Péterfy Jenő: Péterfy Jenő magyar irodalmi bírálatai - Magyar irodalmi ritkaságok 41. (1938)
Justh Zsigmond: Káprázatok
47 eredetit. Egy szárnyait még ki nem bontott tehetségnek művei, mely először reminiszcenciákon tanulja a járást, mielőtt bátran a maga talpára állana. Egyet mutatnak káprázatai: írójok benyomásokra képes, hajlékony elme. Ide fognak-e e benyomások képzelmében sajátos alakot ölteni —azt még nem lehet határozottan megmondani. Még nagyon tanuló, még öntudatlan mások hatása alatt áll, mint valami szorgalmas fiatal festő, ki még el sem hagyta mestere műtermét. Egyénisége, mint a köd foszlánya úszkál itt-ott e kötet lapjain. Az elbeszélések inkább azt mutatják, hogy minek szeretne írójuk látszani, mint azt, hogy ő valóban mi. A fölfogás, modor könyvében a divaté, s ha kérdjük, mit ad hozzá az író a magáéból, alighanem zavarba hoz a felelet. Talán nem tévedünk, ha — legalább első könyve után — azt mondjuk, hogy kedves, lágy körvonalú rajzocskákra, egy-egy őszinte benyomás gyöngéd visszatükrözésére, elégiára, vagy kis idillre inkább volna alkalmas tehetsége, mint boncolgató pszichológiára, vagy bonyolultabb lelki állapotok ecsetelésére. Most még mintha erőltetné tehetségét, ha a pszichológiai boncoló késsel dolgozik; beszéde most olyan hatással van, mint mikor szép, érzelmes női hang a férfiénak mélységét akarná utánozni. Innen az elbeszéléseknek némi szenvelgése, mely azonban naív volta miatt nem hogy kellemetlenül hatna, inkább lefegyverez. Ide tar