Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1863-08-02 / 5. szám
98 ból álló népessége lehetett, de ez 1649-ig majdnem négy millióra olvadott le. Ha Németország szorgalma, kitartása és haladása az iparban csekélyebb lett volna, mint a minő valóban volt, népessége most oly kedvezőtlen arányban volna területéhez, mint nálunk; közvagyonossága ingatag, függő,g alantfokú lenne, mint nálunk; városai ritkák, a cultura missiója elvállalására gyengék, inkább csak nagy faluk, mint nálunk. E tények doctrinája az, hogy az ipar emeli a magán és közvagyont, és vele együtt az ország népességét, a nemzet szaporodását. Közösen elfogadott vélemény, hogy Európa legtöbb részeiben a népesség csak 500 év alatt kétszereződik meg, (némely éjszakamerikai gyarmatokban már 20—25 év alatt); ha ez a népgyarapodási arány a városokban is hasonló volna, Buda-Pest, melynek most 180,000 lakosa van, elég későn válhatnék népességi tekintetben európai fővárossá. Városokban azonban a szaporodás nagyobb szokott lenni, így Temesvárnak a legrégibb összeírás idejében (1770—74) nem sokkal volt több lakója 6000-nél. 1820 ban kerek számmal 12,000 ember lakta, tehát már 50 év alatt megkétszerezte magát a népesség; ezen arány folytonos maradt, sőt javult, úgy hogy most (1862-ben) a száz esztendő letelésétől még távol lévén, Temesvárott 24,OOO lakos van, azaz: száz esztendő alatt négyszeres számát haladta felül a népesség. Pestnek az 1770-dik évben kétszer lehetett annyi, mint ugyanakkor Temesvárnak, az az: 12,000 lakója; 1780-ban 13,550 lelket számlált; 1830-ban, tehát 50 esztendő múlva, 65,404 lelket; azaz: lakossága majdnem ötszörözte magát, mig Temesvár ugyanannyi idő alatt csak kétszeres számát érte el. Pestnek 1851 évi márcziusban 106,379 lakosa volt. Lesznek bizonyosan emberbaráti honfiaink, kik azon óhajtásomra, hogy városaink szaporodjanak, és hogy különösen fővárosunk népességben, fényben más európai fővárosokkal lépést tartson, fel fognak sóhajtani, hogy városokban az egészség roszabb lábon áll, a halandóság nagyobb, nagy városokban főleg előmozdítjuk a proletariátust is, az állami társaságnak e nagy veszélyét. Mindezen vádak cáfolatára sokat lehetne írni, de jelen feladatomra elégnek hiszem arra hivatkoznom, hogy a cultúra magasabb fokával az életkor középtartama hoszabb szokott lenni. A kultúrával az életfentartás nagyobb előnyei, az egészségügy javulása, a bajok könnyebb orvoslása, (szegényebb sorsú emberekre nézve is, kik a többséget képezik a városokban) együtt szoktak járni. Alig lehet kétségbe vonni, hogy a legtöbb várfalak lerombolása, az újabb városok tágasabb, szellősebb, tisztaságnak megfelelő építési modora, a gyógytudomány észszerűbb gyakorlata, a vízvezetékek behozatala, és átalában a rendtartás szigorúbb kezelése az életkor hoszabbításának nagyon kedvez. Grenfben a XVI- dik század második felében az életkor középtartama 21 évre 2 hónapra becsültetett, a XVII-ik században 25 évre 8 hónapra, 1701 — 1750-ig 32 évre 7 hónapra, 1751 —1800-ig 34 évre, 6 hónapra, 1801 —1813- ig 38 évre 6 hónapra. Újabb számítás szerint az életkor már 39 évre 4 hónapra terjed. Hasonló megjegyzéseket lehetne tenni Párisról, Londonról stb.*) A népesség az iparossággal gyarapodik. Belgiumban 1700—1800-ig négygyel, 1800—1825-ig 44-el, 1826—1846 ig 146-tal négyszeg mérföldenkint; Angolhan majdnem hasonló számarányt mutat, a többi ország mind jóval hátrább maradt. Az ipardús Belgium e népgyarapodást nem nézi tán tehernek, sőt inkább e boldog állam a nép erejét és nép tevékenységét mint a nemzeti vagyon legbiztosabb tőkéjét becsüli és használja. Ami a proletariátust illeti, arról sajátkép felesleges szólanom, mert bármit mondjon akárki, én Magyarországon proletariátust nem tudok felfedezni, nincsenek is arra való városaink. A proletariátus, mely Európa más államaiban létezik, a nagyobb városoknak nem szülöttje, — a proletárság azokban csak azért feltűnőbb és kirívóbb, mert a nagy gazdagság mellett a szegény *) Magyarországon a középületkor 19 esztendő ; az egész monarchiában ez a legrövidbb élettartam.