Kritika 13. (1984)

1984 / 8. szám - Murányi Gábor: Szántó Judit ismeretlen naplója (1938-1946)

hristopher Morley Ember volt című re­gényét 1936-ban jelentette meg a Cse­répfalvi kiadó. A kötet példányainak egyike — véletlenül-e vagy szándékosan? —- selejtesre sikeredett: a nyomtatott szöveg a 112. oldal után, mondat közben megszakad. A könyv további ívei üres lapokból álltak mindaddig, amíg 1938. január 29-én nem kezdte el vezetni naplóját Szántó Judit. Tizenkét esztendővel ezelőtt a Kritika 197217. számában Vértes György közreadta József At­tila élettársának azt a visszaemlékezését, amit Szántó Judit 1948. február 23-a és március 8-a között rögzített. Az alább olvasható napló első bejegyzése tíz esztendővel előzi meg a visz- szaemlékezést. Az emberi memória természetét ismerve bizonyosra vehető, hogy e napló sok tekintetben hitelesebb forrás, mint az eltelt tíz év sorspróbáló tapasztalatain átszűrt em­lékezet, annál is inkább, mivel a naplóban Szántó Judit sokszor valóságos „önanalízist’’ végzett. „Mindig csak akkor jut eszembe ez a könyv is, amikor hajszolt és ideges vagyok’’ — írja egy helyütt, s valóban: életének ilyen­olyan sorsfordulóinál ismerkedhet meg a ké­sei olvasó Szántó Judit őszinte, gyötrődő gon­dolataival, mérlegelés nélküli indulataival, véleményével. A napló József Attilára való emlékezéssel indul, a Siesta szanatóriumbeli találkozásuk részletes története lelhető meg az első nap bejegyzésében. E találkozást Szántó Judit tíz évvel később is lejegyzi, de a két szöveg összevetése érdekes következtetésekre késztet­heti a figyelmes olvasót. A naplószerű visszaemlékezés még néhány napon keresztül folytatódik, aztán ez a forma megszakad, s a bejegyzések mindinkább kró- nikási híradássá válnak, József Attila „csu­pán” a Szántó Judit gondolkodását, életéi meghatározó mellékszereplővé zsugorodik. Így József Attiláról e napló tulajdonképpen nem mond semmi igazán újat, ám néhány ponton kiegészíti, vagy éppenséggel korrigálja (visz- szamenőleg) a tizenkét esztendővel ezelőtt napvilágot látott visszaemlékezést. Szántó Judit e napló-könyvet összesen 37 alkalommal vette a kezébe, ennyiszer rótta a papírra gondolatait a nyolc esztendő alatt; a napló utolsó bejegyzése 1946. április 8-án Íródott. A tervezett József Attila-könyvet egy nem kevésbé érdekes témakör váltja fel: Szántó Judit naplójának vallja meg kételyeit, aggó­dásait, amire van is oka. Lányát, Szántó Évát kiküldi 1936 márciusában a Szovjet­unióba, hiszen a tizenöt éves leány apja — Szántó Judit első férje — Hidas Antal (ere­deti nevén: Szántó Gyula) 1925 óta ott él. Hi­das Antalt azonban 1938-ban letartóztatják, az addig igen gyakori levelezés egy csapásra megszűnik; s ettől kezdődően Szántó Judit egyetlen sornyi hírt sem kap leányától. Vi­szont érkeznek az aggasztó (rém)hírek. S a kezdeti minden hetes naplóvezetésről Szántó Judit áttér a szomorú évfordulókról való meg­emlékezésre. A kézírással vezetett napló terjedelme 72 gépelt oldal, amit öt oldal kivételével az aláb­KRITIKA SZAK ismere 1 biakban közreadok. Az öt oldalt a végképp magántermészetű bejegyzések miatt hagytam el, a kihagyásokat minden esetben [...] jel­lel jelölöm. A sokszor gyors és kapkodó írás miatt rendkívül sok az értelemzavaró helyes­írási hiba, s ugyancsak sokszor hiányoznak a pontok, kettőspontok, vesszők, gondolatjelek. A napló szövegét az olvashatóság érdekében értelmező központozással láttam el, a nyilván­való helyesírási hibákat kijavítottam, néhány jellemző, s talán valamit jelző hibát meghagy­tam, és (sic’)-kel hívtam fel rá a figyelmet. A kézírásban egy-egy szó végképp olvashatat­lan, ezeket szintén jeleztem. A jegyzetek összeállításakor igyekeztem szűkszavú lenni, csupán a 6., 9., 43. és 44. jegy­zet kivétel — úgy véltem, hogy a napló utalá­sai enélkül érthetetlenek maradnának. A naplóban olykor feloldhatatlan vezeték- és keresztnevek fordulnak elő, ezeket — egy ki­vételtől eltekintve — nem láttam el jegyzet­tel. Végezetül néhány szó e különös kötet tör­ténetéről. A könyvbe zárt naplóról Szántó Ju­dit 1946 után feltehetően megfeledkezett, vagy hiába kereste a könyvei között. Erre a követ­keztetésre annak alapján juthatunk, hogy bár az 1948-ban írt visszaemlékezés és a tíz esz­tendővel azelőtti naplóban sok az egyezés, ám a jó néhány eltérés azt látszik igazolni, hogy a visszaemlékezéshez Szántó Judit már nem használta naplóját. Amikor 1963-ban — hatvan esztendős korában — meghalt, leánya, Szántó Éva tán nem is sejthette, mit rejt a szür­késbarna borítású, már-már jellegtelen vá­szonkötésű könyv. Szántó Éva 1965-ben meg­halt, s a napló sok más kötettel akkor egy antikváriumba került. E ihosszú vándorlás so­rán a vak véletlen úgy hozta, hogy nem akadt senki, aki belelapozott lvolna a 112. oldal utá­ni részbe ... Az antikvárium polcáról emelte le a könyvet a napló jelenlegi tulajdonosa, aki inkognitó- ját nem kívánja felfedni. Néki ezúton is kö­szönöm, hogy hatesztendei győzködés után végül hozzájárult a napló közreadásához. MURÁNYI GABOR 1938. január 29. Meghaltál Attila. Szárszón ipiihensz-ipiihensz és nem fáj semmi már Neked. Egyedül va­gyok. Nem megyeik haza a Korong utcába, ahol együtt éltem Veled. Két hónapja halott vagy — (nem is két hónap még, egy pár nap hiányzik.) A fejem és a szívem üres. Sohsem írtam magamról. Most is megálltam képed előtt és kértelek: vigyázz rám! Övj attól, hogy indulatból — vagy a valóságot szépítve máshogyan írjak Rólad, magamról, emberek­ről, mint ahogy az megtörtént. Elváltál tőlem másfél éve, és sohsem érez­tem, hogy elváltál. Vissza vártalak. Ha néha találkoztam Veled az Ilfcovitsnál és onnan ha­zajöttél, hozzánk — otthonodban úgy talál­tál mindent, ahogy addig volt, míg együtt voltunk. Nagyon szerettelek. Mikor Laci és Jolán1 elváltak — nem szerettem Jolánt — mégis magamhoz vettem, mert szerettelek és így közelebb éreztelek magamhoz. Meglátogattalak a szanatóriumban.2 Alig tudtam szólni Hozzád. Ügy tettem, mintha olyannak látnálak mint eddig. Kisírt és da­gadt volt a szemed'. Tested soványabb volt, pedig ennivalód volt sok és elláttak minden­nel. Beszélgettünk, megfogtam a kezed, Te rám néztél, vizsgáltál. Felsoroltad bűneimet, hogy nem akartam gyereket tőled, hogy orvoshoz mentem a Te -beleegyezésed nélkül. Hogy bordélyba küldtelek, hogy Te nem akartál elmenni tőlem, azért aludtál. Hogy az a név­telen távirat, az tőlem és Edittől3 eredt, mert mi cinkosok voltunk Edittel, és az én nyu­galmamért választottam ilyen furfangos meg­oldást — mert terhes volt a Veled való együttlét. Hogy sokszor rideg voltam, hogy 120 pengős kabátot akartam és ellenségesen néztél és vártad a feleletet. A városban az rétt senésc egyben a sors emeltyűjének nyikorgását je­lentette. Sam rápillantott Mac kisasszonyra, aki észrevét­lenül bólintott Caesarhoz hasonlóan Sam is tudott gyor­san és váratlan döntést hozni, amikor szükség volt rá. Kényelmes megkönnyebbüléssel arta gondolt, hogy nem szükséges három hetet Pullman gördülő börtöné­ben töltenie. „Hallgass ide’’ szóit Richardhoz. „Te fogsz elmenni ette az útra. Eltudsz indulni most délután? Menj azon­nal haza és csomagolj össze Most erre az alkalomra Hcrmant küldöm le Délre és te megteheted a próbautt­dat a Középnyugaton". ,.A jó ügynök olyan, mint a szerelmes". Igen, ta­gadhatatlanul nagyszerű romantikus hangulatban indult neki Richard inas-útjának. Sebtében kitervezett útjának első megállója Harrisburg városa volt, a nagy Pennsyl­vania állam székvárosa. Mint oly sok komoly szerelmes, ő is váratlan kellemetlen akadályokat fedezett fel útjá­ban. Késő este étkezett meg nagyszerű megrendelések­ről álmodozva. A törvényhozás épp ekkor ült össze, a termékeny állam sok vállalkozója, üzletembere, politi­kai akarnoka, mind összegyűlt, mint méhek a kaptár kö­rül és a szállodák megteltek. Kivételesen fel tudták Ri- chardnak ajánlani, hogy az egyik szálloda báltermében a zongorára matracot tesznek, ott aludhat. A báltetem tele volt kis vaságyakkal, Richard álmatlanul hevert és hallgatta a politikai akarnokok horkolását a fal mentén. Amikot végül elaludt, hirtelen egy újabb akarnok éb­resztette ft-i, akinek úgylátszik, sikerült valamilyen dolga, amit rögtön megünnepelt azáltal, hogy éjfélkor zoneorázni kezdett Richard azzal nvuirtatta mee macát.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék