Kritika 30. (2001)

2001 / 5. szám - J. Győri László: Vannak sebezhető pontjaink. Beszélgetés Kepecs Gáborral, az ÁB-Aegon Biztosító vezérigazgatójával

21 Beszélgetés Kepecs Gáborral,­ az ÁB-Aegon Biztosító vezérigazgatójával Az a világszerte elterjedt gyakorlat, hogy a gaz­daság szereplői kulturális eseményeket támo­gatnak, Magyarországon gyakorlatilag egy­idős a rendszer­cserével. Tekintettel arra, hogy az ÁB-Aegon kezdettől fogva fontos szereplője a kultúratámogatásnak, gondolom, nem mel­lékes, milyen elvek, vagy - egy kicsit fellengző­sebben - milyen filozófia alapján folytatják szponzori tevékenységüket? A szponzorációnk hosszú évekre, talán már egy évtizedre visszatekintve, három alappilléren nyug­szik. Az első alappillér a kultúra, mint kiemelt terü­let, a második az oktatás-egészségügy és a harma­dik pedig a szociális jellegű támogatás. Hogy miért ez a három? Általában nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy jól menő gazdasági vállalkozás olyan tár­sadalmi célokhoz járuljon hozzá, ahol a források általában korlátozottak, ahol a célok és a gazdasá­gi társaság filozófiája összeköthető, illetve, ahol lát­hatóan olyan helyzeteket kell megoldani, amelyre a társadalomnak még nincsenek kialakult válaszai. A szponzori tevékenység keretén belül fontos szá­munkra az innováció, az újdonságok támogatása, de szponzorációnkon belül van teljesen hagyomá­nyos támogatás, amelyet szinte minden nagyválla­lat ad bizonyos célokra, és vannak benne ad hoc jellegű támogatások. Filozófiánk mögött egyaránt ott az újító szándék és a hagyománytisztelet szán­déka. Az ad hoc jellegű támogatásokat nem filozó­fiai döntés alapján nyújtjuk, ezeket értelemszerűen a pillanat dönti el. Az Aegon mottója úgy szól: „Tiszteld az embert, keress pénzt és érezd jól ma­gad!”. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért éppen az említett területeket támogatjuk. A „tiszteld az embert” jelszóból következik, a hátrányos helyze­tűek támogatása. A „keress pénzt” a cég filozófiája szerint azt jelenti, hogy mind a tulajdonosnak, mind maguknak az alkalmazottaknak pénzt kell keresniük. Ugyanakkor vannak olyan területek, amelyeken az emberek nem tudnak pénzt keresni. Ilyenek például az oktatásügy vagy az egészség­ügy, ahol sosincs elég pénz. Nekünk ezekre a te­rületekre kell juttatnunk abból, amit megkeres­tünk. Az „érezd jól magad” jelszó szorosan kapcso­lódik a kultúrához. Egy ember akkor lesz teljes, ha a szórakozásban, a kultúrában is jól érzi magát. Milyen nagyságrendű összeget fordítanak szponzorálásra? A szponzorációnak természetesen vannak anyagi korlátai. A szponzorálásra fordított pénzt általá­ban a nettó profitunkhoz viszonyítjuk, fél és egy százalék közötti értéket ér el ez az érték, tehát, harminctól ötven-, hatvanmillió forintos nagyság­rendet. Ez nem túl sok, de ha sok-sok vállalat vesz részt a kultúra támogatásában, akkor az már jelen­tős összeg lehet. A kultúra finanszírozásán belül mely terüle­tekre koncentrálnak, és milyen alapon válasz­tották ki ezeket? Az első öt évben elég sokszor váltogattuk, hogy mit támogatunk, kerestük a helyünket. Igazából nem volt kialakult stratégiánk. Kezdtük a Feszti­válzenekarral, elég sokáig támogattuk, alapítói is voltunk, aztán utána kiválasztottuk a mai festésze­tet. Hogy miért a festészetet? Azért mert azt gon­doltuk, hogy mai, modern, tehát még élő embere­ket, festőket, művészeket kell támogatnunk. Úgy láttuk, hogy a festészetnek nincs megfelelő ter­jesztése, nagyon kevés a kiállítási lehetőség. Mi az új műveket megpróbáltuk elvinni vidékre is. Te­hát egy kicsit hozzá akartunk járulni, hogy megis­merjék őket az országban. Közepes sikerrel jár­tunk. De ezzel a vállalkozással a Budapest-centri­­kusságot is szerettük volna oldani. Néhány évvel ezelőtt aztán, körülbelül három-négy éve, nyitot­tunk a színházak felé, és váltottunk stratégiát. A mostani kultúratámogatásunk döntő többségét, 80-90 százalékát színházaknak adjuk. Hosszú távú megállapodást kötöttünk a Katona József Színház­zal, és támogatjuk a színházi világnapot, harmadik éve mi vagyunk a fő támogatói. Emellett tavaly nagy színházi turnét szerveztünk, tehát az ország különböző színházaiban támogattunk előadáso­kat, megint csak a Budapestről való kimozdulás jegyében, új színházakat és új kísérleteket is támo­gatunk a Trafót, a Fonót, és az idén a Bárkát is. Ki dönt a szponzorálásra fordítható pénzek sorsáról? Hogy miért éppen a Katona József Színház, abban van szubjektív elem is, mint egyébként minden szponzorációban. Ez részben személyes ízlés kér­dése. Az első számú ember és egy topteam ízlése érvényesül a szponzorációban. A Katona József Színház ma Budapest egyik legjobb színháza, ha ugyan nem a legjobb színháza. Ezért választottuk, de nagyon óvakodunk attól, hogy mi legyünk az értékmeghatározók. Amikor a festészetet támo­gattuk, akkor szakértő zsűrit kértünk föl. Mi ugyanis nem értünk a festészethez. A zsűri, kivá­lasztott negyven képet, abból a negyvenből mi vá­lasztottuk ki - és íme megint a szubjektív döntés -, azt a tízet, amelyet megvásároltunk. Céggyűjteményt hoztak létre? Az én szobám stílusához nem illettek ezek a ké­pek, de az aulában, vagy a kollégáim szobáiban láthatja ezeket a festményeket. Volt olyan időszak, amikor úgy döntöttünk, hogy azokban a városok­ban, ahol kiállítottunk, minden város választhatott egy képet, és azt iskolában vagy olyan közterüle­ten elhelyezhette, ahol úgy gondoltunk, hogy majd megnézik az emberek. Magyarországon a kultúra finanszírozásának ez a módja még azért elég csenevész, nincs igazán nagy tradíciója. A nagy nemzetközi cégek, illetve nemzetközi kapcsolatokkal ren­delkező cégek mindazonáltal elég jó szponzor­nak bizonyultak, de sok mindenkinek van még tanulnivalója. Rengeteg visszás helyzet­nek voltunk és vagyunk tanúi. Mit gondol, Ma­gyarországon milyen a kultúraszponzorálás helyzete? Mit gondol, hol tartunk mi most a vi­lághoz képest? Tizenegy évvel ezelőtt, tehát amikor a rendszer­­váltás bekövetkezett, azt mondtam, ahhoz hogy egy társadalom a demokráciát meg tudja tanulni - nem biztos, hogy igazam van -, ahhoz feltehető­en több generációra van szükség. Egy generáció biztosan kevés. Hogy kettő elég-e, rajtunk is mú­lik. A kormányok kapcsán mondtam egyszer egy interjúban, hogy Magyarországon nagyon fontos, hogy kormányok váltsák egymást, a demokráciát úgy lehet leginkább megtanulni, hogy mindenki nyertes és vesztes pozícióban is el tudja képzelni magát. Én ugyanezt gondolom, nagyon sok terv- 2001. május Vannak sebezhető pontjaink KEPECS GÁBOR

Next