Kritika 26. (1997)
1997 / 10. szám - Argejó Éva: A bűvölet színeváltozásai
valami módon tehát a szexualitás negatív „hordozóiként” jelennek meg az olvasók előtt. Ez a tendencia főként a napilapokban jelenik meg erőteljesen, ahol a szexualitásról szóló hírek mintegy egyhatoda tartozik a bűnügyi hírek világába. Lélekből a testbe A médiában a szexualitást megjelenítő személyek színeváltozásai is amerikanizálódásról tanúskodnak. 1987-ben a „normál” középosztálybeli férfi (17%) a szexualitás „ideáltipikus” alakja, aki mára azonban szinte eltűnik, átadva a helyét a hetilapokban és bulvársajtóban a közéleti személyiségeknek és a híres embereknek, legtöbbször színészeknek és sportolóknak, akik a tíz évvel ezelőtti sajtómegjelenésekhez képest szinte a semmiből lépnek elő. A hetilapokban és a bulvársajtóban a nőknél is ez a tendencia érvényesül, de itt a „normál” középosztálybeli nőt (16%) a szexis, kihívó „bombázó” váltja fel, aki tíz évvel ezelőtt még alig tűnt fel a hazai lapokban. Míg az 1987-es sajtóanyagban szinte egybemosódtak az átlagindividuumot megtestesítő középosztálybeli férfiak és nők, mostanra - mintegy „válaszként” is a nemi konvergálásra - reprezentatív individuumok által megjelenített modern férfi és női archetípusok tűnnek fel egyre inkább a médiában: macsó férfiak és szexuális vonzerőt sugárzó, aktív nők. Ahogy a szexualitás témája áttolódott a hetilapokra és bulvársajtóra, úgy tapadt egyre több kép is a témához. Míg az 1987-es sajtóanyag háromnegyed részéhez (74%) - főként a napilapokhoz - még nem kötődött semmiféle fotó vagy illusztráció, addigra ma ez az arány megfordult: a cikkek 74%-ához ma vizuális látvány is társul. E képeken - a napilapokban és hetilapokban egyaránt - a szexualitás tipikus megjelenítői a „mutatós” párok (16%), számuk négyszeresére nőtt az előző időszakhoz mérve, és a vonzó nő egymagában (lehetőleg fotómodell vagy híres színésznő), „akiknek” ábrázolása hétszeresére (!) ugrott a tíz évvel ezelőttihez képest. A képeken férfi egyedül nagyon ritkán (2%) szerepel, úgy tűnik, a magyar sajtóban vizuális értelemben férfiak szexualitása csakis nőkkel összefüggésben nyer igazi értelmet, önmagukban nem érvényesülnek. Feltűnő a családnak, mint a szexuális élet egyik fontos „színterének” háttérbe szorulása, a tíz évvel ezelőtti újságokban pedig még felbukkantak - ma már szereplőként is és a képeken is csak ritkán jelennek meg párok családi konstellációban. Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy az 1989 utáni médiaátalakulás nyomán beáramló neokonzervatív amerikai hatásokra érzékenyen a magyar sajtó tíz évvel ezelőtti, magánszférában gyökerező, bensőségesebb „szexualitásképe” lassan, de feltartóztathatatlanul a nyilvános szféra bombasztikus látványvilága irányába tolódik (filmsztárok, topmodellek, uralkodói családok tagjai stb.). „A posztmodern óvszer-érzés” Különös sajátossága a magyar médiának, hogy alig van a szexualitásról nyílt beszéd. Nincsenek érdekes ismeretterjesztő cikkek a témáról, jó értelemben vett felvilágosító tanulmányok, fontos szexuális problémákról elemzések, interjúk, mint ahogyan ez a nyugati sajtóban megtalálható: amerikai folyóiratokban, vagy az angol Genderben, a History of Genderben vagy a Textual Practiceben, amely például nemrégiben szentelt hosszú tanulmányt „A posztmodern óvszer-érzés” címmel az óvszer használatához kötődő új magatartásformáknak, „amiket tudni kell élvezni” (például az óvszer használata lelassítja ugyan a szexuális aktust, de ugyanakkor rafináltabbá is teszi). A hazai médiában a nyílt beszéd helyett minden laptípusban valami speciális jelentésréteg rakódik a szexualitásra, mintegy burkot vonva köré, elfedve ezzel igazi mivoltát. A tradicionális női lapokban (például Nők Lapja) az érzelmek, a családi érzések a szexualitás titkos kódja, a modernebb női lapokban (például Kiskegyed) az önmegvalósítás és önérvényesítés érdekében bevetett „testi-lelki” női praktikák tárháza, a bulvárlapokban a felfokozott testi szépség jegyeit hordozó nők (szépségkirálynők fotómodellek) valódi cél nélküli szerepeltetése, míg a napilapokban és bűnügyi hetilapokban ez kód a bűn szövedéke. A legtöbb, ami ez ügyben történik, hogy néhány, szűk értelmiségi rétegnek szóló folyóirat időnként különszámot szentel a témának: ezt tették a Rubicon („Szex az ókorban”, 1994/6), a Café Bábel („Férfi-nő”, 1994/4), vagy a Nappali ház, a Pompeji és a Replika egyes tematikusabb számai, vagy a Nőszemély és a Más néhány jelentősebb írása. De igazi előrelépést ez ügyben ha megkésve is egy, a szexualitást központi témájává tévő periodika életre hívása jelentené, melynek még számtalan folyóiratunk között is lenne helye. JEGYZETEK 1 Argeló Éva-Dobossy Imre-Virág Eszter: Szexpiaci igények. Magyar Közvélemény-kutató Intézet, 1990. 2 Medián, 2000 fős országos reprezentatív mintán végzett közvélemény-kutatás. ARGEJÓ ÉVA KRITIKA troll 100 internationale 1997 ŐSZ A ízelítő a tartalomból: KULTÚRÁZÁS MÁRKUS György: A kultúra antinómiái DARVASI László írása Umberto ECO/Branka Le Comte BOGAVAC: A tudományos kíváncsiságról, a történetmondás fontosságáról, a szavakról, a jelekről, a nevetésről, az életről és a halálról HELLER Ágnes: Az európai identitásról, a kultúráról és a történelmi emlékezetről KONRÁD György: A sokemeletes tudat Maria JANSON: A paradigma vége Viktor JEROFEJEV Az orosz irodalom filozófiája Boris GROVS: Posztszovjet posztmodern Ivan AHMETYEV/PETRI György: 62 költemény VÁRADY Szabolcs: Ars poetica. Mellébeszéd PETRI György: Alkalmi vers V. Sz.-nek az égről és a költők ceruzájáról Jean DUBUFFET/ TANDORI Dezső: A fojtogató kultúra (Dokumentum) Jean BAUDRILLARD: Commedia dell'arte Susan SONTAG: Volt egyszer egy mozi HADAS Miklós: A másfeledik nem BÍRÓ Yvette: Pina Bausch új „egypercesei” PERNECZKY Géza/SEBŐK Zoltán beszélgetése ZSÁKBAMACSKA TRAMBLÉ/PARTI NAGY Lajos: Sógornők (dráma) SZELLEMIDÉZÉS Nietzsche és Európa Harry MULISCH: Freud, Jung és Ödipusz Paul RICEUR: Hannah Arendtről Maurice BLANCHOT: Foucault, ahogy én látom George STEINER: Wittgenstein és Shakespeare KOMMENTÁROK, VITÁK Adam ZAGAJEWSKI: Nietzsche évfordulóra Martin PALOUS: Hussed - egy antitotalitárius olvasat FARKAS Zsolt: Tessék mondani, merre van Nyugat? A kánonvitáról BABARCZY Eszter: Mire jó a kultúrázás? TUDÓSÍTÁSOK Sergio BENVENUTO (Róma): La bella figura Andrei PLESU (Bukarest): Havel és Michnik - a disszidens morál paradoxonjai Jevgenyij POPOV (Moszkva) (Kiss Ilona) VERSEK Ivan AHMETYEV, Mila HAUGOVÁ, Vahram MARTIROSZJAN, Konsztantin PAVLOV, jachym TOPOL, Jan VERSTEHEN és PETRI György versei (Petri György, Németh Zoltán, Báthori Csaba, Szondi György és Varró Dániel fordításai) 20