Goldziher Ignác: A Koránmagyarázás különféle irányairól - Előadások Kőrösi Csoma Sándor emlékezetére 4. (Budapest, 1912)
GOLDZmER IGNÁCZ. írásmagyarázat történetével azonos. A szűkszavú, a fejlődés csak későbbi korszakaiban felmerülő kérdéseket még nem is sejtő szöveg köteles ezekre nézve útmutatással szolgálni. E feladatát nem teljesítheti egységes módon. Ugyanaz a szöveg egyenlőképen szolgát igazoló dokumentumkép az ellentétes véleményeknek, így tehát a történeti egymásutánban felmerülő kérdéseket, a róluk alakult vélemények harczát az írásmagyarázat története tükrözi. Kiváló módon tapasztaljuk ezt az iszlám körében a koránmagyarázat irodalmában, annak a tudománynak az érvényesülésén, melyet taj szírnek, azaz exegesisnek neveznek. Minden politikai, dogmatikai, törvénytudományi felekezetnek, pártnak, iskolának megvan a maga sajátos koránmagyarázása. Alig van a Kelet szentkönyvei közt a koránnál terjedelem dolgában kisebb kánon, mely azonban az ember belső és külső élete sokrétű vonatkozásainak köteles szolgálni, a magyarázás eszközével mindnyájukat felölelni. Minthogy az iszlám legrégibb idejétől kezdve, mondhatjuk történetének első két századában, az Ázsia és Afrika óriási területeire elterjedt hívők között csakhamar a közjog, a dogma és a törvény kérdéseiről harczoló pártokban ellentétes irányzatok jutottak érvényre, ezek mindegyike a meggyőződések legfelsőbb tekintélyére, a kinyilatkoztatott könyvre hivatkozott mint perdöntő bíróra. Feladatul nem is annyira a magyarázás, mint a bizonyítás lévén kitűzve, a szövegek csűrésének csavarásának vagyunk szemtanúi ; az alsóbbrendűnek tekintett józan szóexegesis mellett csakhamar az amainál többrebecsült erőszakos éleselméjűségnek és belemagyarázó mesterségnek. Amit azonban, történelmi szempontunkból tekintve, nem minden haszon nélkül végeztek. Mert a mi kritikai kutatásaink számára a magyarázóknak a szövegeken érvényesülő e harcza a szellemek mozgalmának történetét fedi fel és ezek isméretére nagyon fontos forrásul szolgál. Azonban túloznánk és az irodalmi tényekkel ellenkezésbe jutnánk, ha a koránmagyarázást mindjárt kezdetétől fogva csupán csak e tendentiózus szellem uralkodásával jellemeznék. Mellette az iszlám tudományának első korszakában a magyarázás egy indifferensebb iránya is érvényesül, mely nem annyira a spekuláció, mint inkább a phantasia eszközeivel működött.