Ballagi Aladár: Colbert (Jean-Baptiste) 2. köt. (1890)
I. »Puissances de la terre, protégez les talents!«
KALLADI ÁLADÁK. 4 egyes embernek azt az egyetlen jó oldalát kipuhatolván, a maga czéljaira kizsákmányolja. E nagy föladattal birkózik Colbert egész életében. Előszobáit kérelmezők hada lepi el zsúfolásig. »Azon napokon, midőn kihallgatást adott olvassuk egy egykorú iratban a többi miniszter lakása, mintha csak remeteséggé (solitude) változott volna át.(x) Mazarin halála után tíz esztendeig minden csak általa történik. Ez időben látogatja meg Bethlen Miklós, kinek ajánlata volt Bavigny őrgrófhoz, a kálvinisták generális procuratorához. Bavigny küldte Turennehez, Turenne küldte Lionnehoz, Lionne küldte Colberthez, a minden hatalom tulajdonosához és minden kegyelem osztogatójához. »Annyi volt az audientia-kérv a házánál, hogy rettenetes urak, úrasszonyok és egyéb mindenféle közép és alacsony rendek.« Aztán így folytatja leírását, melyet jóformán egész terjedelmében közlök, mert tudomásom szerint egyetlen részletes, szabatos leírása az ancien régime nagy minisztereitől adott audientiáknak : — »Ezt observáltam pedig nála, mely előttem ritka csudának tetszett (kivévén az igen nagy urakat, mert látám, hogy egy cardinál jővén hozzá, az ordinaria audientiát elhagyá és kiméne eleibe s maga házába vivé el, és egy kevés idő múlva azt ismét kikiséré, és visszajővén, az audientiát kezdé folytatni, melyet így követtek el). Az házában, mely noha kicsiny nem volt, de nagyságára nézve palota nevet nem érdemel, jó és szép nagyocskás, középaránt való háznak mondhatom, egy darab által volt rekesztve olyan aranyos faorsókkal, övig vagy valamicskével fellebbecske erőkkel, ő azon belől állott, ott volt asztal, tenta, penna, papiros, deák is nem messze a rekeszen kívül; ellenben azon házban, mondom, a rekeszszel ellenben, a sok supplicáns, úgy vettem eszembe, szolgájánál volt a sebes, aki mikor érkezett, mint a malomban szokás, a szerint szólították, és előment a rekeszen belől; ki csak supplicatiót adott és elment, némely ha akarta, beszélett is valamennyit kellett, de nem igen nagyon. l) Mémoire pour servir a l’histoire de D. M. II. ; avec quelques í'éflexions politiques sur les Mémoires et sur la conduite de M(onsieur). O(olbert). Dd. 1668. (S. 1.) 12-r. nyomtatvány a párisi Bibliotheque Nationale-ban, p. 142.