Péterfy Jenő: Péterfy Jenő magyar irodalmi bírálatai - Magyar irodalmi ritkaságok 41. (1938)
Verus: Száz epigramma
52 -ei sokkal jobban imponálnak magának a szerzőnek, mint olvasóinak. Részünkről — ha ugyan még meg nem haragudott reánk, mit őszintén sajnálnék — arra kérjük, áldozza föl az isteneknek M. Anatolet s maradjon meg ő egyszerűen s egészen Justh Zsigmondnak. Ettől való például az utolsó novella staffageja: a szép Zürich, a zöld Limmanthal, a tóval s festői utcákkal. Látszik, mennyire tetszett e város az írónak. S e staffageban több igazi hangulat is van, mint különben az egész elbeszélésben. Verus: Száz epigramma. 1887. A jeligét nézve, melyet a címlapon megpillantunk, nem csekély igénnyel vesszük kezünkbe a füzetet. „Nem is kívánom, hogy tapsoljatok, csak arra kérlek, meghallgassatok“, mond a jelige. Írónknak bizonyosan sok mondanivalója lesz — gondolja az olvasó, — bizonyosan tű hegyére szúrta a divat sok félszegségét, kultúránk sok hóbortját, a nemzeti lustáknak és reformereknek gyöngéit egyaránt. Vagy talán háborúra kelt „bögölyök hadával“, irodalmi ízléstelenségekkel, visszatetsző irodalmi törekvésekkel s ostorozza azokat magyar „xeniák“-ban. Ilyenkor mondhatja: nem kívá