Kritika 24. (1995)
1995 / 4. szám - Sándor L. István: Amibe belehalunk - Kamaraszínházi bemutatókról
tegnap, 1970. március 15-én a délelőtti órákban a Vörösmarty tér irányából fölvonuló fiatalokból álló csoport tevékenységével kapcsolatban, amelyre telefonon felhívta a BRFK Központi Ügyeletét. Felelet: A feltett kérdéssel kapcsolatban előadom, hogy a tegnapi nap folyamán Vörösmarty téri munkahelyemen tartózkodtam. Körülbelül délelőtt 11 órakor arra lettem figyelmes, hogy a Luxus Áruház irányából egy 20-25 fős csoport hangosan énekelve átvonul a Vörösmarty téren és befordul a Harmincad utcába. A csoport rendezett sorokban vonult és éppen akkor a Klapka-indulót énekelte. Közben felkiáltásokat hallottam, amelyeket nem értettem. A csoport minden tagján egy nemzeti színű kokárda volt. Zászlót vagy táblát nem láttam náluk. Fentiekről telefonon tájékoztattam a BRFK Központi Ügyeletét, ahol megígérte az ügyeletes tiszt, hogy habár biztosítóik kint vannak, azért megnézeti a csoportot. Munkahelyemről 11 óra 30 körül távoztam, akkor már üres volt a Harmincad utca és a Vörösmarty tér környéke is. Meg kívánom jegyezni, hogy a felvonulás időpontjában a Vörösmarty Cukrászda előtt kb. öt-tíz fából álló, szórtan elhelyezkedő csoport figyelte a felvonulást. Ezek közül senki sem csatlakozott a menethez. Arról, hogy megjegyzéseket tettek volna, nincs tudomásom. A távolság miatt nem is érthettem. Mást az üggyel kapcsolatban elmondani nem tudok. A felvett jegyzőkönyv az általam elmondottakat helyesen tartalmazza, elolvasás után aláírom, rendőr őrnagy Czink Pál tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati Alosztály Lénbak Mihály, a KISZ Budapesti Bizottsága, XIII. kerületi KISZ Bizottság tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1970. március 17-én a Tolnai Lajos utca 43. sz. alatti tsz. 11. sz. alatti helyiségében Kérdés: Mit tapasztalt ön tegnapelőtt, 1970. március 15-én délelőtti órákban a Szabadság téren, majd a Kossuth Lajos téren, a felvonuló csoporttal kapcsolatban, aminek alapján ön a Parlamentben szolgálatot teljesítő kormányőrség intézkedését kérte? Felelet: A Kossuth Lajos téren 1970. március 15-én délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepség rendezéséért voltam felelős Hildebrand Kocsárd, a KISZ Budapesti Bizottsága politikai munkatársával együtt, amelyet a KISZ Budapesti Bizottsága a VI. és XIII. kerületi KISZ-fiatalok mozgósításával és szervezett felvonulásával rendezett iskolák és üzemek csoportjai szerinti tömörülésben. Hazafelé menet Hildebrand Kocsárd munkatársammal a Szabadság téren 11 óra 30 körül a járdán a televízió épülete előtt, a szovjet emlékmű felé haladva hatvan-hetven főből álló csoportot vettem észre, akik eléggé rendezetlenül, kettesével-hármasával egymás mögött, hangosan beszélgetve mentek. Felfigyeltem rájuk, mert ez időpontban már mindenütt az ünnepségeknek, melyet a KISZ a Hazafias Népfronttal együtt rendezett, vége volt. Másrészt azért, mert a csoportban több maxi-nagykabátos feltűnően öltözött és az átlagosnál jóval nagyobb méretű kokárdát viselő, vagy karszalagot hordó fiatal volt. Általában 16 évestől 20 éves korig terjedő életkorú fiúkból és lányokból álló társaság volt. Az első meglepetést okozó kép után megerősödött bennem az a vélemény, hogy nem KISZ-szervezte akcióról van szó, ugyanis többen a csoportból kiabálni kezdtek a televízió Parlament felé eső szárnyán dolgozó építőmunkásoknak. A következő szavakat hallottam tőlük: „Gyertek le szemetek, március 15-én miért dolgoztok”, ezt többen kiabálták a csoportból. Egy-két munkást hallottam visszakiabálni, amivel elutasították a felszólítást és elítélték a csoport szitkozódó szavait. Ebből tapasztaltam, hogy az építőmunkásokból megbotránkozást váltott ki a csoport magatartása. (...) Véleményem szerint ez a felvonuló csoport rosszul értelmezett, túlfűtött nemzeti érzésüket akarta ilyen módon kifejezésre juttatni, amiben az is megnyilvánult, hogy a KISZ szervezte hivatalos ünnepség számukra nem elég forradalmi, nem elég nemzeti volt. Határozott megítélésem, hogy magatartásuk tüntetésszámba menő felvonulás volt, mellyel az előbbieken kívül fel is akartak tűnni az utca népe előtt, amit el is értek, mert az emberek megálltak és úgy nézték megütközve őket. (...) Felvette: rendőr alezredes Lénbak Mihály tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztálya Hildebrand Kocsárd politikai munkatárs, KISZ Budapesti Bizottsága, XIII. kerületi KISZ Bizottság tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1970. március 16-án, a fenti szerv Tolnai Lajos utca 43. sz. tsz. 11. sz. helyiségében (...) Felelet: 1970. március 15-én délelőtt 11 órakor kezdődő Kossuth Lajos téri ünnepségre voltam kiküldve rendezőként a Budapesti KISZ Bizottság megbízásából, ahol a VI. és XIII. kerületi KISZ Bizottság koszorúzási ünnepséget rendezett a Kossuth szobornál. Hazafelé menet Sénbak Mihállyal, a KISZ Budapesti Bizottsága munkatársával a Szabadság térre kb. 11 óra 30 perckor érve azt láttuk, hogy a téren a járdán kettes-hármas sorokban, de egybe tömörülve, kb. ötven főből álló fiatal zömmel középiskolás korban lévő 15-17 éves fiúk-lányok jönnek. Meglepődve néztük, mert az ünnepségnek már ekkor vége volt. Emellett fegyelmezetlen magatartást tanúsítottak, hangoskodtak, kiabáltak és kirívó módon viselték az átlagosnál szélesebb karszalagokat, és nemzeti színű kokárdájuk is nagyobb volt a szokásosnál. Kihívó magatartásuk abban nyert kifejezést, hogy felkiabáltak többen külön-külön a televízió épületében - a Parlamenthez közelebb eső szárnyépületében - dolgozó építőmunkásokhoz „Gyertek le szemetek, március 15- én is dolgoztok?” szavakkal. Ezek a szavak a munkásokban láthatólag megbotránkozást váltottak ki, és vissza is kiabáltak, munkájukat pedig tovább végezték. Mindez alapján azt a következtetést vontuk le, hogy ez a nagy csoport nem a KISZ- szervezte fiatalokból áll. Azért követtük őket, hogy megfigyeljük mire készülnek és a rendőrhatóságnak jelezzük felvonulásukat. Tekintve, hogy láttuk már a Kossuth szoborhoz való menésüket, elébevágtunk csoportjuknak, hogy a Parlament épületében szolgálatot teljesítő kormányőröknek szóljunk. Ez megtörtént, és ezután tapasztaltuk, hogy a csoport a Kossuth Lajos térhez érve már egy nemzeti színű kibontott zászlóval jön az élen, és a Marseillaise-t énekli. A Szabadság téren még nem láttam náluk lobogót (...). Kérdésre előadom, hogy véleményem szerint ez a kb. ötven fős, fiatalokból álló csoport túlzott hazafiságtól, helytelen meggondolásoktól vezetve vonult fel, szervezett engedély nélküli felvonulást és spontán ünnepséget. Meg kívánom jegyezni, hogy a környező utcákban lévő kis csoportosulások miatt felhívtuk még ezután a kormányőrök figyelmét ezekre, a rendbontás elkerülése végett. Felvette: rendőr alezredes Hildebrand Kocsárd tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Balaska Péter kőműves tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1970. március 17-én, fenti szerv Tolnai Lajos u. 43. fsz. 11. sz. Kérdés: Mit tapasztalt ön 1970. március 15-én a délelőtti órákban a Szabadság téren felvonuló fiatalokból álló csoport tevékenységével, megnyilvánulásaival kapcsolatban? Felelet: Vállalatom 1970. április 4-ére vállalta a televízió épülete homlokszárnya renoválásának elkészítését. Ezért vasárnap is, vagyis 1970. március 15-én is dolgoztunk az épület Parlament felé eső szárnyán. Én az épület első emeleti ablakában épített álláson dolgoztam. Egyik kollegám hívta fel a figyelmemet az Október 6. utca felől közeledő csoportra. Az épületnek ahhoz a szárnyához érve a csoport, amely 30-40 fiatal fiúból és lányból állt, kiabálni kezdett kórusban nekünk. „Gyertek le, gyertek le.” Miután mi szó nélkül folytattuk munkánkat, a felvonulók közül többen kiáltották felénk a következő szavakat: „Nem szégyellitek magatokat, március 15-én is dolgozni? Hülyék!” (...) Én felháborodtam ezen a magatartáson és hangosan visszaszóltam nekik: „Apád többet nyert volna egy malaccal, mint veled.” (...) Felvette: rendőr alezredes Balaska Péter tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■Mi Politikai Vizsgálati alosztály Mikó Sámuel vállalatigazgató tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1970. március hó 16-án Kérdés: Kérem ismertesse részletesen, mit tapasztalt ön tegnap, 1970. március 15-én a délelőtti órákban a Kossuth Lajos téren. Felelet: A feltett kérdéssel kapcsolatban előadom, hogy a tegnapi nap folyamán a déli órákban, emlékezetem szerint fél egy és egy óra között lehetett az idő, sétáltam a Kossuth Lajos tér környékén kislányommal, amikor arra lettem figyelmes, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium irányából egy kb. 35-40 főből álló csoport közeledik. A csoport tagjai fiatalok, kb. 15-20 év közöttiek voltak. A csoport élén egy személy egy nagyméretű nemzeti zászlót hozott. A csoportból egy páran a Kossuthnótát énekelték. Ez a körülmény azért vonta magára a figyelmemet, mert tudtam, hogy a hivatalos ünnepség már lezajlott. Mellettem haladt el egy általam ismeretlen, kb. 17 éves, középtermetű, barna hosszúhajú fiatalember, aki a zászlót vitte, és határozottan emlékszem a következő kijelentésére, melyet az intézkedést foganatosító hatósági személyekkel kapcsolatban tett: „Ezek csak pofáznak a gyülekezési szabadságról, közben nem engedik meg, hogy gyülekezzünk”. Miután a jelzett fiatalember kijelentése bennem megbotránkozást keltett, felhívtam rá a kormányőr elvtárs figyelmét. Meg kívánom jegyezni, hogy rajtam kívül a helyszínen volt még egy általam ismeretlen házaspár, aki szó nélkül, arcmimikával és fejcsóválással juttatták kifejezésre nemtetszésüket (...). Felvette: rendőr őrnagy Mikó Sámuel tanú KRITIKA BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Muntyán Istvánné házfelügyelő tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1970. március 16-án (...) Felelet: (...) 1970. március hó 15-én körülbelül 10 óra 30 perckor lehetett, amikor valaki becsöngetett. Én arra gondoltam, hogy liftet kérnek. Amikor kimentem, a lakás előtt a lépcsőházban a liftnél egy kb. 18-20 év körüli fiatalember állt, aki a következőket mondta: „Legyek szíves a magyar nemzeti színű zászlót nekik kölcsönadni, mert mennek március 15-ét ünnepelni. Ez a személy azt is közölte, hogy iskolai csoport van együtt. Amikor én kimentem a kapuhoz meggyőződni, hogy valóban iskolai csoport van-e együtt, akkor azt tapasztaltam, hogy többé-kevésbé azonos korú, 17-20 év körüli kb. 30 főből álló csoport áll kettesével fegyelmezett sorban a kapu előtt. Amikor kimentem, többen fordultak hozzám azzal a kéréssel, hogy egy fél órára adjam kölcsön a nemzeti színű zászlót. Minden kérés nélkül többen nyújtották a személyi igazolványukat. Ugyanis én először tiltakoztam, hogy nem adhatom át a zászlót. Mivel azonban tapasztaltam, hogy fegyelmezetten sorbaállnak, így az egyik személytől elvettem a személyi igazolványát, de ebben az időben az egyik fiatal már ki is emelte a tartóból a zászlót. Már csak azért is engedtem, hogy a zászlót elvigyék, mert arra gondoltam, ha nem engedem, akkor ellopják, ugyanis tavaly májusban már ellopták a kapu fölül a nemzeti színű zászlót. (...) Körülbelül fél óra múlva egy fiatal vissza is hozta a zászlót, és én az otthagyott személyi igazolványt visszaadtam. A zászlót nem az a személy hozta vissza, aki az igazolványát otthagyta. (...) Felvette: rendőr főhadnagy Muntyán Istvánná tanú Önvallomás Galkó Bence 1970. március 15. (kézírással) Nevem Galkó Bence. Tegnap, 1970. március 14-én este elhatároztam, hogy feljövök Miskolcról Budapestre. Ezt két okból tettem meg. Elsősorban azért, mert szeretem a március 15-ét Budapesten tölteni, hiszen itt vannak a legszebb emlékek a forradalomról. Másodszor azért, mert itt Budapesten sokkal felszabadultabb az ünnep, mint Miskolcon. (...) A Petőfi szobornál eldőlt, hogy a Parlament felé, a Kossuth szoborhoz megyünk. Útközben, mely a Váci utcán, a Vörösmarty téren és a Bajcsy-Zsilinszky úton vezetett a következő dalokat énekeltük el: Kossuth Lajos azt üzente, Esik eső karikára, Gábor Áron rézágyúja, Marseillaise, Klapka induló, Huszár verdung, Sej a mi lobogónkat. Miután a Szabadság téren átmentünk egy mellékutcába, melyet nem tudok megnevezni, valakinek az az ötlete támadt, hogy vegyünk le egy házról egy nemzeti színű zászlót. Szalay Miklós és én elleneztük, ugyanis a zászlót tisztességes úton is megszerezhettük, így is történt. Bementünk a házba, és a házfelügyelőtől személyazonossági igazolványom ellenében megkaptuk a piros-fehér-zöld zászlót. A Parlament felé valakinek eszébe jutott, hogy el kellene szavalni a Nemzeti dalt. Erre én ajánlkoztam, azért, mert szeretek verset mondani. A tervünk az volt, hogy a Nemzeti dal után elénekeljük a Himnuszt, majd egyperces vigyázzállás után mindenki hazamegy. Felálltam a lépcsőre, Szalay Miklós mellém állt és elkezdtem a Nemzeti dalt. Miután az első három sort elmondtam egy rendőr elvtárs odajött és igazoltatott. Ekkor érkeztek oda a Parlament elöl a karhatalom tisztjei. Mivel se nálam, se pedig Szalay Miklósnál nem volt személyazonossági igazolvány, bevittek bennünket az őrségre és onnan kerültem ide, a Budapesti Rendőrfőkapitányságra. (...) Galkó Bence BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■H Politikai Vizsgálati alosztály Jegyzőkönyv Szalay Miklós terhelt március 16-ai kihallgatásáról, 12.40 Kérdés: Ismertesse az önéletrajzát, továbbá volt-e büntetve, állott-e vagy áll-e eljárás alatt szabálysértési, társadalmi, bírósági vagy fegyelmi ügyben. Felelet: Apám már a múlt rendszerben jogi egyetemet végzett. A felszabadulást megelőzően már a vámőrségnél volt, jelenleg pénzügyőr százados, a Nyugati pályaudvari pénzügyőri szakasz beosztottja. Anyám tisztviselőnő volt a felszabadulás előtt, jelenleg a Centrum Áruházak központjában adminisztrátor. Mindketten pártonkívüliek. Két testvérem van, Zsuzsanna 21 éves, vámkezelő tisztviselő; Katalin 17 éves, gépírónő. Budapesten végeztem az általános és középiskoláimat, 1966-ban érettségiztem jeles átlageredménnyel. Felvételt nyertem a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol egy évet eredményesen fejeztem be, ezután átvételemet kértem a József Attila Tudományegyetem TTK fizikus szakára, mert ezt éreztem hozzám közelebb állónak. Egy évet fejeztem be Szegeden, és a második-harmadik évet az ELTE TTK fizikus szakán végeztem. II