Péterfy Jenő: Péterfy Jenő magyar irodalmi bírálatai - Magyar irodalmi ritkaságok 41. (1938)
Justh Zsigmond: Káprázatok
beáll bennök szalon-analistának s hódolva az előkelő irodalmi divatnak, a „modern áramlatnak“, magára ölti a derűjére modern szabását s olvasmányainak s pillanatnyi unalmainak hatása alatt züllött életről, egoisztikus érzelmekről, orosz nihilistákról, nagy csalódásokról s a még nagyobb Nirvánáról beszél. „Je n’en vois pas la nécessité“11 — mondta egy ízben Talleyrand a szabójának, ki pénzt kért tőle, hogy megélhessen. S jelen esetünkben is kérdezhetjük: oh, fiatal író, honnan a fekete felhő tiszta homlokodon! Midőn káprázatnak rajzolod a boldogságot, nem állasz-e magad is káprázat befolyása alatt! Utazásaid alatt, rövid tartózkodásaidban egyetemi városokban Európa nyugatán és északján — nem zavartad-e össze könnyelműen cigaretted füstjét a Nirvána ködével! Ilyen dolog egy fiatal étudianttal megtörténik ám, ki bizonyos lelki nagyságot helyez abba, ha az élet gyümölcséről, melyet mohón ízlelni kíván, a tettetett kiábrándulás hangján azt mondja: oh be fanyar! S bizonyosan azt fogja mondani, ha mindenáron az előkelőt, a finomat keresi, ha ki akar válni a „közönségesek“ köréből s hivatva érzi magát a modern civilizáció minden súlyát még töretlen vállán tovacipelni. Hiába a Hamlet-parfüm ma az előkelő szellemi toilettehez tartozik, szinte divattá vált. Kimondom őszintén, Justh rajzaiban találok sok ilyen divatos dolgot, de még kevés