Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1863-11-22 / 21. szám

közül csak 2236 vontatott le kényszerítőleg s kisajátítás által, a többit maguk a tulajdonosok vontatták le, mivel abból magokra nézve hasznot ígértek. Lerontatott sok uj ház is, mivel nem illettek az uj tervbe. Egy angol író (Bentley’s Miscellany), ki első számította össze Páris újra építésének költségeit, azt állítja, hogy a 12.000 új ház, melyek mindenike egyre-másra 200 négyszögmétret foglal el az udvarral együtt, három milliárdba került, mi minden esetre nagyítva van. A házhelyek ára Párisban egy évtized alatt tetemesen növekedett. 1851 óta az újabb utczákban egy □ metre ára 100 frankról ,— sőt kedvező helyeken 700 frankra emelkedett, úgy hogy a 12,000 új ház, ha egyre-másra 300 frankra teszszük egy □ metre árát, 14,400 millióba került, és így 1080 millióval többe, mint mennyit azok helye 1851-ben ért. Jelenleg a lerontott 6520 ház helyén 12,000 új és 4600 felemelt ház áll. Ha a régi házakban egyre-másra 12 lakást veszünk fel, úgy azokban összesen 78,240 lakás volt. Ha az új 12,000 házba, egyre-másra 14 lakást veszünk, úgy az azokban levő lakások száma 168 ezerre, és így 89,760-nal többre megy mint azelőtt. Ha még ehhez a 4600 megnagyobbított házban is két-két új lakást számítunk s így a fenebbi összeghez 9200-at adunk, úgy 1851-től fogva 98,960 lakással van több Párisban, s ha a régi Páris mérve szerint egy-egy lakásra 242 főt számítunk, ebből kijő, hogy a lakosság száma azóta 247,400 lakóval szaporodott. Azonban azóta maga a népesség száma is tetemesen növekedett. Már 1856- ban, midőn először voltam Párisban, a lakosság száma 1,525,942 volt. Azóta az Odroi-kőfalak kiebbiitettek s a külvárosok népessége is a városhoz számíttatik, s enélfogva Páris népessége 1861-ben 1 millió 696,141 főre rúgott, vagy is 115 procenttel szaporodott. Ily körülményekért a népesség száma 284,443 fővel nöekedett, az alatt hogy az uj épületek csak 47,400 főnek adhatnak lakást, úgy hogy «szerint talán 50 — 60,000 ember nem tarlt a régi mód szerint szállást. Azonban ezen aránytalanság, az új házak szaporodásánál fogva, minden évben közelít a kiegyenlítéshez. Hogy ezen új építkezések óta Páris városának gazdagsága tetemesen növekedett, eléggé bizonyítja az, hogy a régi (nem az új) fogyasztási adó roppant arányban növekedett, mi legbizonyosabb jele a növekedő jóllétnek. Az állva maradt házaknak becse, 4,312,755,000 frankra emelkedett a házbérek növekedése által. Ha ezen összeget hozzáadjuk az új építésekre tett, fenebb elsorolt költségekhez, Páris városának értékét 7,978,355,000 frankra lehet tenni. Természetes dolog, hogy ezen érték az új épületek naponként növekedő száma, által tetemesen növekedik. Francziaországot ezenkívül a kereskedés is vagyonilag igen szerencsés helyzetbe tette, úgy hogy mind annak daczára, hogy a vasutak száma mindig növekedik, hogy az új építések sokat felemésztenek s hogy a mindennemű hitel- és kölcsönző intézetek száma szaporodik, a pénzfelesleg itt oly nagy, hogy a külföldi kölcsönzések helye, — mely az előtt Anglia és Hollandia volt — most Páris lett. Ezen nagy gazdagság-e vajon azok, hogy jelenleg a francziák a legalacsonyabb materializmusba sülyedtek ? A párisi sok és folytonos építés ezer meg ezer munkásnak szerez kenyeret és bért. De mi történik akkor, ha az építések megszűnnek? Mindeddig Párisnak csak egy harmadrésze vagy legfeljebb fele van újra épitve, és igy még több éveken át lesz dolog. De ha majd nem lesz mit dolgozniok a most munkás kezeknek, lesz-e elég hatalmas kéz, mely az özönvíz rohamát, mely igen hihetőleg be fog következni, képes lesz feltartóztatni s más irányba vezetni? „Azon század, mely Versailles-t építette, a következő századnak egy borzasztó forradalmat hagyott örökségbe; azon munkások, kik XVI. Lajos alatt a bekerítő fal felépítésére hivattak, rombolták le a Bastille-t; azok, kik a párisi fortificatión dolgoztak , csinálták legnagyobb részt az 1848-diki forradalmat,“ monda Monier de 41* 483