Kritika 30. (2001)
2001 / 2. szám - TELEVÍZIÓ - Nádra Valéria: Egy szájból hideget, meleget
2001. február i aktivitásában van elévülhetetlen érdeme, de nyomot hagyott a magyar közegben is, hozadéka pedig mostanra az Artpool archívumában akkumulálódott. Mindez az író Géppel című rendezvényen is kellő hangsúlyt kapott. Akárcsak a Szabad Európa Rádió nem mindennapi 1954-es léggömbakciója, amikor ballonokkal próbáltak meg erjesztő hatású üzeneteket eljuttatni a begubózott célországokba. A müncheni rádió emellett orosz nyelvű bulletint adott ki, valamint a Szovjetunióban kiadhatatlan kéziratokat sokszorosított nagy példányban, amelyeket aztán illegális csatornákon visszajuttatott a célországba. Ez volt az úgynevezett „tamizdat” egyik legfényesebb pillanata. A néhai szamizdatkorszak egyik jelszava így hangzik: All You Need Is Typewriter! A ma már egyre inkább emléktárggyá degradálódott írógépen jobb híján koncertet adnak elő, szobrot szerkesztenek belőle. Kattogása halkulóban, aurája pedig szakrális hangulatban sugárzik té és tova. SZOMBATHY BÁLINT Ill Egy szájból hideget, meleget F riderikusznak elege lett a szórakoztatásból, annak is a hazai televíziózásban jelenleg dívó (s részben általa meghonosított) formájából. A harsányságból, a rikító tarkaságból, a mindenáron való bohóckodásból, a reklámízű fogások túltengéséből. Közönség és médiabeli megrendelők ízlése gyakorlatilag egybeesik: az ízlésnek lehetőleg az alsó és nem a felső határát kell súrolni az efféle parádékban. S mivel a miénk kicsi ország, ugyanaz a pár tucat sztár járja körbe az összes műsort, erre is rá lehet unni. Friderikusznak csömöre lett - érthető. Neki tudniillik van hová, van mihez visszatérni az arénából. Hogy mindenképpen váltani akart, egyszerre két műsorral is tudtunkra adja (ez már valószínűleg a show-businessben szerzett spontán beidegződés) ezt is harsány és (a tárgyhoz képest) rikító reklám adja tudtunkra: a gombócot nyelt torkú bemondó művi megrendüléssel a hangjában, kissé patetikus mondatokban adja a néző tudtára, hogy mostantól egy másik Friderikusz következik. Csipetnyivel zajosabb, csipetnyivel hosszabb ez a beharangozás, mint ahogy az új műsor egyszerűbb, csendesebb, hétköznapibb arculatához illenék. De sebaj, így is öröm, hogy megint lesz Az én mozim. Mert emlékszünk rá, hogy milyen jó volt. Évek múltán is emlékszünk rá: semmi manír, semmi csinnadratta. Csak emberek, akiknek érdekes a sorsa. Akik hajlandók és tudnak úgy beszélni, mintha nem volna jelen a kamera. Talán tényleg el is felejtették. Ezt várnánk most is, mert az ritka tünemény, varázslat. Egyelőre csak néhányat láthattunk az új sorozatból - a folytatás remélhetőleg jobban hasonlít majd emlékeinkre. Mert az egyedül élő, önmagáról gondoskodni kénytelen fiatal lány históriája inkább extrém, mint megrendítő. Lehetséges, hogy attól, ahogyan tálalták. Túl sok volt a beállított póz, a műviség, a művészkedő vágás, a versbetét, nem éppen életszerű szituációkban, a csinált és nem spontánnak ható feltárulkozás. Félreértés ne essék: fentiek nem egy derék és példásan helytálló ifjú ember kritikája akarnak lenni. Ez a róla szóló portréfilm bírálata. A beszélgetés intimitása hiányzott, a kis elidegenítő effektusok, talán az a szituáció, ahogyan Friderikusz ráveszi „hősnőjét”, hogy mondja el, ami vele történt, talán a reagálások. Csupa leszűrt bölcsességet és - amúgy aláírható szentenciát hallottunk. Nem ágaskodott a riporterben a kisördög, hogy megpiszkálja ezt a magabiztosságot, hogy megtudja, nincs-e az egyoldalú képnek másik oldala is? Az eltökélt mélabú borongós fénye kissé túlságosan rávetült az esetre - élet helyett esszenciát, párlatot kaptunk. Friderikusz mondhatja, hogy most ez Az én mozim régi, hűséges nézői tudják, hogy ez még nem egészen az. Jelentkezik ezzel szemben egy másik sorozattal is, a hét majd’ minden estéjén. Amolyan mellékes, könnyed kézzel fölskiccelt apróságnak tűnt eleinte a Gyerekszáj című, előbb csak tíz-tíz perces, később - szerencsére - bővített terjedelmű adás, de amióta képernyőn van, kiderült, hogy igazi esemény. Amolyan hollywoodi receptből merített ötletnek véltük („gyerek, kutya, fóka - tuti siker”), de más lett belőle. Aszerint persze, hogy milyenek a gyerekek, akik a stúdióban Friderikusszal beszélgetnek, így is leképezik a mai Magyarország tudatállapotát, hiszen véleményeikkel, hiedelmeikkel, csacsiságaikkal és elszólásaikkal éppúgy, mint meghökkentő bemondásaikkal, családjuk anyagi vagy társadalmi helyzetére vonatkozó megjegyzéseikkel arról árulkodnak, hogy milyen felnőttek között élnek, milyen tévét látnak, miféle iskola „okítja” őket. Van köztük, akinek magamerikálós hangsúlyából, felnőttes szóhasználatukból messziről ordít, hogy betanították. És van szerencsére elsöprő többségben - olyan hét-, nyolc-, kilencéves, aki fütyül rá, hogy éppen hol és ki kérdezi. Saját véleményük van a dolgokról, s ha a neveket, évszámokat, helyszíneket illetően sok is a tévedés - miért is ne lenne? -, a lényeget roppant pontosan és jól érzékelik a kölkök. Az már, hogy ehhez még szépek és kedvesek is, csak ráadás, mogyoró, a hab tetején. Velük beszélgetve Friderikusz is a legjobb arcát mutatja: vitatkozik, elneveti magát, rákérdez, ugratja őket, csodálkozik, kíváncsi - egyszóval semmi lekezelés, semmi felnőttes póz, a gyerekek azt érzik, hogy egyenrangú partnerek. Egy szájból hideget is, meleget is fúj egyelőre a show business renegátja. Amit a Gyerekszájból fúj, ma még az a sokkal, de sokkal szívmelengetőbb. NÁDRA VALÉRIA Előfizetőknek számonként 197 Ft ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KRITIKA című lapot ...............................................pld-ban, az alábbi címre: Megrendelő neve:................................................................................................................................. Címe (város, kerület): .......................................................................................................................... (utca, tér, ltp.) ..................................................................................................................................... (emelet, ajtó). .............................................irányítószám: ............................................................ Előfizetési díj egy évre: 2364 Ft fél évre: 1182 Ft negyed évre: 591 Ft Az előfizetési díjat a részemre küldendő átutalási postautalványon egyenlítem ki. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítve az alábbi címre kérjük feladni: Hírlap-előfizetési és Lapellátási Iroda - 1900 Budapest, Lehel u. 10/A 1% Ezúton kérjük olvasóinkat, barátainkat és támogatóinkat, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogassák a lapunkat megjelentető Kritika Alapítványt. Adószámunk: 196 6 2 8 24-2 41 Lapunk támogatói : Nemzeti Kulturális I?p. Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram Djr Soros Alapítvány József Attila Alapítvány Szabad Sajtó Alapítvány Pro Renovanda Cultura Hungáriáe Alapítvány ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK