Középkori magyar költői maradványok - Régi magyar költők tára 1. (Budapest, 1877)

Előszó

jelenjenek. 1873-ra tervezte a XVI. századi Magyar Költők Tárának első kötetét s így tovább. Ezen — az egész gyűj­teménynek már második kötetét képző — részre azonban csak 1874. deczember 17-én terjeszthette az osztály elé a költség­­vetési előirányzatot s az első kötet nyomatására nézve is csak ez időtájban intézkedhetett. Semmi sem gátolta volna többé, hogy az I. és II. kötet az 1876-dik év folytán a közönség kezében legyen, ha a Magyar Nemzeti Irodalom Történet mestere 1875. december 10-én jobblétre nem szenderel. A nagy veszteség zsibbasztó fájdalma közben volt kény­telen az Akadémia, Toldy egész munkakörét darabokra tördelni és szétosztani. Egyik kész terve végrehajtásával s megkezdett műve folytatásával alulírottat bízta meg az I. osztály. Az I. kötet a megállapított terv szerint elkészült. A közép­kori költői maradványokat foglalja ez magában az 1526-dik évig. Legnagyobb részt ismeretes, többfelé szétszórt darabok ezek, melyeknek száma nem régen szaporodott egy párral. Minthogy régi magyar codexeinknek betűhíven eszközölt kiadása a Nyelvemléktár köteteiben folyton foly, ezen darabok nagyobb része pedig épen azokban maradt ránk, s mivel ezen gyűjte­mény czélja épen az, hogy a régi magyar költők műveit a nagy közönséggel ismertesse meg, ezen költői művek itt nem az eredeti helyesírással közöltélnek. Mindamellett a helyes­írásnak az akkori hangzást visszatükröző s a mai olvasást nem nehezítő sajátságai itt is megvannak tartva. Mellőzendő volt e tekintetből a hangzókat helyettesítő ac­, ee, y, eo, w, valamint a t és g után minden lépten nyomon előforduló, de jelentőséggel nem bíró h betű, míg ugyanez nem maradhatott el az: ah (az), eh (ez), sírkőn (sírjon), üdvözítön (üdvö­­zítsön) stb. szók leírásakor. Különben az itt közlött egyes daraboknak a Jegyzetekben idézett sorai és szavai az eredtei

Next