Literatura 2. (1927)
1927 / 1. szám - Írók arcképcsarnoka - Podhradszky György dr.: A magyarságnak egy őszinte cseh barátja
írók arcképcsarnoka. A magyarságnak egy őszinte cseh barátja, Mayerhoffer, aki a magyar bakákon és Bródy Sándoron keresztül szerette meg a magyar irodalmat. Irta Podhradszky György dr. A magyar irodalmi alkotások útját és térhódittását aránylag könnyű szerrel követhetjük a nagynyugati nemzeteknél. Azt hisszük azonban, sokkal ■érdekesebb a környező, szomszéd népek nyelvén megjelent magyar irodalom regisztrálása, amelynek ott kultúrpolitikai jelentősége is van — főleg napjainkban — s amelyről rendesen éppen semmit sem tudunk. Holott pl. Csehországban a magyar irodalomnak több mint félévszázados talaja van s a magyar irodalomnak oly kiváló tolmácsolói is akadtak, mint Vrehlicky, Tuma, Brábek, Mayerhoffer, akik közül főleg az utóbbi kettő csaknem kizárólag a magyar irodalom tolmácsolásának szentelte az életét. "Brábek — a Kisfaludy Társaságnak is tagja —, aki a miskolci gimnáziumban tanult meg magyarul, ez év tavaszán hunyt el 78 éves korában Prágában. Röviddel halála előtt egy magyar újságíró előtt a következő érdekes nyilatkozatot tette: «ötven esztendeig voltam a magyar irodalom nagy épületének szerény ta* licskája Prágában. Kár lenne, ha az a munka, ame* lyet én kezdtem meg, abban maradna ... Egyszer ta* lán majd elmúlik ez az ostoba politikai feszültség, amelyhez az irodalomnak nem lehet köze s Prágá* ban megint Petőfi szabadságdalait fogják szavalni a Husz*ünnepségeken.» Brábeknek e munkájában — a magyar irodalom ismertetésében — minden tekintetben méltó társa Gustav Narcis Mayerhoffer, aki munkaképességének teljességében nemrégen töltötte be 61. életévét. Arányaiban is megdöbbentő az a munka, amit mint magyar műfordító végzett. Chrudim városában született, Prágában tanult, majd a sors szeszélye mint önkéntest a josefstadti garnizonba vetette, ahol 1882—1885 között a magyar 60. gyalogezred állomásozott. Itt az egyszerű magyar katonák közt lesz a magyar nyelv szerelmese. E tekintetben csakhamar kiváló mentora akad: Bródy Sándor, aki ugyanott szolgált... Bródy utján köt ismeretséget Jókaival s ő lesz később Jókai legszorgalmasabb (30 kötet regényét és nagyobb novelláját, továbbá a hirtanokban számos kisebb elbeszélését forditotta le eddig) tolmácsolója Csehországban. Mikor először kereste fel fővárosunkat, Bérezik Árpád, az akkori sajtó*főnök, az egész ország területére érvényes első* osztályú szabadjegyet küldött neki s Mayerhoffer Bérezik társaságában ekkor kereste föl személyesen is svábhegyi villájában a magyar költőfejedelmet, akinek munkáival százezreket gyönyörködtetett már a hazájában. Múlt év tavaszán megkaptam tőle a cseh nyelven megjelent magyar irodalmi alkotásoknak csaknem teljes bibliográfiáját. Ez az összeállítás valóságos unikum, maga Mayerhoffer gyűjtötte egy emberköltőn keresztül; sehol sem jelent meg; egyetlen írott példánya a pozsonyi Comenius*egyetem birtokában van, amelyről az összeállító számomra másolatot készíttetett. Jókai cseh bibliográfiája sehol sem oly teljes, mint Mayerhoffer összeállításában. Révay pl. még csak 22 művéről tud; Ferenczi 46*ról. Mayernhoffer azonban 48 önálló munkáját és 106, a lapok*ban szétszórt novelláját sorolja föl. A többi magyar klasszikus közül Mikszáth és Herczeg szerepel so* min. Nagyobb regényeiken kívül Mikszáthnak 92, Herczegnek 54 novellája jelent meg csehül, legnagyobbrészt Mayerhoffer fordításában. A cseh Petőfi*fordítók: Tuma, Brábek, Krásno*horská és Vrchlicky. Madách Ember tragédiáját Brábek és Vrchlicky átültetésében 1892-ben hozta először színre a prágai Nemzeti Színház óriási siker mellett s azóta is állandóan műsoron van. Az u. n. iskolai klasszikusok közül Jósika «Abafi»*ja, Tompa «Széchy Mária»*ja, báró Eötvös «A falu jegyzője», Kisfaludy Károly vígjátékai, Arany «Buda halála», Justh Zsigmond «Gányó Julcsa»*ja s azonkívül Csiky Gergely, Dóczi Lajos, Vadnai Károly és Vajda János munkái cseh nyelven is olvashatók. A Cseh Muzeumi Folyóirat például már 1858-ban anthológiát ad a magyar költészetről. És nem kerüli el a cseh írók figyelmét az sem, hogy elsősorban jogász*nemzet vagyunk. Már 1801*ben jelenik meg cseh nyelven Kövi Sándor magyar jogának «rövid sommázata». Josef Jirecek, cseh tudós fordítja le 1853-ban Horváth Mihálynak tanulmányait a mohácsi vészről és első magyar királyunkról, Szt. Istvánról. A mai magyar irodalomból sajátságosképpen Adyt, egy*két novelláját és versét leszámítva, a cse* hek nem ismerik. Jobban mondva, ma még nem is* merik, azonban egyik költőjük — aki a világháború* ban tanult meg magyarul — már serényen dolgozik az «Illés szekerén» kötet átültetésén. Hasonlóképpen Gustav Narcis Mayerhoffer .