Ruskin, [John] : Velence kövei 3. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 36. (Budapest,1898)
II. fejezet. A rómaias renaissance
44 II. FEJEZET. emberhez való viszonyukat figyeli; és mindattól, ami keze alá kerül, feltétlenül megköveteli azt és csakis azt, hogy mi az a tárgy az emberi szemnek s az emberi szívnek, hogy mi mondanivalója van az embernek, s mijévé válhatik; a kérdezősködés e mezeje annyiszor tágabb a tudományénál, a mennyiszer nagyobb a lélek az anyagi teremtett világnál. IX. §. Csak egyetlen esetet vegyünk. A tudomány elmondja, hogy a nap a földtől kilenczvenöt millió mérföldre van s hogy száztizenegyszerte nagyobb földünknél; hogy mi, s valamennyi egyéb bolygó, körülre keringünk, s hogy ő maga 25 nap, 14 óra s 4 percz alatt fordul meg tengelye körül. A művészetnek mindehhez semmi köze. Az effélére semmi gondja. Amire neki van gondja, az a következő, hogy Isten a mennyekbe állított egy sátort a Nap számára, „aki olyan, mint a vőlegény, mikor házából kilép és örvendez, mint az erős ember, a ki versenyfutásra indul. Az ég széléről indul útnak s útja annak végéig ér s melegsége elől semmi sincs elrejtve.“ X. §. Ha már most ez az a fajta igazság, a melyet a művészet kizárólag keres, hogy lehet az ilyfajta igazságról megbizonyosodni és azt gyarapítani? Nyilvánvaló, hogy csupán észrevétel és érzés által. Még okoskodás vagy hallomás által sem. Semminek sem szabad a természet s a művész szeme közé kerülnie; semminek Isten és a művész lelke közé. Sem számításnak, sem hallomásnak — legyen bár a legfinomabb számítás vagy a legbölcsebb beszéd — nem szabad a mindenség s a tanúskodás közé jutnia, melyet a művészet annak látható természetéről tesz. E tanúskodás egész értéke azon fordul meg, hogy szemtanú mondja el: egész őszinte