Kritika 5. (1967)
1967 / 12. szám - Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig
Párhuzamba állítható és rímmel, alliterációval összekapcsolható két rokon értelmű chiazmus is. Mondanunk sem kell talán, hogy nemcsak Arany Jánosnál, de más költőknél is jól nyomonkövethető, hogyan szerveződnek poétikai struktúrákká az egyszerű retorikai figurák. Az az egyszerű antitézis például, hogy Fény és árnyék Radnóti egyik versében két izokolonná bővül és mindkét oldalon egy-egy hasonlattal kombinálódik: „A szép mint a fény és oly szép mint az árnyék” (Levél a ------------------------ *-------------------------------hitveshez) Egy másik Radnóti versben pedig még gazdagabban : hármas chiazmusszal, alliterációkkal és egy kettős izokolonnal szövődik egybe ugyanez az antitézis . S hogy még egy utolsó példát említsünk: az imént idézettel rokon, alliterációval és antitézissel kombinált hármas chiazmus a forrása, legalább is részben, annak a szép élménynek, amely Juhász Gyula híres Anna-versének kezdő soraiból árad . Fokról fokra nyomon követhető tehát, ahogy az ismétlődő mechanizmusok sűrűsödésével költői struktúrává, költői-esztétikai hatást sugárzó struktúrává alakulnak át az egyszerű retorikai figurák. Álljunk meg azonban itt. Mielőtt továbbmennénk, igazítanunk kell valamit terminológiánkon. 4. A második hipotézis Az eddigiek során ismétlésnek neveztük az irodalmi kifejezés most elemzett strukturális mozzanatát. Ez a terminus azonban nem fedi pontosan a leírandó jelenséget. Elemzésünk során magunk sem pusztán csak ismétlésről, hanem jelek közti „ide-oda váltásról”, „vibrálásról”, vagyis egy sajátos mozgásformáról szóltunk. A jelek maguk, természetesen, nem „mozognak”, hanem egyszerűen csak jelen vannak, egyszer vagy többször előfordulnak a jelsorban. Többszörös előfordulásuk, ismétlődésük azonban mozgásra, a jelek közti ide-oda váltásra készteti az olvasó tudatát. Amikor ugyanis egy már érzékelt jel (A,) újra felbukkan a jelsorban (A2), akkor a befogadó tudat automatikusan visszavált, visszacsatol a korábbi A1 jelre, ellenőrizendő, hogy valóban azonos-e a kettő, majd e villámgyors kontrol után visszavált újra az A2-re, és folytatja a jelsor dekódolását. X XXXXxAjXXXXXXXXXXXxAjXXXXX Vagyis a jelsoron belüli ismétlések egy vagy több ide-oda villanásra, oszcillálásra késztetik a tudatot két jel között (antitézis ),------ A2 , oxymoron A,t- -',AA, és láttuk: a retorikai figurák irodalmi A-----------------------------------------------------------------------------------------------------------A c-----------------c ékszere villog a bokron s villog a fényben a kis füvek éle” A—[B] —IB] „Ám rózsa lehervad : hervadjon el ő is ; Virági lehullnak: úgy hulljon el ő is” (T. Sz. 404) [B] — —c— IBI — A „az árnyban a som fanyar (Októbervégi hexameterek) c----------------c „Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők” 172 Kritika