Kritika 4. (1966)
1966 / 9. szám - VISSZHANG
a szülei háznál, másrészt éppen a félegyházi kedves-szíves rokonoknál, nincs okunk tehát egyszerűen kételkedni szülőhelyéről írott soraiban. Hinnünk kell Arany Jánosnak, a hű barátnak is, aki Gyulai előtt félreérthetetlenül kijelentette: „Petőfi nem ott kereszteknek mondá magát, hol született.” Távolról sem tartom meggyőzőnek Dienes Andrásnak a félegyházi születés, kiskőrösi keresztelés lehetősége ellen felhozott érvét: „. . . a hideg téli napon elképzelhetetlen a hosszú kocsikázás egy csecsemővel és egy gyermekágyas asszonnyal” Azt mondom, nem kell a szülőasszonyokat föltétlenül holmi törékeny virágszálnak tartani ! Mindenki ismer eseteket kukoricaföldön szülő asszonyokról, akik köténybe bugyolált csecsemőjükkel egyszerűen, természetesen hazagyalogolnak, így született Petőfi legkedvesebb hőse, János vitéz is. Ma, a mentőautók korában is gyakran szállítanak nagy távolságra betegeket parasztszekéren, beszalmázott vesszőkasban, dumákba, pokrócokba takartan, bármilyen kemény télben. S miért is kellene lassú, hosszas, kényszeredett kocsizásra gondolnunk ? Nem röpíthette vidám szánkázással hazafelé kis családját a boldog-büszke apa a hólepte bugaci pusztán át, akár toronyiránt ? Aki utazott már lovas szánon, jól betakargatottan, tudja, milyen sima, kényelmes és gyors közlekedési eszköz ez ! Mennyire nem fárasztó vagy veszélyes! Nincs abban tehát semmi hihetetlen, vagy meggondolkodtató, (ahogy azt Péter László megfogalmazta), hogy Petrovicsék Félegyházán született fiúgyermeküket félidőben vitték haza Kiskőrösre. Ellenben azok számára, akik annyira kételkednek Petőfi Sándor félegyházi születésének fényében, maga Petőfi, Arany, Gyulai és a nagy védelmezők : Pásztor, Mezősi és mások szavának ellenére, azok elébe én tárok valamit még, nagyon is meggondolkodtatót ! Megkérdem : vajon miért született Petrovicsék második gyermeke, István, lakóhelyüktől ismét távoli helyen, Szabadszálláson ? És mi volt az a „vizit”, amely alkalommal Hrusz Máriának ez a gyermeke megszületett ? Talán oda is a közmondásos „mészárszékbérlet” miatt mentek volna ? Utolsó óráján a várandós állapotnak ? Szó sincs erről! Ugyanazért mentek ők bizony Szabadszállásra, mint Sándor születése idején Félegyházára ! Szabadszálláson élt ugyanis a másik legközelebbi nőrokon, Hrusz Anna, Hrusz Máriának édestestvére. Az a „vizit” a gyermekágy fekvésének előre megbeszélt ideje volt ! Az a tény, hogy Petrovicsék második gyermeke sem született a szülők állandó lakhelyén, bizonyítja legfényesebben Sándornak félegyházi születését! Azon még lehetne tűnődni, hogy a két testvér miért született két különböző helyen, amely helyek ugyanakkor egyik esetben sem voltak a szülők állandó lakóhelyei. Vagyis, miért született Sándor Petrovics Borbála házában, István pedig Hrusz Annánál ? Ennek sok oka lehetett, de egy okra is lehet szűkíteni, egy nagyon is emberire, mindennapira. Valószínűleg csak a történt időben volt hely és alkalom mindkettejük házánál ilyesmire. Ma is gondot okoz bárki házánál, hogy fekvő beteget napokon vagy heteken át vendégül lásson. A kétféle születéshelynek még oka lehetett talán egy kedves versengés is a férj rokona és a feleség testvére között, hogy Mária melyiküknél feküdje gyermekágyát, hiszen fájdalmát kellett feledtetniök, neki nem volt anyja, mint más szülőknek, akik boldogan siethettek anyjuk kebelére. Biztos vagyok abban, hogy hozzászólásomra a levelek százai fognak érkezni, esetek tömkelegét említve, amikor a szülőasszony lakóhelyétől távol lakó anyjához ment gyermekét megszülni. Ezek részint saját családjukból fogják venni a példát, de sok esetben ismert személyek, nagy emberek életéből. A sérülésszokásnak ezt a rendjét kutatásaim során több esetben igazolva láttam. Arról győződtem meg, hogy ha az életrajzi adatokban eltérés van a születéshely kérdésben, akkor ez a magyarázat a törvényszerű, így például vitézvári báró Simonyi József tábornok (Simonyi óbester) életrajzi adataiban hol Nagykállót, hol Pócspetrit említik születése helyéül. Szülőháza, megjelölve, valóban Nagykállóban áll, de a születési bejegyzés a kállói anyakönyvekben fel nem lelhető. Természetesen, mivel anyja őt is hazavitte a gyermekágy után Petribe, ahol azután a pécsi atyák templomában megkeresztelték és nevét a matrikulába bejegyezték. Hét év múlva, 1973-ban ünnepeljük a költő születésének 150 éves fordulóját. Méltóbban aligha emlékezhetnénk rá, mint ha felkutatjuk születésének helyét, Petrovics Borbála egykori kiskunfélegyházi hajlékát. A kiskőrösi lakóház azért továbbra is kegyelettel kezelt hajlék maradhat, de mindenképpen emléket kell állítani Félegyházán mindeddig ismeretlen szülőházában neki és mindazoknak, akik közöny, megnem értés, sőt gúny és gáncs ellenére védték Félegyháza igazát, és már nem érhették meg, hogy per végérvényesen lezáruljon. Dienes István tanár, Nyíregyháza 63