Kun Béla: Bevezetés a jog és államtudományokba - Tudományos zsebkönyvtár 102. (1902)

A társadalom

MAG­Y. AKADJ®! "Г KÖNYVTÁRA­I A társadalom. Az emberre nézve a társaságban élés a ter­mészetes állapot. A 18-ik század természetjogászai ugyan azt tanították, hogy az ember természetes állapota a teljes egyedüllét, amit csak később, u. n. társasági szerződés folytán cserélt volna föl a társas életmóddal. Az ő feltevésük szerint tehát minden emberi társaság s így az állam is, önkéntes emberi cselekvés produktuma volna. Ennek a föltevésnek azonban minden tapasztalat ellene mond. Bármily régi, vagy bármily alacsony műveltségű emberekről van tudomásunk, azok mindig és mindenütt társa­ságban éltek. De nem is élhettek másként. Még az állatvilágban is a társas életmód gyak­ribb, mint a magános. Magánosan rendszerint csak azok az állatok élnek, amelyek egyrészt elég erősek arra, hogy magukat egyedül is megvédelmezhessék és élelmü­ket egymagukban is megszerezhessék, másrészt amelyek igen nagy mennyiségű, vagy nehezen el­foglalható táplálékot igényelnek. Az emberre nézve pedig ez nem áll. Már maga az, hogy a gyermek­kor, a táplálék megszerzésére és önvédelemre kép­telenség kora kivételesen hosszú időn át tart, bizo­nyos társas együttélést tesz szükségessé. De ettől eltekintve is, a magános ember, kivált a művelet­len, a tökéletesebb eszközök birtokában nem levő,­­ ereje teljességében sem képes megóvni magát az őt sok felől fenyegető veszélyekkel szemben. Táplá­lékát is többed magával együtt könnyebben meg­­s­zerezheti. A legalsóbb rendű emberre nézve is tehát nélkülözhetetlen a társas együttlét. A nélkülözhetet­lenség pedig később tudatossá is válik. Észreveszik ugyanis az emberek, hogy jobban tud táplálkozni.

Next