Péterfy Jenő: Péterfy Jenő magyar irodalmi bírálatai - Magyar irodalmi ritkaságok 41. (1938)

Verus: Száz epigramma

52 -ei sokkal jobban imponálnak magának a szerzőnek, mint olvasóinak. Részünkről — ha ugyan még meg nem ha­ragudott reánk, mit őszintén sajnálnék — arra kérjük, áldozza föl az isteneknek M. Anatolet s maradjon meg ő egyszerűen s egészen Justh Zsigmondnak. Ettől való például az utolsó novella staf­­fageja: a szép Zürich, a zöld Limmanthal, a tó­val s festői utcákkal. Látszik, mennyire tetszett e város az írónak. S e staffageban több igazi hangulat is van, mint különben az egész elbe­szélésben. Verus: Száz epigramma. 1887. A jeligét nézve, melyet a címlapon megpil­lantunk, nem csekély igénnyel vesszük ke­zünkbe a füzetet. „Nem is kívánom, hogy tap­soljatok, csak arra kérlek, meghallgassatok“, mond a jelige. Írónknak bizonyosan sok mon­danivalója lesz — gondolja az olvasó, — bizo­nyosan tű hegyére szúrta a divat sok félszeg­­ségét, kultúránk sok hóbortját, a nemzeti lus­táknak és reformereknek gyöngéit egyaránt. Vagy talán háborúra kelt „bögölyök hadával“, irodalmi ízléstelenségekkel, visszatetsző iro­dalmi törekvésekkel s ostorozza azokat magyar „xeniák“-ban. Ilyenkor mondhatja: nem kívá­

Next