Kritika 26. (1997)

1997 / 10. szám - Argejó Éva: A bűvölet színeváltozásai

valami mó­don tehát a szexualitás negatív „hor­dozóiként” jelennek meg az olvasók előtt. Ez a ten­dencia főként a napilapokban je­lenik meg erőtel­jesen, ahol a sze­xualitásról szóló hírek mintegy egyhatoda tartozik a bűnügyi hírek vilá­gába. Lélekből a testbe A médiában a szexuali­tást megjelenítő szemé­lyek színeváltozásai is amerikanizálódásról ta­núskodnak. 1987-ben a „normál” kö­zéposztálybeli férfi (17%) a szexualitás „ideáltipikus” alakja, aki mára azonban szinte eltűnik, átadva a helyét a hetilapokban és bulvársajtóban a közéleti személyiségeknek és a híres embereknek, leg­többször színészeknek és sportolóknak, akik a tíz évvel ezelőtti sajtómegjelenésekhez képest szinte a semmiből lépnek elő. A hetilapokban és a bul­vársajtóban a nőknél is ez a tendencia érvényesül, de itt a „normál” középosztálybeli nőt (16%) a szexis, kihívó „bombázó” váltja fel, aki tíz évvel ezelőtt még alig tűnt fel a hazai lapokban. Míg az 1987-es sajtóanyagban szinte egybemosódtak az átlagindividuumot megtestesítő középosztálybeli férfiak és nők, mostanra - mintegy „válaszként” is a nemi konvergálásra - reprezentatív indivi­duumok által megjelenített modem férfi és női ar­chetípusok tűnnek fel egyre inkább a médiában: macsó férfiak és szexuális vonzerőt sugárzó, ak­tív nők. Ahogy a szexualitás témája áttolódott a heti­lapokra és bulvársajtóra, úgy tapadt egyre több kép is a témához. Míg az 1987-es sajtóanyag há­romnegyed részéhez (74%) - főként a napilapok­hoz - még nem kötődött semmiféle fotó vagy il­lusztráció, addigra ma ez az arány megfordult: a cikkek 74%-ához ma vizuális látvány is társul. E képeken - a napilapokban és hetilapokban egy­aránt - a szexualitás tipikus megjelenítői a „mu­tatós” párok (16%): számuk négyszeresére nőtt az előző időszakhoz mérve, és a vonzó nő - egyma­gában (lehetőleg fotómodell vagy híres színész­nő), „akiknek” ábrázolása hétszeresére (!) ugrott a tíz évvel ezelőttihez képest. A képeken férfi egyedül nagyon ritkán (2%) szerepel, úgy tűnik: a magyar sajtóban vizuális értelemben férfiak szexualitása csakis nőkkel összefüggésben nyer igazi értelmet, önmagukban nem érvényesülnek. Feltűnő a családnak, mint a szexuális élet egyik fontos „színterének” háttérbe szorulása, a tíz évvel ezelőtti újságokban pedig még felbuk­kantak - ma már szereplőként is és a képeken is csak ritkán jelennek meg párok családi konstellá­cióban. Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy az 1989 utáni médiaátalakulás nyomán beáramló neokonzervatív amerikai hatásokra érzékenyen a magyar sajtó tíz évvel ezelőtti, magánszférában gyökerező, bensőségesebb „szexualitásképe” las­san, de feltartóztathatatlanul a nyilvános szféra bombasztikus látványvilága irányába tolódik (filmsztárok, topmodellek, uralkodói családok tagjai stb.). „A posztmodern óvszer-érzés” Különös sajátossága a magyar médiának, hogy alig van a szexualitásról nyílt beszéd. Nincsenek érdekes ismeretterjesztő cikkek a témáról, jó érte­lemben vett felvilágosító tanulmányok, fontos szexuális problémákról elemzések, interjúk, mint ahogyan ez a nyugati sajtóban megtalálható: ame­rikai folyóiratokban, vagy az angol Genderben, a History of Genderben vagy a Textual Practice- ben, amely például nemrégiben szentelt hosszú tanulmányt „A posztmodern óvszer-érzés” cím­mel az óvszer használatához kötődő új magatar­tásformáknak, „amiket tudni kell élvezni” (példá­ul az óvszer használata lelassítja ugyan a szexuá­lis aktust, de ugyanakkor rafináltabbá is teszi). A hazai médiában a nyílt beszéd helyett min­den laptípusban valami speciális jelentésréteg ra­kódik a szexualitásra, mintegy burkot vonva kö­ré, elfedve ezzel igazi mivoltát. A tradicionális női lapokban (például Nők Lapja) az érzelmek, a családi érzések a szexualitás titkos kódja, a mo­dernebb női lapokban (például Kiskegyed) az ön­megvalósítás és önérvényesítés érdekében beve­tett „testi-lelki” női praktikák tárháza, a bulvárla­pokban a felfokozott testi szépség jegyeit hordo­zó nők (szépségkirálynők fotómodellek) valódi cél nélküli szerepeltetése, míg a napilapokban és bűnügyi hetilapokban ez kód a bűn szövedéke. A legtöbb, ami ez ügyben történik, hogy néhány, szűk értelmiségi rétegnek szóló folyóirat időn­ként különszámot szentel a témának: ezt tették a Rubicon („Szex az ókorban”, 1994/6), a Café Bá­bel („Férfi-nő”, 1994/4), vagy a Nappali ház, a Pompeji és a Replika egyes tematikusabb számai, vagy a Nőszemély és a Más néhány jelentősebb írása. De igazi előrelépést ez ügyben ha megkés­ve is - egy, a szexualitást központi témájává tévő periodika életre hívása jelentené, melynek még számtalan folyóiratunk között is lenne helye. JEGYZETEK 1 Argejó Éva-Dobossy Imre-Virág Eszter: Szexpiaci igények. Ma­gyar Közvélemény-kutató Intézet, 1990. 2 Medián, 2000 fős országos reprezentatív mintán végzett közvéle­mény-kutatás. ARGEJÓ ÉVA tJ‘ll 1*0 internationale 1997 ŐSZ A ízelítő a tartalomból: KULTÚRÁZÁS MÁRKUS György: A kultúra antinómiái DARVASI László írása Umberto ECO/Branka Le Comte BOGAVAC: A tudományos kíváncsiságról, a történetmondás fontosságáról, a szavakról, a jelekről, a nevetésről, az életről és a halálról HELLER Ágnes: Az európai identitásról, a kultúráról és a történelmi emlékezetről KONRÁD György: A sokemeletes tudat Maria JANION: A paradigma vége Viktor IEROFEJEV Az orosz irodalom filozófiája Boris GROVS: Posztszovjet posztmodern Ivan AHMETYEV/PETRI György: 62 költemény VÁRADV Szabolcs: Ars poetica. Mellébeszéd PETRI György: Alkalmi vers V. Sz.-nek az égről és a költők ceruzájáról jean DUBUFFET/ TANDORI Dezső: A fojtogató kultúra (Dokumentum) jean BAUDRILLARD: Commedia dell'arte Susan SONTAG: Volt egyszer egy mozi HADAS Miklós: A másfeledik nem BÍRÓ Yvette: Pina Bausch új „egypercesei” PERNECZKY Géza/SEBŐK Zoltán beszélgetése ZSÁKBAMACSKA TRAMBLÉ/PARTI NAGY Lajos: Sógornők (dráma) SZELLEMIDÉZÉS Nietzsche és Európa Harry MULISCH: Freud, Jung és Ödipusz Paul RICEUR: Hannah Arendtről Maurice BLANCHOT: Foucault, ahogy én látom George STEINER: Wittgenstein és Shakespeare KOMMENTÁROK, VITÁK Adam ZAGAJEWSKI: Nietzsche évfordulóra Martin PALOUS: Hussed - egy antitotalitárius olvasat FARKAS Zsolt: Tessék mondani, merre van Nyugat? A kánonvitáról BABARCZY Eszter: Mire jó a kultúrázás? TUDÓSÍTÁSOK Sergio BENVENUTO (Róma): La bella figura Andrei PLESU (Bukarest): Havel és Michnik - a disszidens morál paradoxonjai Jevgenyij POPOV (Moszkva) (Kiss Ilona) VERSEK Ivan AHMETYEV, Mila HAUGOVÁ, Vahram MARTIROSZJAN, Konsztantin PAVLOV, jachym TOPOL, Jan VERSTEHEN és PETRI György versei (Petri György, Németh Zoltán, Báthori Csaba, Szondi György és Varró Dániel fordításai) KRITIKA 20

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék