Literatura 7. (1932)
1932. január - Rónai Mihály András: Rue de Constantinople
Rue de Constantinople 15. Párisi sarokház, egy sorban a többivel — „Harminchat szám, harmadik emelet“— Mi hiányzik a Grand Hotel de l’Europe faláról? — Monumentumokról és magyar kötelességekről Paris, december. Szent Mihály útján, párisjáró magyarok emlékes „bulmis“-én e szomorú ősz évadján is ha kéred, magyar újságot lapoz eléd a garzon; áll még a Closerie des Lilas, valahai meghitt kaptárja a Páris kelyhét körüludvarló, szédült, keleti méheknek — Páris, a város, az irdatlan Bakonyerdő minden zugából, berkéből rádlehelli a valaha beléjeplántált, elhervadt, nagyillatú virág teli lehelletét ma is. Tegnap kis moziban voltam. Régi híradót, tavalyit pergettek éppen, a fegyverszünet jubiláris parádéját, baszk-barettes, caporalt füstölő publikum ütemes tapsai között — s akkor kilépvén az ajtón, széjjelnéztem s elkezdtem kutakodni a betűk Parisa után, amint Ruskin keresgélhette össze valaha egy borult estvén Velence köveit. Ebben a franciában itt, aki mellettem múlik a párisi estébe, nem kereshetem Párist, nem az igazit, bár ebben azt sem; de a másikat, amit mi, magyar Ady (Gárdos M. szoborműve.rok formáltunk ki magunknak és szerettük olyan szépre magunkban, hogy már „nem a valóság, annak égi mása“, szublimált, szekunder, magyar-délibábos meseváros, a magyar glóbus idealizált közepe, a kövek között, s a kövek fölött egy másik, egy lélekváros — a magyarok Istene megteremtette a magyarok Párosát is. Magyarok Parisa! A Justh Zsigmond Parisa, a Grünwald Béla utolsó revolvergolyója, a Szomory Dezső mostoha-édes Párisa, az Ambrus Zoltán entellektuális, francia-szerelme, a Rippl-Rónai Lazarineja, Párisa, a Kuncz Aladár szerelmetes börtönőre, a Révész Béláé, szegény Lorenzo Azértisé, az Oláh Gáboré, Orbóké, apámé, apádé, a tied s az enyém — magyarok Párisa: Ady Endre irdatlan, zengő, bakonyi zúgásé Bakon verdeje. Én a magyarok Párisát kerestem, az Ady Endre Parisát, ő elmúlt ugyan belőle és testi közelünkből, de a testamentumát itthagyta a szívünkön s e köveken. Az ő útjait jártam, próbáltam eleven valóságát összehozni és kikeverni a Leonardo Jano 309