Kritika 4. (1966)
1966 / 10. szám - Hankiss Elemér: József Attila komplex képei (Mérhető-e a vers hatásának intenzitása?)
tív hatású, mert belejátszik a rokon hangzású, akusztikai élményt keltő szó, az, hogy a gépek morogva, mormolva, duruzsolva szövik az álmokat. S a legvirtuózabb megoldás talán a következő: 11/38/1 „Dongó ődöng az erdő szélénél”, mert itt egyetlen szóban három ige, egy vizuális, egy hangulati, s egy akusztikai hatást keltő ige van együtt. A vizuális és a hangulati : a dongó ődöng (mozgás és tétovaság). És az akusztikai: a dongó dong. E különös szóbravúroknál azonban jóval nagyobb szerepe van a különböző tudatsíkok felvillantásában a jelzős szerkezeteknek. A jelző mindig, a köznapi beszédben is, egy újabb tudatsíkot tol a jelzett tárgy vagy fogalom elé, a közhasználatban azonban a jelző és a jelzett szó síkja általában egybeolvad: egyetlen egységként érzékeljük a kettőt. Sőt, gyakran nyelvtanilag is egyetlen szóvá ötvöződnek egybe : sárgadinnye, vörösbor, aranyóra, Fehérvár, és így tovább. Költői hatást lehet viszont kiváltani olyan jelzős szerkezetekkel, amelyek ellenállnak a tudat jelzőt és jelzett szót egybeolvasztani igyekvő törekvésének, s így a tudatot e két sík, a jelző és a jelzett szó síkja közötti vibrálásra késztetik. Kosztolányi például olyan hústartalmú, különös, gyakran több tagból álló jelzőket használ, melyeket a főnév képtelen abszorbeálni; például ilyen összetételeket, hogy: „jáspisfényű körte”, vagy ilyen kromatikus színskálákat, hogy: „mily hideg-fehéren villant ezüst szikrát a sárga szalma”. S ha még ez sem elég, akkor jönnek a szinesztétikus jelzős szerkezetek, amelyek már menthetetlenül két érzet-sík közti vibrálásra késztetik, kényszerítik a tudatot, mint például: „A sárga csöndben lázas vallomások”. E síkváltó, szinesztétikus szerkezetek József Attilánál is gyakoriak: 11/50/70 a sárga éjszaka fénye 11/50/30 A kék, vas éjszakát 1/17/4 beborít csöndes kékkel 1/52/4 sóhajok ezüstje sőt van olyan összetétele is, melyben három sík között egy vizuális, egy vizuálisan negatív és egy akusztikai sík között váltunk ide-oda. H/50/46 Ezüst sötétség némasága. Nemcsak színhasználatában, de jelzős szerkezeteiben általában gyakori az József Attilánál, hogy elvont fogalmakat konkrét, tárgyi, anyagi jelzőkkel kapcsol egybe, s ezzel már a jelzős szerkezeten belül megteremti a fogalmi és az anyagi sík közt vibráló feszültséget. 1/32/7 1/225/7 8 1/291/56 H/50/10 II/52/7 11/56/36 jó bátorsággal vasszagú . . .jövőne kínos, szögletes múlásom széltörte, fehér hajlongásom ! szép embertelenség a néma, kék idő megszerkesztett, szép, szilárd jövőt. . . Gyakran kapcsol konkrét, tárgyi jelzőt már-már elvontnak ható természeti jelenségekhez, tudatállapotokhoz,vagy a közhasználatban kis méretű tárgyakhoz tapadó mellékneveket nagy, gyakran kozmikus méretű jelenségekhez : 1/284/12 jobb szikű világ 1/287/15 nagycsontú szelek 1/290/2 kemény a menny 1/290/7 kis, száraz nemzet 11/23/13 fonnyadt alkonyat 11/31/3 Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak 11/49/26 merev éjszakán 11/50/37 a kovácsolt föld 11/67/2/6 vas világ Már az itt felsorolt jelzők egy része is metaforikus, illetve megszemélyesítő jelző, s ezekben különösen erős a két pólus, a két sík közötti lüktetés, minthogy a kettőjüket összekapcsoló mozzanat, a metafora jelentése, illetve a megszemélyesítésben rejlő kép nincs jelen a szerkezetben : a jelző csak utal