Koszorú, 1864. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)

1864-09-11 / 11. szám

Megjelenik hetenkint HETILAP Előfizetés, egész évre vasárnap. A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG 12 írt, félévre 6 frt. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfize-Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emlék­tési pénzek, reclam­atiók is KÖRÉBŐL. Gusztáv kiadó­­­hivatala küldhetők : Üllői­ út 7 sz. Barátok­ tere 7. sz. MÁSODIK ÉVFOLYAM. SEPTEMBER 11. 1864. MÁSODIK FÉLÉV. 11. SZÁM. KÖSZÖRŰ. A TÁJKERTÉSZET. (Vé. Az édenkert leírására is Miltonnál úgy látszik, befolyással voltak Bacon eszméi. De mind a bölcsész, mind a költő sokáig egyedül maradt eszméjével saját hazájában, hanem Francziaországban csatlakozott hoz­­zájuk egy harmadik, s a­mi különös, épen XIV. Lajos udvaránál. Dufresny, vígjáték­­író, élete végszakában csupa kert-tervek­kel foglalkozott. Maga számára két kertet állított fel az Anton-külvárosban, s mások számára is működött Poissy és Vincennes körül. XIV. Lajos, ki őt nagyon szerette és becsülte érdemeit, „a királyi kertek fel­ügyelője“ czímmel ruházta föl. Ő két ter­vet nyújtott be Lajosnak a versaillesi ker­tek átalakítása iránt, melyek szerint mai értelemben vett parkokká változtak volna. De terve foganatosítása elmaradt, csupán mivel roppant költségbe került volna. Az első­, ki Lenotre rendszerét abba­hagyta, az angol Kent volt, 1710-ben. Ő alkotta Pelham ministernek az esher-i táj­képligetet, s ő rendezte be a claremonti hí­res parkot. A zsinórra vont fasorokat ki­vágták , az egyenes vonalakat görbékké változtaták, a síkot halmokkal szaggaták meg, a vizeknek visszaadák természetes folyásukat. Hanem az új stil csupán Ang­liára szorítkozott, míg követői, 1750-ben, egész váratlanul támogatást nem nyertek. Már Duhalde páter beszélte volt, hogy a chinaiak „erdőkkel, tavakkal váltogatják kerteiket, s oly nagyra csinálják, hogy egész dámvad és szarvas falkáknak elég ge.­ térés legyen.“ Hasonló hírt hozott Käm­pfer is Japánból. 1773-ban páter Attiret kimerítő leírását küldé Francziaországba a császári nagy kertnek, melyet „ kertek kertjének“ hívtak. Magasztalva szólt e kerm­­­ek mezeies szépségéről. Mesterséges hal­mok voltak hányva benne, melyek pázsi­­tos lejtőin bokrok virultak; a halmok kö­zötti völgyeken patakok folytak le egy kö­zép tóba, melynek félóra járás volt az át­mérője. E „középtengerben“ mikép a chi­naiak nevezték, egy kétpalotával koszorú­zott szikla-sziget emelkedik, honnan ki­látás nyilt az egész parkra, s a szem­halmok, völgyek, erdők, bokrok, virág­ágyak, épületek, pavillonok, hidak és ugrot­­tak bájos összevisszáján gyönyörködhetett. E leírás hitelességét sokszor kétségbe von­ták, mígnem az angol-franczia csapatok 1860-diki látogatása „a kertek kertjébe“ visszaállítá a jámbor Attiret becsületes hír­nevét. Hanem ez alkalommal a park, egyi­ke a mai műkertészet mintáinak, gyöke­resen el is pusztult. Chambersé, III. György angol király híres építőmesteréé az érdem, hogy a chi­naiak kert-stílját átalánosan megismertette. Ő maga is volt Chinában, s a mennyei bi­rodalom kertjeinek általa (1757 —1772) ki­adott leirása minden nyelvre lefordíttatott. Az e könyv előidézte munkák közül kettő érdemel különös megemlítést. Egyik Sir Thomas Whately műve, s Observations I (észrevételek) egyszerű czíme alatt oly sza* 21

Next