Ruskin, [John] : Velence kövei 3. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 36. (Budapest,1898)
II. fejezet. A rómaias renaissance
A RÓMAIAS RENAISSANCE. 45 sége, elfogadhatósága és hatalma a tanúságtevő személyes megbízhatóságán fordul meg. Egész győzedelme ez egy megelőző szó igazságán fordul meg: „Vidi“. A művész összes ténykedése e világon annyiból áll, hogy lásson és érezzen, hogy oly érzékeny és gyöngéd hangszer legyen, melyet egyetlen árnyék, egyetlen szín, egyetlen vonal, egyetlen pillanatnyi és futó kifejezés a körülte lévő, látható tárgyakon, sem egyetlen fölindulás, melyet a benne lakozó lélekben kelthetnek, érintetlen ne hagyjon s hogy lelkében semmi ne maradjon, vagy az emlékezés könyvében el ne homályosuljon. Az ő dolga sem a gondolkodás, az ítélet, sem a vitatkozás, sem a tudás. Az ő helye sem a tanulószoba, sem a bírói szék, sem az ügyvédek padja, sem a könyvtár. Azok más embereknek, más czélra valók. Ő ám gondolkozzék útközben , okoskodjék egyszer-egyszer, ha okosabbat nem tud tenni ; tudja oly töredékeit a tudománynak, amelyeket búvárkodás vagy fáradság nélkül megszerezhet ; de minderre ne legyen gondja. Élete munkája csak kétféle legyen : látni és érezni. XI. §. Az olvasó talán azt veti ellenem, hogy a tudomány egyik nagy haszna az, hogy az emberek szemét felnyitja, hogy láthatóvá tesz oly dolgokat, melyeket sohasem lehetett volna meglátni, hacsak előbb tudomásunk nem lett volna felőlük. Nem úgy van. Ezt csak azok mondhatják vagy hihetik el, kik nem is tudják, mi a nagy művész felfogó képessége, a többi emberekéhez képest. Nincs nagy festő, nincs nagy mester egyetlen művészetben sem, aki egy pillanat alatt többet meg ne látna, mint amit ezer órai tanulásból megtudott volna. Isten mindenkit alkalmassá teremtett a maga munkájára. Annak, akit