltevésekből indulnak ki, s a tények beható vizsgálata hiányában nem a ténybeli adatok, hanem csak azokon alapult vélemények nyomán haladnak. De ez az út minél hosszabb, annál távolabb esik az igazságtól. Midőn valamely tudomány, vagy a tudományban valamely kérdés, ily pontra jut, akkor van helye a descartes-i