Péterfy Jenő: Péterfy Jenő magyar irodalmi bírálatai - Magyar irodalmi ritkaságok 41. (1938)

Justh Zsigmond: Káprázatok

beáll bennök szalon-analistának s hódolva az előkelő irodalmi divatnak, a „modern áramlat­nak“, magára ölti a derűjére modern szabását s olvasmányainak s pillanatnyi unalmainak ha­tása alatt züllött életről, egoisztikus érzelmek­ről, orosz nihilistákról, nagy csalódásokról s a még nagyobb Nirvánáról beszél. „Je n’en vois pas la nécessité“11 — mondta egy ízben Talley­rand a szabójának, ki pénzt kért tőle, hogy megélhessen. S jelen esetünkben is kérdezhet­jük: oh, fiatal író, honnan a fekete felhő tiszta homlokodon! Midőn káprázatnak rajzolod a boldogságot, nem állasz-e magad is káprázat be­folyása alatt! Utazásaid alatt, rövid tartózko­dásaidban egyetemi városokban Európa nyu­gatán és északján — nem zavartad-e össze könnyelműen cigaretted füstjét a Nirvána kö­dével! Ilyen dolog egy fiatal étudianttal megtörté­nik ám, ki bizonyos lelki nagyságot helyez abba, ha az élet gyümölcséről, melyet mohón ízlelni kíván, a tettetett kiábrándulás hangján azt mondja: oh be fanyar! S bizonyosan azt fogja mondani, ha mindenáron az előkelőt, a finomat keresi, ha ki akar válni a „közönsége­sek“ köréből s hivatva érzi magát a modern civilizáció minden súlyát még töretlen vállán tovacipelni. Hiába­ a Hamlet-parfüm ma az előkelő szellemi toilettehez tartozik, szinte di­vattá vált. Kimondom őszintén, Justh rajzaiban talá­lok sok ilyen divatos dolgot, de még kevés

Next