Régi magyar codexek: Festetics codex, Pozsonyi codex, Keszthelyi codex, Miskolczi töredék - Nyelvemléktár 13. (Budapest, 1885)
Előszó
ELŐSZÓ. A Festetics Codex, mely a híres keszthelyi Festeticskönyvtár tulajdona, egy hajdan Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült, gazdagon díszített, igen szépen, rideg barátgót betűvel hártyára írott, 12 r. alakú, jelenben 208 levélből álló zsolozsmás könyv. Hogy Kinizsi Pálné Magyar Benignának volt szánva, arról tanúskodik a 2. lap alján látható s a codex festőjétől származó Kinizsi- és Magyar-czímer. Korát a 177. lapon kezdődő «Paal wrani betegfeegerenszerzet Imaadfaag» árulja el. Minthogy Kinizsi Pál 1494. május 3-án halt meg, a codexnek még valamennyire ez idő előtt kellett készülnie, írója és festője nyilván nem egyazon személy. Az utóbbival, ha magyar ember, amiben alig lehet kételkedni, valóban dicsekedhetünk, mert még olasz könyvfestő kortársai is, kik Mátyás király könyveit díszítették, bátran czéhükbelinek vallhatták volna. Nevét azonban nem ismerjük valamint az íróét sem. Én a festőt is írót is, ha ugyan valóban kettő s nem egy, nagyvázsonyi pálos szerzetesnek tartom. A pálosok általában híres könyvírók voltak s a nagyvázsonyiak közül név szerint is ismerünk egyet, Tetemi Pál vicariust, ki 1516. augusztus 12. előtt a Gömöry Codex 47—58. lapját írta. Ez azonban, habár írása meglehetős szép, nem lehet a Festetics Codex írója, kinek nemcsak szebb, hanem más vonású, régibb charakterű is az írása. A vázsonyi pálosok nagyszerű kolostorát Kinizsi Pál alapította, ki már kezdetben is utóbb is nagy birtokokkal gazdagította. Kinizsi hozzátartozói is kiválóan bőkezűek voltak e kolostor iránt, így apja Magyar Balázs és az alapító elhunyta után özvegye Magyar Benigna is többször gazdag birtokokkal ajándékozták meg az annyira kedveltük vázsonyi pálos szerzeteseket, kiknek templomában választott magának Kinizsi örök nyugvóhelyet (J. Bupp: Magyarország helyrajzi története I. köt. 1. fele. 345—346. 1.). Nagyon valószínű tehát, hogy Kinizsi Pálné zsolozsmás könyve e kolostorban készült, melynek elég oka volt a lehető legszebbet alkottatni,, akár megrendelt mű akár önkénytes ajándék volt az, amit kegyes úrnőjének nyújtott. A festő munkája végig kiséri a codexet. Majd minden lapon találni egynéhány arany nagy betűt. Ezeknek a helye eleinte üresen volt hagyva, de a lap bal szélére mindig odajegyezte az író, hogy micsoda betű festendő a fenntartott helyre. Mint a díszes pergamen