Kritika 30. (2001)
2001 / 5. szám - J. Győri László: Vannak sebezhető pontjaink. Beszélgetés Kepecs Gáborral, az ÁB-Aegon Biztosító vezérigazgatójával
21 Beszélgetés Kepecs Gáborral, az ÁB-Aegon Biztosító vezérigazgatójával Az a világszerte elterjedt gyakorlat, hogy a gazdaság szereplői kulturális eseményeket támogatnak, Magyarországon gyakorlatilag egyidős a rendszercserével. Tekintettel arra, hogy az ÁB-Aegon kezdettől fogva fontos szereplője a kultúratámogatásnak, gondolom, nem mellékes, milyen elvek, vagy - egy kicsit fellengzősebben - milyen filozófia alapján folytatják szponzori tevékenységüket? A szponzorációnk hosszú évekre, talán már egy évtizedre visszatekintve, három alappilléren nyugszik. Az első alappillér a kultúra, mint kiemelt terület, a második az oktatás-egészségügy és a harmadik pedig a szociális jellegű támogatás. Hogy miért ez a három? Általában nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy jól menő gazdasági vállalkozás olyan társadalmi célokhoz járuljon hozzá, ahol a források általában korlátozottak, ahol a célok és a gazdasági társaság filozófiája összeköthető, illetve, ahol láthatóan olyan helyzeteket kell megoldani, amelyre a társadalomnak még nincsenek kialakult válaszai. A szponzori tevékenység keretén belül fontos számunkra az innováció, az újdonságok támogatása, de szponzorációnkon belül van teljesen hagyományos támogatás, amelyet szinte minden nagyvállalat ad bizonyos célokra, és vannak benne ad hoc jellegű támogatások. Filozófiánk mögött egyaránt ott az újító szándék és a hagyománytisztelet szándéka. Az ad hoc jellegű támogatásokat nem filozófiai döntés alapján nyújtjuk, ezeket értelemszerűen a pillanat dönti el. Az Aegon mottója úgy szól: „Tiszteld az embert, keress pénzt és érezd jól magad!”. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért éppen az említett területeket támogatjuk. A „tiszteld az embert” jelszóból következik, a hátrányos helyzetűek támogatása. A „keress pénzt” a cég filozófiája szerint azt jelenti, hogy mind a tulajdonosnak, mind maguknak az alkalmazottaknak pénzt kell keresniük. Ugyanakkor vannak olyan területek, amelyeken az emberek nem tudnak pénzt keresni. Ilyenek például az oktatásügy vagy az egészségügy, ahol sosincs elég pénz. Nekünk ezekre a területekre kell juttatnunk abból, amit megkerestünk. Az „érezd jól magad” jelszó szorosan kapcsolódik a kultúrához. Egy ember akkor lesz teljes, ha a szórakozásban, a kultúrában is jól érzi magát. Milyen nagyságrendű összeget fordítanak szponzorálásra? A szponzorációnak természetesen vannak anyagi korlátai. A szponzorálásra fordított pénzt általában a nettó profitunkhoz viszonyítjuk, fél és egy százalék közötti értéket ér el ez az érték, tehát, harminctól ötven-, hatvanmillió forintos nagyságrendet. Ez nem túl sok, de ha sok-sok vállalat vesz részt a kultúra támogatásában, akkor az már jelentős összeg lehet. A kultúra finanszírozásán belül mely területekre koncentrálnak, és milyen alapon választották ki ezeket? Az első öt évben elég sokszor váltogattuk, hogy mit támogatunk, kerestük a helyünket. Igazából nem volt kialakult stratégiánk. Kezdtük a Fesztiválzenekarral, elég sokáig támogattuk, alapítói is voltunk, aztán utána kiválasztottuk a mai festészetet. Hogy miért a festészetet? Azért mert azt gondoltuk, hogy mai, modern, tehát még élő embereket, festőket, művészeket kell támogatnunk. Úgy láttuk, hogy a festészetnek nincs megfelelő terjesztése, nagyon kevés a kiállítási lehetőség. Mi az új műveket megpróbáltuk elvinni vidékre is. Tehát egy kicsit hozzá akartunk járulni, hogy megismerjék őket az országban. Közepes sikerrel jártunk. De ezzel a vállalkozással a Budapest-centrikusságot is szerettük volna oldani. Néhány évvel ezelőtt aztán, körülbelül három-négy éve, nyitottunk a színházak felé, és váltottunk stratégiát. A mostani kultúratámogatásunk döntő többségét, 80-90 százalékát színházaknak adjuk. Hosszú távú megállapodást kötöttünk a Katona József Színházzal, és támogatjuk a színházi világnapot, harmadik éve mi vagyunk a fő támogatói. Emellett tavaly nagy színházi turnét szerveztünk, tehát az ország különböző színházaiban támogattunk előadásokat, megint csak a Budapestről való kimozdulás jegyében, új színházakat és új kísérleteket is támogatunk a Trafót, a Fonót, és az idén a Bárkát is. Ki dönt a szponzorálásra fordítható pénzek sorsáról? Hogy miért éppen a Katona József Színház, abban van szubjektív elem is, mint egyébként minden szponzorációban. Ez részben személyes ízlés kérdése. Az első számú ember és egy topteam ízlése érvényesül a szponzorációban. A Katona József Színház ma Budapest egyik legjobb színháza, ha ugyan nem a legjobb színháza. Ezért választottuk, de nagyon óvakodunk attól, hogy mi legyünk az értékmeghatározók. Amikor a festészetet támogattuk, akkor szakértő zsűrit kértünk föl. Mi ugyanis nem értünk a festészethez. A zsűri, kiválasztott negyven képet, abból a negyvenből mi választottuk ki - és íme megint a szubjektív döntés -, azt a tízet, amelyet megvásároltunk. Céggyűjteményt hoztak létre? Az én szobám stílusához nem illettek ezek a képek, de az aulában, vagy a kollégáim szobáiban láthatja ezeket a festményeket. Volt olyan időszak, amikor úgy döntöttünk, hogy azokban a városokban, ahol kiállítottunk, minden város választhatott egy képet, és azt iskolában vagy olyan közterületen elhelyezhette, ahol úgy gondoltunk, hogy majd megnézik az emberek. Magyarországon a kultúra finanszírozásának ez a módja még azért elég csenevész, nincs igazán nagy tradíciója. A nagy nemzetközi cégek, illetve nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező cégek mindazonáltal elég jó szponzornak bizonyultak, de sok mindenkinek van még tanulnivalója. Rengeteg visszás helyzetnek voltunk és vagyunk tanúi. Mit gondol, Magyarországon milyen a kultúraszponzorálás helyzete? Mit gondol, hol tartunk mi most a világhoz képest? Tizenegy évvel ezelőtt, tehát amikor a rendszerváltás bekövetkezett, azt mondtam, ahhoz hogy egy társadalom a demokráciát meg tudja tanulni - nem biztos, hogy igazam van -, ahhoz feltehetően több generációra van szükség. Egy generáció biztosan kevés. Hogy kettő elég-e, rajtunk is múlik. A kormányok kapcsán mondtam egyszer egy interjúban, hogy Magyarországon nagyon fontos, hogy kormányok váltsák egymást, a demokráciát úgy lehet leginkább megtanulni, hogy mindenki nyertes és vesztes pozícióban is el tudja képzelni magát. Én ugyanezt gondolom, nagyon sok terv- 2001. május Vannak sebezhető pontjaink KEPECS GÁBOR