Koszorú, 1864. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1864-02-21 / 8. szám

HETILAP Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfize­tési pénzek, reclamatiók is küldhetők . Üllői­ út és 3­0 pipa-utcza sarkán, il. sz. A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG KÖRÉBŐL. Előfizetés: egész évre 12 írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emich Gusztáv kiadó- hivatala Barátok­ tere 7. sz. MÁSODIK ÉVFOLYAM. FEBRUÁR 21. 1864. ELSŐ FÉLÉV. 8. SZÁM. KÖSZÖRŰ. ZRÍNYI MIKLÓS IFJÚSÁGA. Nem volt a töröknek esküdtebb ellen­sége a Zrínyiknél; nem volt híresebb vi­téz az országban, mint eme család minde­­nik tagja. Pedig mindenike nagyon rövid ideig járhatta szüléje vitézi oskoláját. Mikor a szigetvári magyar Leonidas, Zrínyi Miklós, a bizonyos halál előtt ke­véssel, fia György számára birtokot s párt­fogást kér Miksa királytól, csak tizenhét éves a fiú. Zrínyi György, a hírneves „or­szág kapitánya“ 1603-ban, Vépen, termé­szetes halállal végzi dicsőséges életét. Ár­vái közül az idősbik, Miklós, bár részt vesz már némely csatákban, de nagyon ifjú még; a kisebbik testvér, György, csak hat éves fiúcska. A nagyobbik testvér, Miklós, kit csak mintegy 1610-ig említ a krónika, 1625-ben hal meg, úgy látszik magtalanul. Ocscse György lett már korábban a csa­lád feje, kinek két fia volt: Miklós és Pé­ter. Midőn ezek apját Györgyöt 1626-ban hirtelen halál ragadja el, nagyobbik fia, Miklós, kinek ifjúságát akarom vázlani, nem töltötte volt be tizedik évét. Ez utóbbi Zrínyi Miklós, kit „költő“ névvel szoktunk megkülönböztetni öt-hat ily nevű ősétől, még mintegy tíz éves koráig, 1625-ig sem láthatta folytonosan atyját. Ez gyakran járt oda Zala megyéből a felvidékre, sőt külső országokra is, hogy II. Ferdinánd pártján buzgólkodjék Bethlen Gábor ellen s részt vegyen amaz európai háborúban, mely „harnincz éves“ nevet visel. Gyak­ran vált szükségessé az apa távolléte az által is, hogy horvátországi bánná lett . Csáktornyáról sűrűn szólíth­atók ügyei most Zágrábba majd a pozsonyi gyűlésekre. De míg atyját láthatta, s mind­az a­mit tőle látott, nagyon alkalmas volt fölkelteni a fia szeretetén kívül a gyermek bámulatát. Az apa még ifjú volt, halálakor is alig harmincz éves. Mindaz, a­mit róla mond a hi krónika, személyes bátorságot, kalan­dos tevékenységi ösztönt s vasgyík­ó testi erőt tanúsít. Mester volt a vadászatban. Az üldözött rókát lóhátról dárdájába szúrta s úgy mutatta be vadásztársának, Ferdinánd herczegnek, ki, ha akkor Sziriában mula­tott, szomszédja volt Muraköz urának.*) Vadászati szenvedélyét örökölte fia is, — s ez a szenvedély okozta férfikorában gyászos halálát. — Azonban a férfias mu­latságok közt nem a róka, medve és vad­kan volt „nagy vad“-nak nevezhető a Zrí­nyieknél. Az ügyesség netovábbja a szom­széd török oroszlánok elleni vállalatok­­ban tűnt ki. Kénytelenség volt ez több­nyire, de néha csupán kedvtelés- s gya­korlás-képen történtek nagy lesek a török ellen, kit várából kicsalni s tőrbe ejteni nemcsak dicséret, hanem valódi tisztesség vala. Nem számlálom elő Zrínyi György kosztaniczai és jeszenóczi győzelmeit, me­lyek újra föleleveniték a Zrínyi nevet a török szomszédok rémületére s a magyar bajtársak tetszésére. — Már is számosan kíildék a nemesek közűl fiaikat Zrínyi György udvarába, látni, tanulni a höss&pMm *) Rattkay. Memorabilia regum et matiae, Croatiae et Slavoniae. 1772 diki kiadás IE­­15

Next