Huszti Dénes: Olasz - magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban - A Római Magyar Történeti Intézet kiadványai 3. (Budapest, 1941)
I. fejezet
Midőn a magyarság a IX. század végén megtelepedett a Kárpátok medencéjében, teljesen elszakadt azoktól a kapcsolatoktól, amelyek addig más népekhez fűzték. Az új hazában való megtelepedés új összeköttetéseket vont maga után. A dunai medence elfoglalása több volt egy nomád nép egyszerű átköltözésénél. Az új hazába költözés meglazított sok köteléket, anélkül, hogy nyomban újakat alkotott volna. A magyarság tétovázva nézhetett körül ebben a neki annyira idegen világban. A honfoglaláskor talán meg sem érezte a társtalanság átkát, de hamarosan keserű tapasztalatokat kellett szereznie. A magyarság azonban új hazájában sem maradt elszigetelt. Államalkotó képessége hamarosan kitermelte azokat a kapcsolatokat, amelyek hozzátartoznak az államiságnak még oly kezdetleges fokához is. Aránylag hamar megindult az új összeköttetések szövődése s kialakulásuk döntően befolyásolta népünk sorsát és kultúránk fejlődését. Kelet helyett Nyugat felé fordult a magyarság, innét kapott nemcsak új vallást, hanem új kultúrát és életformát is. A pogány, nomád szellem hovatovább csak szórványos és átütő erő híján való visszahatásokban bukkant fel s alig másfél századdal a honfoglalás után új magyarság áll előttünk, amelynek nem sok köze van az Etelközből vándorútra indult elődökhöz. Nem feladatunk, hogy e munka keretében bármilyen röviden is végigtekintsünk azokon a behatásokon, amelyek a nomád magyarság életformáját aránylag rövid idő alatt teljesen átalakították. Csak arra mutatunk rá, hogy népünk már az új hazában töltött első időben szoros kapcsolatba került Itáliával. Az olasz-magyar összeköttetések első korszakának befolyása egészen a mai napig sem halványodott el.*