Kritika 25. (1996)
1996 / 1. szám - P. Müller Péter: Havel, Mrozek és Örkény a brit színpadokon
A hatvanas-hetvenes évek kelet-középeurópai drámairodalmának legjelentősebb képviselői Václav Havel, Slawomir Mrozek és Örkény István. A keletközép-európai dráma megújításában betöltött szerepükre, a kor hivatalos művészetpolitikai elveitől eltérő szemléletükre, az abszurd drámáéval rokonítható ábrázolásmódjukra a Nyugat korán felfigyelt. E figyelem egyik jeleként a hatvanas évektől többször műsorra tűzték darabjaikat. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában tartott bemutatók és a hozzájuk kapcsolódó kritikai visszhang teljes körű feldolgozása az előadások nagy száma és az információ mennyisége miatt csak kutatócsoportban és számítógépes adatbázison lenne megvalósítható. (Hiszen például Örkény esetében a Tótéknak másfél évtized alatt mintegy ötven külföldi bemutatója volt, a Macskajáték pedig már tíz évvel ezelőtt elérte a századik premiert.) Az alábbiakban arra vállalkozom, hogy az európai színházi tradícióban meghatározó és mérvadó szerepet betöltő angol (brit) színházi fogadtatásról beszámoljak. Arról, hogy az elmúlt évtizedekben a brit színházak mit játszottak ettől a három kelet-közép-európai szerzőtől, s hogy a bemutatók milyen kritikai fogadtatásban részesültek. Adataimat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az ARTISJUS, és az ITI nyilvántartásaiból és könyvtáraik angol színházi lapjaiból gyűjtöttem. (Itt mondok köszönetet mindhárom intézménynek és az adatgyűjtésben segítségemre volt munkatársaknak.) A kimutatások és a brit lapok tanúsága szerint a hatvanas évek elejétől a kilencvenes évek elejéig több mint harminc Havel-, Mrozek- és Örkény-bemutatóra került sor. Mellettük - ezekből az országokból - néhány további szerző darabját is játszották. Összesen mintegy ötven bemutatóról található publikált adat. E félszáz bemutató egyik negyede cseh, a másik negyede magyar és a fele lengyel dráma előadása volt. Ezen belül húsz bemutató Mrozek, tizenkettő Havel és négy Örkény darabjából készült. A teatrográfiában a többi szerző bemutatóit is feltüntetem, de mivel ezek recepciója igen szerény, és nem tipologizálható, az alábbiakban csak Havel, Mrozek és Örkény fogadtatását tekintem át. Az ezekről a brit produkciókról szóló másfél száz írás között vannak napilapokban megjelent rövid jegyzetek és szakmai folyóiratokban publikált hosszabb tanulmányok is. Nemcsak az írások terjedelme nagyon különböző, hanem a mennyisége is. Az egy bemutatóról megjelent egyetlenegy beszámolótól az egy produkcióról írott több mint húsz kritikáig terjed a sor. A bírálatok többsége alkalmi írás, melyek közelebb állnak a mindennapi élet ízléséhez és értékítéletéhez, a közönség reakciójához, mint a szakszerű értelmezéshez, vagy a színháztudomány fogalmaihoz. Az ezekből az írásokból rekonstruálható kritikai fogadtatás csak viszonylagos következtetésekhez vezethet, a recepciónak csak közvetett képét rajzolhatja meg. Időpontok és helyszínek A három drámaíró jelenléte a brit színpadon nem volt folyamatos. Műveik inkább alkalomszerűen vagy „fürtökben” kerültek bemutatásra. Örkény drámáit csak a hetvenes években (1972-73, 1975, 1978) játszották, Havel darabjai a hetvenes években (1970-72, 1978), és a nyolcvanas évek végén is jelen voltak (1987-1990). Mrozek, a Nagy-Britanniában leggyakrabban játszott keletközép-európai drámaíró szinte folyamatosan színpadon volt: előbb a hatvanas évek közepétől egy évtizeden át, majd a nyolcvanas évek közepétől egészen máig (1964-69,1971-76, 1981,1985). 1972 volt az egyetlen évad, amikor mindhárom drámaíró műveit játszották a szigetországban. Örkény esetében a drámái iránti brit érdeklődés meglehetősen szerénynek bizonyult. Kilenc drámája közül mindössze hármat mutattak be, s közülük is csak a Macskajáték tett szert némi hírnévre. A Pisti a vérzivatarban, a Kulcskeresők és a Forgatókönyv mindmáig ismeretlenek a brit közönség számára. Havelnek öt egész estés és három egyfelvonásos drámáját játszották. A Kísértés világpremierje 1987-ben a stratfordi Royal Shakespeare Com pany-ben (a továbbiakban RSC) volt. Arról nem találtam adatot, hogy a Kerti ünnepélyt bemutatták volna, de Havel mindhárom alkotói korszaka így is jól reprezentált. Három hatvanas évekbeli drámájából kettőt bemutattak, a hetvenes években írott összes fontosabb egyfelvonásosát színpadra állították, és a nyolcvanas években született jelentősebb drámái közül is hármat előadtak. Mrozek olyan sok darabot írt elő három évtized során, hogy nem várható el munkásságának teljes körű jelenléte. A húsz brit bemutató között négy egész estés drámája (Rendőrség, Tangó, Václav, Emigránsok), és öt egyfelvonásosa szerepel (A nyílt tengeren, Bűbájos éj, Mulatság, Károly, Egy nyári nap). Ez a kilenc dráma Mrozek drámaírói munkásságából az 1958-tól a hetvenes évek második feléig terjedő időszakot képviseli. Ezen belül is a kilenc drámából hat Mrozeknek a hatvanas évek közepéig tartó első írói korszakából való. Az időtényezővel összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a legtöbb előbb felsorolt dráma csak nagyon rövid ideig volt műsoron. Örkény Macskajátéka 1972-ben, és a Vérrokonok 1978- ban például csak öt, illetve hat előadást ért meg (ugyanez vonatkozik a korszakban bemutatott többi magyar drámára is). Mrozek Egy nyári napja csak 1985. január 29-től február 9-ig futott. Felújításra csak nagyon ritkán került sor. Havel 1987- ben bemutatott Kísértés című drámáját a következő évben, Mrozek Tangóját pedig az 1966-os első színpadra állítást követően 1969-ben újították fel. A kelet-közép-európai drámaírókat bemutató brit színházak földrajzi és intézményi helyzetük szerint is csoportosíthatók. A produkciók kétharmada Londonban jött létre. A legtöbb (két-három) darabot bemutató színházak az Orange Tree, The Questors, a Travers (Edinburgh), a Theatre Clwyd (Wales) és az RSC voltak. A színházak jelentős része amatőr vagy félamatőr társulat volt, előfordultak alkalmi együttesek is, melyek ezeket a darabokat többnyire kis előadótermekben, stúdiókban mutatták be. Ez azt jelzi, hogy a kelet-közép-európai dráma mindenekelőtt a kísérleti és a stúdiószínházak keretében jelent meg, s így hatása is szűk körben, egy rétegközönség különleges érdeklődését kielégítve érvényesült. Minthogy nem csupán a három drámaíró munkássága különböző, de műveik is sokfélék, egyediek, tanulságos megvizsgálni azt, hogy a kritikusok milyen általános esztétikai és műfaji sajátosságok példáiként vagy képviselőiként közelítették meg a szerzőket és darabjaikat. Bemutatóik számának növekvő sorrendjében előbb Örkény, majd Havel, és végül Mrozek színházkritikai fogadtatását ismertetem. Örkény Az Örkény Macskajátékától írott bírálatok számos megjegyzést tartalmaznak a dráma és cselekményéről. Például: vesztően egyszerű (Daily Telegraph, 1973.10. 30.); „mo 30 KRITIKA