Kritika 29. (2000)
2000 / 11. szám - TELEVÍZIÓ - Nádra Valéria: Valós álságok
46 DIGITAL A | |i > M • ■ STEREO | Ja/Y HCD 31591 CHUBERT nPIANOn . SonataS Í IN E MAJOR D.459 IN F SHARP MINOR D.571 PH ^ IN C MAJOR D.279 MALCOLM BILSON hatatlan érdemei vannak a régi billentyűs hangszerek divatjának megteremtésében, kiadta a maga rekonstruálta szonátatöredékeket. De az övén kívül még sok más rekonstrukció is létezik. A töredékeket műsorra tűző művészek közül többen úgy gondolják, addig játsszák a darabot, ameddig Schubert lekottázta, mondván, hogy végeredményben még mindig ez a legbecsületesebb megoldás. Rohmann Imre 1999 telén néhány saját maga által készített rekonstrukciót adott elő a Zeneakadémián. Szerinte - fejtette ki nekem adott interjújában - Schubert mindig a reprízig hagyta töredékben a szonátákat, ahonnan a visszatérés nem okozhat problémát. Malcolm Bilson, aki most új lemezén néhány tételt saját kiegészítéssel játszik, úgy véli, „a probléma kezelése legalább annyira csüggesztő, mint lelkesítő feladat, annak próbája, értjük-e Schubert invenciózus és gyakran meghökkentő zenei nyelvét, és képesek vagyunk-e idiómái szerint gondolkodni.” A művész megoldása gyakorlati, nem lelkesedik a félbehagyott szonátatételekért, s amikor kiegészíti, befejezi a félbehagyott tételeket, azt teszi, amit ízlése és személyes, az interpretációhoz kapcsolódó döntései diktálnak. Schubert: Zongoraszonáták 6. (Malcolm Bilson, Hungaroton) A szeptemberi holland-magyar régizenei fesztiválon Lucy van Dael amszterdami illetőségű hegedűművész-tanár arról beszélt, mostanában a legtöbb növendéke Olaszországból érkezik. Viszonylag későn juthatott el a historikus előadásmód Itáliába. A régizenész-mozgalom a hatvanas években elsőként Hollandiában és Ausztriában jelentkezett, majd az angolok jöttek szenzációs előadásaikkal. Lehet, hogy közben titkon izmosodott Olaszországban is a historikus gyakorlat, de erről viszonylag keveset hallhattunk. Aztán mintha megelégelték volna a szemlélődést, nekigyűrkőztek a fiatal olasz régizenészek és megmutatták. Az utóbbi években alighanem tőlük kaptuk a legizgalmasabb barokk tolmácsolásokat. A nagy felfedezés a milánói II Giardino Armonico volt, elementáris erejű, sodró lendületű előadásaival. Bach Brandenburgi versenyeiből készített albumuk minden korábbi felvételénél jobban szemlélteti, mit profitált Bach az olasz concertók tanulmányozásából. Engem a kicsit később feltűnt együttes, a Rinaldo Alessandrini vezette Concerto Italiano-lemeze ejt most egyik ámulatból a másikba. Vivaldi két szakrális műve, a jól ismert Glória (RV. 589) és egy Magnificat szerepel rajta két versenymű társaságában. Első hallásra nem is hiszünk a fülünknek: a tempókat másfélszerkétszer gyorsabbnak érezzük a megszokottnál, de aztán azonnal magával ragad bennünket az előadás lendülete és virtuozitása és perceken belül meggyőz: ez az igazi, amit eddig például a legnagyobb angol és holland historikusoktól hallottunk, tiszteletre méltó, csak milyen kár, hogy nem olaszok... Ez az új lemez és a mind ismertebb új olasz régizenészstílus alighanem alapvetően fogja megváltoztatni mindazt, amit erről a zenéről gondolunk. Vivaldi: Gloria, Magnificat, Concerti (Concerto Italiano, Alessandrini) Opus 111. Kurt Blaukopf magyarul is megjelent Mahler-monográfiája idézi Alban Berg és Anton Webern levélváltását. Webern arra kéri Berget, intézze el a Dal a Földről ősbemutatójára készülő Bruno Walternis, hadd vegyenek részt ők ketten Mahler művének próbáin. A komponista, aki nem érhette meg a bemutatót, 1909- ben fejezte be a mű hangszerelését, és azzal adta Walter kezébe: ez a legszemélyesebb, amit valaha is írt. A Decca „legendás előadások” sorozatában most újra a legautentikusabb kézből Bruno Walteréből kapjuk Mahler búcsúját. Egy legendás, 1952-es hangfelvétel új kiadása CD-n, a nem kevésbé legendás és szomorú sorsú alténekesnővel, Kathleen Féménél, aki mindössze tízéves tündöklő szólistakarrier után fiatalon meghalt a bécsi operaszínpad sztárjával, Julius Patzalkal és a Bécsi Filharmonikusokkal. A Decca-archívum válogatott kincseit bemutató sorozat új darabjával szinte egyszerre került a boltokba a mű legfrissebb előadása CD-n. Lorin Maazel a Sonynál készített Mahlerszimfónia ciklusával megmutatta, mennyire avatott tolmácsolója ennek a zenének. Itt a Bajor Rádió zenekarát vezényli Maazel, és napjaink két ünnepelt Wagner-énekese, Waltraud Meier és Ben Heppnerz két szólista, mindkettejüket sok felvételről ismerhetjük, s ha hiányolunk valamit előadásukból, ha nem érezzük elég átéltnek, sőt kimondottan hűvösnek érezzük, abban bizonyára szerepe van annak is, hogy legbelül néhány legendás előadás emlékét őrizzük. Például Bruno Walterét. Mahler: Das Lied von der Erde (Ferner; Patzak, Walter, Decca) Mahler: Das Lied von der Erde (Meier, Heppner, Maazel, RCA) J. GYŐRI LÁSZLÓ FORTEPIANO Ill 2000. november Valós álságok E gy nő, köztéren, körös-körül üvegfalú kalitkában, valamelyik amerikai nagyvárosban a járókelők szeme láttára élte életét: bárki a nap huszonnégy órájában megfigyelhette, hogyan öltözik, eszik, mosogat, sőt végzi lentimebb szükségleteit. Tetemes összeg járt ezért, s ha nem is megbotránkozva, de a privát szférájához ragaszkodó európai mentalitás érezhető döbbenetével mutatta be minden magyarországi (királyi és kereskedelmi) televízió ezt a tengerentúli extremitást. Aztán pár hét elteltével a látottak úgy tűnik, inspirálóan hatottak: megszületett a TV 2 „szituációs sorozata”, a Balatoni Napló. Kezdetben persze legalábbis a néző, nem sejthette, hogy ilyesmi készül. Fiatalokat kerestek, akik még életükben nem jártak a Balatonnál. Amilyen karitatív ötletnek tűnt a felhívás, végtére is egyre több és több olyan ember él hazánkban, aki nemhogy külföldre, de még a honi nyaralóhelyekre sem juthatna el, ha valakik fel nem karolnák. Újabb hetek teltek a képernyőre került hatszor harminc percben valami, amit alkotói „tóparti kalandok, valós helyzetek, valós szereplők” szlogenjével tálaltak. Három lány és három fiú utazhatott, a stáb költségén „a magyar tengerhez”, laktak, ettek, ittak, szórakoztak, játszottak, pancsoltak - cserében csak azt kellett vállalniuk, hogy szobáikban „rejtett” kamerát szerelnek fel, amely min