Régi magyar codexek: Érsekujvári codex 1. - Nyelvemléktár 9. (Budapest, 1888)

Előszó

ELŐSZÓ. A Nyelvemléktár IX. és X. kötete azt a régi magyar kéziratot közli, melyet «vallásos epikánk megbecsülhetetlen drága gyön­gye», alexandriai sz. Katalin verses legendája ékesít. E becses régi nyelvemlékünk, minthogy Érsekújváron a ferencziek kolostorában fedözték föl, Érsekifj­vári Codex néven vált ismeretessé. Kiválik codexünk nagy terjedelménél fogva is, mely tekintetben csak az Érdy és Jordánszky Codexnek enged, s így nagyságra nézve régi kézirataink közt a harmadik helyet foglalja el. Eddig meg­jelent belőle: 1. legértékesebb darabja, a Katalin-legenda kétszer­ először kiadta Toldy Ferencz (Alexandriai szent Katalin verses legendája ugyanazon szentnek két kisebb prózai életével együtt. Pest, 1855.), másodszor Szilády Áron (Régi magyar költők tára I. köt. Budapest, 1877. XV. sz. a.), mindketten maira változtatott helyesírással és magyarázatokkal, Toldy az első sorok hasonmásá­val is; 2. a Krisztus kínszenvedéséről szóló részek (Ydwezeytenk­­nek zent kennyanak zent halalanak gondolattyanak haznaktoffaga ; Neminemw zeptegw thanwfaghok kyk mondathnak Crystwfnak kennyarol ees halalarol; A fegwerökröl avagy állatokról melyeket cristust kenzottak; Siketh pentekre valo predykacyo; Passio domini not­tri shu­mpi secundum mattheum), kiadta Toldy Ferencz (Régi magyar passió rajzokkal. Adalékul a középkori magyar iro­dalom és rajzmű­vészet ismeretéhez. Pest, 1856.), mai helyesírás­sal, jegyzetekkel, a 19. lap kezdőbetűjének és a 77—103. lapok képeinek fametszetü másolatával; 3. négy apró vers az eredetinek 140. (Oh en zenthreeges wram), 144.(I­vy el wyghazthalo Zent lelek; Boczaffad el wr­yfthen az te zent lelkedett) és 158. lapjáról (Iwel

Next