Régi magyar codexek: Érsekujvári codex 1. - Nyelvemléktár 9. (Budapest, 1888)
Előszó
ELŐSZÓ. A Nyelvemléktár IX. és X. kötete azt a régi magyar kéziratot közli, melyet «vallásos epikánk megbecsülhetetlen drága gyöngye», alexandriai sz. Katalin verses legendája ékesít. E becses régi nyelvemlékünk, minthogy Érsekújváron a ferencziek kolostorában fedözték föl, Érsekifjvári Codex néven vált ismeretessé. Kiválik codexünk nagy terjedelménél fogva is, mely tekintetben csak az Érdy és Jordánszky Codexnek enged, s így nagyságra nézve régi kézirataink közt a harmadik helyet foglalja el. Eddig megjelent belőle: 1. legértékesebb darabja, a Katalin-legenda kétszer először kiadta Toldy Ferencz (Alexandriai szent Katalin verses legendája ugyanazon szentnek két kisebb prózai életével együtt. Pest, 1855.), másodszor Szilády Áron (Régi magyar költők tára I. köt. Budapest, 1877. XV. sz. a.), mindketten maira változtatott helyesírással és magyarázatokkal, Toldy az első sorok hasonmásával is; 2. a Krisztus kínszenvedéséről szóló részek (Ydwezeytenknek zent kennyanak zent halalanak gondolattyanak haznaktoffaga ; Neminemw zeptegw thanwfaghok kyk mondathnak Crystwfnak kennyarol ees halalarol; A fegwerökröl avagy állatokról melyeket cristust kenzottak; Siketh pentekre valo predykacyo; Passio domini nottri shumpi secundum mattheum), kiadta Toldy Ferencz (Régi magyar passió rajzokkal. Adalékul a középkori magyar irodalom és rajzművészet ismeretéhez. Pest, 1856.), mai helyesírással, jegyzetekkel, a 19. lap kezdőbetűjének és a 77—103. lapok képeinek fametszetü másolatával; 3. négy apró vers az eredetinek 140. (Oh en zenthreeges wram), 144.(Ivy el wyghazthalo Zent lelek; Boczaffad el wryfthen az te zent lelkedett) és 158. lapjáról (Iwel