Kritika 24. (1995)

1995 / 4. szám - Sándor L. István: Amibe belehalunk - Kamaraszínházi bemutatókról

tegnap, 1970. március 15-én a délelőtti órákban a Vörösmarty tér irányából fölvonuló fiatalokból álló csoport tevékenységével kapcsolatban, amelyre telefonon felhívta a BRFK Központi Ügyeletét. Felelet: A feltett kérdéssel kapcsolatban előadom, hogy a tegnapi nap folyamán Vörösmarty téri munkahelyemen tartóz­kodtam. Körülbelül délelőtt 11 órakor arra lettem figyelmes, hogy a Luxus Áruház irányából egy 20-25 fős csoport hango­san énekelve átvonul a Vörösmarty téren és befordul a Harmin­cad utcába. A csoport rendezett sorokban vonult és éppen ak­kor a Klapka-indulót énekelte. Közben felkiáltásokat hallottam, amelyeket nem értettem. A csoport minden tagján egy nemze­ti színű kokárda volt. Zászlót vagy táblát nem láttam náluk. Fen­tiekről telefonon tájékoztattam a BRFK Központi Ügyeletét, ahol megígérte az ügyeletes tiszt, hogy habár biztosítóik kint vannak, azért megnézeti a csoportot. Munkahelyemről 11 óra 30 körül távoztam, akkor már üres volt a Harmincad utca és a Vörösmarty tér környéke is. Meg kívánom jegyezni, hogy a fel­vonulás időpontjában a Vörösmarty Cukrászda előtt kb. öt-tíz fából álló, szórtan elhelyezkedő csoport figyelte a felvonulást. Ezek közül senki sem csatlakozott a menethez. Arról, hogy megjegyzéseket tettek volna, nincs tudomásom. A távolság mi­att nem is érthettem. Mást az üggyel kapcsolatban elmondani nem tudok. A felvett jegyzőkönyv az általam elmondottakat he­lyesen tartalmazza, elolvasás után aláírom, rendőr őrnagy Czink Pál tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati Alosztály Lénbak Mihály, a KISZ Budapesti Bizottsága, XIII. kerületi KISZ Bizott­ság tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1970. március 17-én a Tolnai Lajos utca 43. sz. alatti tsz. 11. sz. alatti helyiségében Kérdés: Mit tapasztalt ön tegnapelőtt, 1970. március 15-én délelőtti órákban a Szabadság téren, majd a Kossuth Lajos té­ren, a felvonuló csoporttal kapcsolatban, aminek alapján ön a Parlamentben szolgálatot teljesítő kormányőrség intézkedését kérte? Felelet: A Kossuth Lajos téren 1970. március 15-én délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepség rendezéséért voltam felelős Hil­debrand Kocsárd, a KISZ Budapesti Bizottsága politikai mun­katársával együtt, amelyet a KISZ Budapesti Bizottsága a VI. és XIII. kerületi KISZ-fiatalok mozgósításával és szervezett fel­vonulásával rendezett iskolák és üzemek csoportjai szerinti tö­mörülésben. Hazafelé menet Hildebrand Kocsárd munkatár­sammal a Szabadság téren 11 óra 30 körül a járdán a televízió épülete előtt, a szovjet emlékmű felé haladva hatvan-hetven fő­ből álló csoportot vettem észre, akik eléggé rendezetlenül, ket­­tesével-hármasával egymás mögött, hangosan beszélgetve mentek. Felfigyeltem rájuk, mert ez időpontban már mindenütt az ünnepségeknek, melyet a KISZ a Hazafias Népfronttal együtt rendezett, vége volt. Másrészt azért, mert a csoportban több maxi-nagykabátos feltűnően öltözött és az átlagosnál jó­val nagyobb méretű kokárdát viselő, vagy karszalagot hordó fi­atal volt. Általában 16 évestől 20 éves korig terjedő életkorú fi­úkból és lányokból álló társaság volt. Az első meglepetést oko­zó kép után megerősödött bennem az a vélemény, hogy nem KISZ-szervezte akcióról van szó, ugyanis többen a csoportból kiabálni kezdtek a televízió Parlament felé eső szárnyán dolgo­zó építőmunkásoknak. A következő szavakat hallottam tőlük: „Gyertek le szemetek, március 15-én miért dolgoztok”, ezt töb­ben kiabálták a csoportból. Egy-két munkást hallottam vissza­kiabálni, amivel elutasították a felszólítást és elítélték a csoport szitkozódó szavait. Ebből tapasztaltam, hogy az építőmunká­sokból megbotránkozást váltott ki a csoport magatartása. (...) Véleményem szerint ez a felvonuló csoport rosszul értelmezett, túlfűtött nemzeti érzésüket akarta ilyen módon kifejezésre jut­tatni, amiben az is megnyilvánult, hogy a KISZ szervezte hiva­talos ünnepség számukra nem elég forradalmi, nem elég nem­zeti volt. Határozott megítélésem, hogy magatartásuk tünte­tésszámba menő felvonulás volt, mellyel az előbbieken kívül fel is akartak tűnni az utca népe előtt, amit el is értek, mert az em­berek megálltak és úgy nézték megütközve őket. (...) Felvette: rendőr alezredes Lénbak Mihály tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztálya Hildebrand Kocsárd politikai munkatárs, KISZ Budapesti Bizottsá­ga, XIII. kerületi KISZ Bizottság tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1970. március 16-án, a fenti szerv Tolnai Lajos utca 43. sz. tsz. 11. sz. helyi­ségében (...) Felelet: 1970. március 15-én délelőtt 11 órakor kezdő­dő Kossuth Lajos téri ünnepségre voltam kiküldve rendezőként a Budapesti KISZ Bizottság megbízásából, ahol a VI. és XIII. kerületi KISZ Bizottság koszorúzási ünnepséget rendezett a Kossuth szobornál. Hazafelé menet Sénbak Mihállyal, a KISZ Budapesti Bizottsága munkatársával a Szabadság térre kb. 11 óra 30 perckor érve azt láttuk, hogy a téren a járdán kettes-hár­mas sorokban, de egybe tömörülve, kb. ötven főből álló fiatal zömmel középiskolás korban lévő 15-17 éves fiúk-lányok jön­nek. Meglepődve néztük, mert az ünnepségnek már ekkor vé­ge volt. Emellett fegyelmezetlen magatartást tanúsítottak, han­goskodtak, kiabáltak és kirívó módon viselték az átlagosnál szélesebb karszalagokat, és nemzeti színű kokárdájuk is na­gyobb volt a szokásosnál. Kihívó magatartásuk abban nyert ki­fejezést, hogy felkiabáltak többen külön-külön a televízió épü­letében - a Parlamenthez közelebb eső szárnyépületében - dolgozó építőmunkásokhoz „Gyertek le szemetek, március 15- én is dolgoztok?” szavakkal. Ezek a szavak a munkásokban láthatólag megbotránkozást váltottak ki, és vissza is kiabáltak, munkájukat pedig tovább végezték. Mindez alapján azt a kö­vetkeztetést vontuk le, hogy ez a nagy csoport nem a KISZ- szervezte fiatalokból áll. Azért követtük őket, hogy megfigyel­jük mire készülnek és a rendőrhatóságnak jelezzük felvonulá­sukat. Tekintve, hogy láttuk már a Kossuth szoborhoz való me­nésüket, elébevágtunk csoportjuknak, hogy a Parlament épü­letében szolgálatot teljesítő kormányőröknek szóljunk. Ez meg­történt, és ezután tapasztaltuk, hogy a csoport a Kossuth Lajos térhez érve már egy nemzeti színű kibontott zászlóval jön az élen, és a Marseillaise-t énekli. A Szabadság téren még nem láttam náluk lobogót (...). Kérdésre előadom, hogy vélemé­nyem szerint ez a kb. ötven fős, fiatalokból álló csoport túlzott hazafiságtól, helytelen meggondolásoktól vezetve vonult fel, szervezett engedély nélküli felvonulást és spontán ünnepsé­get. Meg kívánom jegyezni, hogy a környező utcákban lévő kis csoportosulások miatt felhívtuk még ezután a kormányőrök fi­gyelmét ezekre, a rendbontás elkerülése végett. Felvette: rendőr alezredes Hildebrand Kocsárd tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Balaska Péter kőműves tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1970. március 17-én, fenti szerv Tolnai Lajos u. 43. fsz. 11. sz. Kérdés: Mit tapasztalt ön 1970. március 15-én a délelőtti órákban a Szabadság téren felvonuló fiatalokból álló csoport tevékenységével, megnyilvánulásaival kapcsolatban? Felelet: Vállalatom 1970. április 4-ére vállalta a televízió épülete homlokszárnya renoválásának elkészítését. Ezért va­sárnap is, vagyis 1970. március 15-én is dolgoztunk az épület Parlament felé eső szárnyán. Én az épület első emeleti ablaká­ban épített álláson dolgoztam. Egyik kollegám hívta fel a figyel­memet az Október 6. utca felől közeledő csoportra. Az épület­nek ahhoz a szárnyához érve a csoport, amely 30-40 fiatal fiú­ból és lányból állt, kiabálni kezdett kórusban nekünk. „Gyertek le, gyertek le.” Miután mi szó nélkül folytattuk munkánkat, a fel­vonulók közül többen kiáltották felénk a következő szavakat: „Nem szégyellitek magatokat, március 15-én is dolgozni? Hü­lyék!” (...) Én felháborodtam ezen a magatartáson és hangosan visszaszóltam nekik: „Apád többet nyert volna egy malaccal, mint veled.” (...) Felvette: rendőr alezredes Balaska Péter tanú BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■Mi Politikai Vizsgálati alosztály Mikó Sámuel vállalatigazgató tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1970. már­cius hó 16-án Kérdés: Kérem ismertesse részletesen, mit tapasztalt ön tegnap, 1970. március 15-én a délelőtti órákban a Kossuth La­jos téren. Felelet: A feltett kérdéssel kapcsolatban előadom, hogy a tegnapi nap folyamán a déli órákban, emlékezetem szerint fél egy és egy óra között lehetett az idő, sétáltam a Kossuth Lajos tér környékén kislányommal, amikor arra lettem figyelmes, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium irányából egy kb. 35-40 főből álló csoport közeledik. A csoport tagjai fiatalok, kb. 15-20 év közöttiek voltak. A csoport élén egy személy egy nagymé­retű nemzeti zászlót hozott. A csoportból egy páran a Kossuth­­nótát énekelték. Ez a körülmény azért vonta magára a figyel­memet, mert tudtam, hogy a hivatalos ünnepség már lezajlott. Mellettem haladt el egy általam ismeretlen, kb. 17 éves, közép­­termetű, barna hosszúhajú fiatalember, aki a zászlót vitte, és határozottan emlékszem a következő kijelentésére, melyet az intézkedést foganatosító hatósági személyekkel kapcsolatban tett: „Ezek csak pofáznak a gyülekezési szabadságról, közben nem engedik meg, hogy gyülekezzünk”. Miután a jelzett fiatal­ember kijelentése bennem megbotránkozást keltett, felhívtam rá a kormányőr elvtárs figyelmét. Meg kívánom jegyezni, hogy rajtam kívül a helyszínen volt még egy általam ismeretlen há­zaspár, aki szó nélkül, arcmimikával és fejcsóválással juttatták kifejezésre nemtetszésüket (...). Felvette: rendőr őrnagy Mikó Sámuel tanú KRITIKA BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Muntyán Istvánné házfelügyelő tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1970. március 16-án (...) Felelet: (...) 1970. március hó 15-én körülbelül 10 óra 30 perckor lehetett, amikor valaki becsöngetett. Én arra gon­doltam, hogy liftet kérnek. Amikor kimentem, a lakás előtt a lép­csőházban a liftnél egy kb. 18-20 év körüli fiatalember állt, aki a következőket mondta: „Legyek szíves a magyar nemzeti szí­nű zászlót nekik kölcsönadni, mert mennek március 15-ét ün­nepelni. Ez a személy azt is közölte, hogy iskolai csoport van együtt. Amikor én kimentem a kapuhoz meggyőződni, hogy va­lóban iskolai csoport van-e együtt, akkor azt tapasztaltam, hogy többé-kevésbé azonos korú, 17-20 év körüli kb. 30 főből álló csoport áll kettesével fegyelmezett sorban a kapu előtt. Amikor kimentem, többen fordultak hozzám azzal a kéréssel, hogy egy fél órára adjam kölcsön a nemzeti színű zászlót. Min­den kérés nélkül többen nyújtották a személyi igazolványukat. Ugyanis én először tiltakoztam, hogy nem adhatom át a zász­lót. Mivel azonban tapasztaltam, hogy fegyelmezetten sorbaáll­­nak, így az egyik személytől elvettem a személyi igazolványát, de ebben az időben az egyik fiatal már ki is emelte a tartóból a zászlót. Már csak azért is engedtem, hogy a zászlót elvigyék, mert arra gondoltam, ha nem engedem, akkor ellopják, ugya­nis tavaly májusban már ellopták a kapu fölül a nemzeti színű zászlót. (...) Körülbelül fél óra múlva egy fiatal vissza is hozta a zászlót, és én az otthagyott személyi igazolványt visszaadtam. A zászlót nem az a személy hozta vissza, aki az igazolványát otthagyta. (...) Felvette: rendőr főhadnagy Muntyán Istvánná tanú Önvallomás Galkó Bence 1970. március 15. (kézírással) Nevem Galkó Bence. Tegnap, 1970. március 14-én este el­határoztam, hogy feljövök Miskolcról Budapestre. Ezt két okból tettem meg. Elsősorban azért, mert szeretem a március 15-ét Budapesten tölteni, hiszen itt vannak a legszebb emlékek a for­radalomról. Másodszor azért, mert itt Budapesten sokkal fel­­szabadultabb az ünnep, mint Miskolcon. (...) A Petőfi szobor­nál eldőlt, hogy a Parlament felé, a Kossuth szoborhoz me­gyünk. Útközben, mely a Váci utcán, a Vörösmarty téren és a Bajcsy-Zsilinszky úton vezetett a következő dalokat énekeltük el: Kossuth Lajos azt üzente, Esik eső karikára, Gábor Áron rézágyúja, Marseillaise, Klapka induló, Huszár verdung, Sej a mi lobogónkat. Miután a Szabadság téren átmentünk egy mel­lékutcába, melyet nem tudok megnevezni, valakinek az az öt­lete támadt, hogy vegyünk le egy házról egy nemzeti színű zászlót. Szalay Miklós és én elleneztük, ugyanis a zászlót tisz­tességes úton is megszerezhettük, így is történt. Bementünk a házba, és a házfelügyelőtől személyazonossági igazolványom ellenében megkaptuk a piros-fehér-zöld zászlót. A Parlament felé valakinek eszébe jutott, hogy el kellene szavalni a Nemze­ti dalt. Erre én ajánlkoztam, azért, mert szeretek verset monda­ni. A tervünk az volt, hogy a Nemzeti dal után elénekeljük a Himnuszt, majd egyperces vigyázzállás után mindenki haza­megy. Felálltam a lépcsőre, Szalay Miklós mellém állt és el­kezdtem a Nemzeti dalt. Miután az első három sort elmondtam egy rendőr elvtárs odajött és igazoltatott. Ekkor érkeztek oda a Parlament elöl a karhatalom tisztjei. Mivel se nálam, se pedig Szalay Miklósnál nem volt személyazonossági igazolvány, be­vittek bennünket az őrségre és onnan kerültem ide, a Budapes­ti Rendőrfőkapitányságra. (...) Galkó Bence BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■H Politikai Vizsgálati alosztály Jegyzőkönyv Szalay Miklós terhelt március 16-ai kihallgatásáról, 12.40 Kérdés: Ismertesse az önéletrajzát, továbbá volt-e büntet­ve, állott-e vagy áll-e eljárás alatt szabálysértési, társadalmi, bí­rósági vagy fegyelmi ügyben. Felelet: Apám már a múlt rendszerben jogi egyetemet vég­zett. A felszabadulást megelőzően már a vámőrségnél volt, je­lenleg pénzügyőr százados, a Nyugati pályaudvari pénzügyőri szakasz beosztottja. Anyám tisztviselőnő volt a felszabadulás előtt, jelenleg a Centrum Áruházak központjában adminisztrá­tor. Mindketten pártonkívüliek. Két testvérem van, Zsuzsanna 21 éves, vámkezelő tisztviselő; Katalin 17 éves, gépírónő. Bu­dapesten végeztem az általános és középiskoláimat, 1966-ban érettségiztem jeles átlageredménnyel. Felvételt nyertem a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol egy évet eredmé­nyesen fejeztem be, ezután átvételemet kértem a József Attila Tudományegyetem TTK fizikus szakára, mert ezt éreztem hoz­zám közelebb állónak. Egy évet fejeztem be Szegeden, és a második-harmadik évet az ELTE TTK fizikus szakán végeztem. II

Next