Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1863-10-18 / 16. szám

362 ma, ereje csekély, egy művelt néptől okve­­tetlen függő­ állapotba esik, mely állapot legkeményebb elnyomásig, rabszolgaságig, vakbuzgalom hozzájárultával teljes kiirtá­sig mehet, a mint ez a rómaiaknak az ibé­­rek elleni harczaiban, az európai hódítók s Amerika ő­slakói érintkezése alkalmával, és több más esetben történt. Ellenben, ha egy műveletlen de erős faj műveltebb de ke­­vésbbé harczias néppel akad össze, mint például a mongol a chinaival, megtörtén­hetik, hogy a győző elfogadja a legyőződ­nek vallását, államintézményeit, vagy mó­dosítja, eltörli, mint a germánok a római birodalom általuk legyőzött tartományai­ban cselekedtek. Midőn az assyrok az árja törzsbeli méd, persa, baktriai népeket meg­hódították, összeolvasztották vallási rend­szerüket azokéval, átvévén az assyrok a nyugati árjáktól a tűz­ és világosság tisz­teletét, de egyszersmind a moloch és my­­íitt imádást rájuk tukmálván. A nagy ki­terjedésű maláji törzs vallása eredetileg több isten imádás volt, meg is maradt leg­tisztább alakjában sokáig a Philippin szi­geteken , de az indiai szigettenger számos maláj népsége a XV-ik században Moham­med vallására tért. Már pedig semmi sem változtatja meg annyira valamely nép egész eszejárását s ezzel együtt fejlődés­i irányát, mint ha vallását cseréli, mivel ez az emberi lét legbenső gyökeréig szolgál. Nem csoda, ha az izlám fölvétele megvál­toztatta a malájok hagyományait és erköl­csét, s e változás hátrafelé is veté árnyé­kát a múltba, élannyira, hogy a maláj törzs legértelmesbjei, a jávaiak, oly igen kiestek saját történelmök tudásából, hogy királyaik (még fönlevői névsorába szlámi szentek ne­veit zavarták, míg a szomszéd Báli sziget lakosai, kik régi vallásukon maradtak, hí­ven megőrzők az ó-jávai történelmet és ha­gyományt. Szellemi fensőbbség és magas­ miveltség gyakorta ellenállhatlan hatással van oly népekre, kiknél a mivelődés fölté­telei megvannak, a mi az emberi természet azon nemes vonásában gyökeredzik, hogy átalában szereti a tökélyest s törekszik utána, úgy hogy méltán mondja Bastian: „az árja törzsbeliek több országot hódítot­■ tak túlnyomó műveltségük — mint a ksat­­i ríják (katonai rend)nyilai és kardja által.“ — Egyes nagy szellemek is, kik vagy ide­gen földről származtak valamely nép közé, mint a Peruba keletről vándorolt Inkák, vagy azelőtt csak a szellem birodalmában élve, jutottak a nép tudomására (Numa Pompilius), igen nyomosan hatottak a mű­velődésre ; csak ama rendkívüli befolyást kell említenünk, melyet a klasszikusok gya­koroltak a keresztyén világra, midőn a kö­zépkor éje derülni kezdett, s melyet Aristo­teles az arabokra. Idegen népekkel való érintkezés meg­változtathatja a nemzet egész jellemét. Cook kapitány a Tonga szigetek lakóit még puha és nem-harczias népnek találta; nem sok évvel azután, a Fidzsi sziget lakói befolyására, barbár hódítókká lőnek. Leg­több nép, inkább vagy kevésbbé, szom­szédjai erkölcsét, szokásait utánozza; ebből lehet megmagyarázni, például a dohány­zás gyors elterjedtét az egész földön, a thea, ópium stb. használatát sok tartomány­ban. Különös körülmény is változtathatja valamely nép életmódját; így például a brazíliai cayapó­k és guyacuru­k, kik előbb többnyire csónakon jártak nagy folyóikon, olyformán mint a chiriguanók s más észak­amerikai indiánok —­ lóhoz jutván csak oly lovas néppé lettek, mint a mongolok ősidők óta. Mikor pedig franczia mérnökök Constantine tartományban egy csomó ár­­tézi kutat ástak, az elbámult és megörült nomád törzsek felhagytak barangoló élet­módjukkal, megtelepedtek a kutak körül, s földmivelésre adták magukat. De bár az európaiak hatása más föld­részek műveletlen népeire számos esetben jótékony volt is: mindazáltal, ki e viszo­nyokat némileg ismeri, nem tagadhatja, hogy még több esetben veszedelmes volt az. A tizenötöd 11. századtól kezdve az euró­paiak egy sereg vad népet irtottak ki, vagy egészen vagy rész szerint , a guanchi-k után következtek Amerika benszülött népei, hol az irtás mai nap is egyre foly, aztán sor­ban a hottentolák, bushmanek, kafferek; erre megint az új-hollandiak, Tasmania és Új-Zéland lakói. A négereket nem könnyű

Next