Kritika 22. (1993)
1993 / 9. szám - Lengyel László: Alapító Atyák
3 KRITIKA ŐK EGYÜTT Alapító Atyák szerveztek találkozót Lakitelekre. Alapító Atyák elnököltek, irányítottak. Elgondolkodom: miért nincsenek a szabaddemokratáknak alapító atyái. Miért nem nevezzük az MSZMP-ből MSZP-t reformáló szocialistákat alapító atyáknak? A Fidesznek Alapító Fiúi vannak? Vajon mi adta a megtisztelő, néha kissé gúnyosan hangzó nevet a magyar demokraták alapítóinak? Sőt miért különböztetjük meg őket az MDF-en belül is? Miért lényeges, hogy Csurka István, Csoóri Sándor az MDF Alapító Atyái és Antall József nem az? Lakiteleknek mítosza van. Ezt a mítoszt megerősítették az összehívás körülményei, az alapítók visszaemlékezései. Felteszem, hogy az Alapító Atyák „jelentőségét”, „fontosságát” növelte az MDF legnagyobb mozgalommá válása, majd hatalomra jutása, később pedig a lakiteleki sátor vált a mozgalom, a párt önigazolásává, kegyhelyévé. Nem vitatható, hogy az 1987-es Lakiteleknek akkor, és azóta is társadalmi értéke van. Rászáll az elsőségnek, és ebből következően a bátorságnak a dicsősége. (Annak ellenére, hogy minden elemző tudja, hogy ez az elsőség és bátorság sokadik elsőség és sokadik bátorság.) Az alapítók valódi mozgalom, valódi alapítói. (Természetesen más mozgalmak alapítói is igényt tarthatnának erre a rangra. De a szájhagyomány, a népi történelem, majd a kormányzati mozgalom glorifikáló gyűlései és írásai az egyetlen valódi mozgalommá nemesítették a magyar demokraták mozgalmát. Meglátjuk, hogy újabb történelmi idők, újabb krónikások mely mozgalmakat fognak őrmesterből tábornokká előléptetni. Azt hisszük, hogy tudjuk, kik a lakiteleki Alapító Atyák. Úgy gondoljuk, hogy ezek azonosak a Magyar Demokrata Fórum alapítóival. Lehet, hogy mégsem ismerjük igazán az alapítókat. Feltesszük, hogy csak azok lehetnek Alapító Atyák, akik részt vettek az 1987 tavaszán és nyarán folyó előkészítő értekezleteken, Budapesten és Nagymaroson, és akik ott voltak, előadást tartottak 1987 őszén Lakiteleken, majd Lezsák Sándor szobájában megfogalmazták a Nyilatkozatot, megalapították a mozgalmat. Igen ám, de Csoóri Sándort a legigazibb Alapító Atyának tartjuk - méltán -, pedig nem volt ott Lakiteleken. Az Egyesült Államokban tartózkodott, így csak az előkészítésben vett, vehetett részt. Viszont végigtárgyalta a lakiteleki előkészületeket Bihari Mihály, szerepe volt abban, hogy kit hívjanak meg és kit ne, külön referátumot tartott a sátor alatt. Vajon Bihari az Alapító Atyák egyike? Bizonyos szempontból az. Mondhatnánk azt is, hogy Bihari az első kiváló, távozó az Alapító Atyák közül, aki 1988-ban, a második lakiteleki, pártalapító találkozón szakított a magyar demokratákkal. Szakított, mert a magyar demokraták nem voltak hajlandók elfogadni reformszocialista nézeteit. Nyilvánvaló, hogy nem számítják magukat az Alapítók közé ifjabb Bibó István, vagy jómagam se, akik nemcsak beszéltünk a sátor alatt, de még a Nyilatkozatot is fogalmazgattuk Bíró Zoltán, Für Lajos és Kiss Gy. Csaba társaságában. Mindenek voltunk, csak Alapító Atyák nem. Alapító Atya-e a fő előadást tartó Pozsgay Imre? Zavarban vagyok. Az igazság valahol a képről való kisatírozás és az alapító atyaság között van. Pozsgay Imre nélkül nincs, vagy nincs ilyen jelentősége Lakiteleknek. Részvétele, majd a lakiteleki eseményeknek a Magyar Nemzetben való publikálása tette országos, sőt, nemzetközi hatásúvá a Lakiteleken történteket. Kisatírozása 1990 elején nemcsak méltatlan, hanem nevetséges is. De Pozsgay nem volt és nem is akart Alapító Atya lenni. Ennél többre, illetve kevesebbre tartott igényt. Többre, mert az MDF helyett, mellett egy reformszocialista pártot akart, azt tartotta az átalakulás fő előrehajtójának. Az MDF-et e párt egyik társmozgalmának, népfrontjának tekintette. Ezért kevesebbet is kívánt az MDF-től, mint az Alapító Atya cím. Elég volt számára, hogy elindíthatta és részben ellenőrizhette a mozgalmat. És végül, nem volt Alapító Atya Gombár Csaba sem, aki ugyan többször együtt üldögélt az alapítókkal, és megtartotta külön felkérésre referátumát, de sohasem vált a belső kör részesévé. Maradnak Alapító Atyáknak a következők: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor. A kerék gyorsan fordul. 1993 közepén Bíró Zoltán egy másik párt vezetője, Csengey Dénes halott, Csoóri Sándor visszavonult, Csurka Istvánt kizárták, Fekete Gyula más párthoz állott, Für Lajos háttérbe szorult, Kiss Gy. Csaba visszavonult, s egyedül Lezsák Sándor maradt a csatatéren. Öt év. Nagy idő. Mostanában tizenötnek számít. KÖZÖS VILÁG Mi kötötte, s mi választotta el egymástól őket? Miért éppen ők? Valamennyien lentről jöttek. Többségük erős protestáns és plebejus indulatokkal, sérelmekkel megterhelve. Utálták az urak Magyarországát. Gyűlölték a katolikus klérust. S előítélettel viseltettek az „idegen” várossal szemben. Mindannyiunknak van valamiféle erős katarzis-élménye. Ez a megtisztító-megváltó élmény kettős. Egyfelől magyarság-élmény. Másfelől egy történelmi helyzet drámai, vagy kevésbé drámai átélése, átérzése. Ne bolondozzon az úr! Miféle dolog az a magyarság-élmény? Hol lehet azt beszerezni? Pesterzsébeten vagy Debrecenben, Békésben vagy Csongrádban? No nem gondolok én valamiféle elvontságokra. Be lehetett szerezni ilyen megmásíthatatlan magyarság-élményt a fronton, azután 1944 őszén bujdosóként és üldözőként. Magyarság-élménye támadhatott a malenkij robotra hurcoltnak éppúgy, mint a svábként kitelepítettnek. Az Alapító Atyák közül 1945 juttatta deklasszált, alsó helyzetbe, az eltitkolás és félelem helyzetébe Csurkát és családját, és ugyanez a ’45 a felemelkedéshez, fej felemeléshez Csoórit, Feketét, Bíró Zoltánt, Für Lajost. Az 1945-ös gyermekkori élmények megmásíthatatlanul valamennyiükbe beleivódtak. Egyikük sem azonosult az urak Magyarországával. A jobbágyi düh magyarság élménye ez. De katartikus élmény - megírták, elmondták -, az 1953-tól 1956-ig tartó időszak, az 1956-os forradalom. Csoóri és Fekete önkínzó felismerése, hogy olyan eszmékben hittek és hisznek, amely megrabolja, megkínozza saját véreiket. Csurkának, Fürnek az a lelki élménye, ahogy a „magyarok” 1956-ban egymaguk megmutatják a világnak. És magyarság-élményükhöz tartozik, hogy ugyanezek a magyarok hogyan hajtják le 1957-ben a fejüket. Mi kötötte a nemzedékekkel arrébb növekedett Csengey Dénest és Lezsák Sándort vagy Kiss Gy. Csabát e magyarság-élményekhez? Tapogatózva, óvatosan bontogatom csomagjukat. Egykorúak vagyunk. Lehetett-e 1956? Aligha. A rossz, sava \\v.y •‘VNy rl , m I 'Aliiul ^iMyl ( I ^g*gr . /•■·tSSM ' 1 mPsaHk A i W A 1 ■ ■ WBSfif i»*..- A J ¥ ·~-^T ■ - ■ R Va‚ll‚l^WJ. |i