Hunfalvy János: Egyetemes földrajz, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra 1. r. Déleurópa (1884)
Második fejezet. A Balkáni félszigetről általában
46 A BALKÁNI FÉLSZIGET talajon nem verhettek erős gyökeret, a latin császárság nemsokára megbukott; a Palaeologusok ivadéka, VIII. Mihály, a genuaiak segítségével már 1261-ben visszafoglalá Konstantinápolyt, s helyreállítá a bizánczi birodalmat, de a félsziget déli tartományai s Eubea, Kréta és más szigetek mégis a velenczeiek és holmi olasz, franczia és spanyol lovagok birtokában maradtak. Éjszakról a bolgárok, éjszaknyugatról a szerbek nyirbálgatták a keleti birodalmat, végül Kis- Ázsiában az oszmán törökök hatalmasodtak el. III. Andronikus halála után (1341-ben) belzavarok törtek ki, a császári trón birtokáért versengő bizánczi fejedelmek hol a szerbekhez, hol a bolgárokhoz, hol a törökökhöz folyamodtak segítségért. Ekkor a szerb fejdelem István a félsziget legnagyobb részét a maga hatalma alá hajtó, már-már Konstantinápolyt is készült elfoglalni, de ebben halála megakadályozá (1355). Birodalma azután bomlásnak indult. Az oláhok a XII-dik, az albánok pedig a XIV-dik század óta kezdenek szerepelni; az előbbiek a Pindus és Balkán hegységeiről a lapályokra költözenek keletre Thesszáliába, éjszakra a Duna mellékeire, az utóbbiak nagy tömegekben a régi Hellászt és Peloponnézust szállták meg. A XIV-dik században tehát a Balkáni félsziget sok apró állam és egymással versengő sokféle nemzetek között volt feldarabolva; egyiknek sem volt annyi hatalma, hogy az oszmán törökök hódításait meggátolhatta volna. Már Orkhán küldözgete török hadakat Európába, fia I. Szulejmán pedig már Gallipoliban üté fel székhelyét (1355.) Azután I. Murád Demotikát, Drinápolyt s a Maricza völgyét foglalá el (1361) ; a szultáni székhelyet Drinápolyba téve át, Xisés Szófia megszállása után a szerbeket és szövetségeseiket vévé meg a Rigómezőn (1389). I. Bajezid már a Dunánál, Xikápolynál diadalmaskodik Zsigmond büszke hadai fölött. A bizánczi császárok birodalma, úgyszólván, már csak Konstantinápolyra és környékére szorítkozott. Bajezid hódításait ekkor a mongolok akaszták meg, kik Timur vezérlete alatt Elő-Ázsiában nyomultak előre. Bajezid elveszte a csatát s fogságba került (1402), a törökök azonban csakhamar összeszedték magukat, a keresztények pedig a kedvező alkalmat elszalaszták. Már II. Murad (1421 — 1451) ismét folytatá a Balkáni félszigeten a hódításokat. Végre II. Mohammed (1451—1481) Konstantinápolyt is elfoglalá (1453. máj. 29.) s igy véget vetett a keleti birodalomnak; a kereszt helyébe a félholdat tűze ki. II. Szulejmán (1520—1566) a török birodalmat hatalma tetőpontjára emelte, de azután nemsokára hanyatlás állott